„El kell felejteni a tujákat és a muskátlikat” - milyen kerti növényeket neveljünk a klímaváltozás okozta szárazságban?

Lokál

Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze szerint meg kellene változtatni a kertrendezési szokásokat annak érdekében, hogy fenntarthatóbbak legyenek a hazai kertek. Az egyre gyakoribb vízhiányos időszakok ugyanis komoly kihívások elé állítják a kerttulajdonosokat.

magyarnarancs.hu: Amikor megtervezik, hogy Budapest közterületein milyen növényeket ültessenek, mennyire veszik figyelembe a klímaváltozás okozta, egyre gyakoribb és erősebb hőhullámokat?

Bardóczi Sándor: Sajnos a klímaváltozás figyelembe vétele már egy ideje beépült a köztéri tervezésbe. A Magyar Díszkertészek Szövetsége minden évben kiadja a várostűrő fák listáját, ami egyre szűkül. Több, korábban várostűrőnek hitt fa azért esik ki ebből a listából, mert időközben a klímaváltozásnak köszönhetően, melegebb éghajlatokról megjelentek azok a kártevőik, amelyek gyakorlatilag kérdésessé teszik az adott fák hosszú távú életképességét, megtarthatóságát. Nemrég még nagyon elterjedt módon használtunk vadgesztenye vagy platánfákat, de kiesnek a körből a kőrisek is, mert Magyarországon is megjelent a kőris vész, közeleg a platán vész. Ezek gombabetegségek, amelyek ellen nincs védelem. De itt a farontó lepke is, ami elkezdte lerontani például az Andrássy úti kőrisfák egészségi állapotát, de a hazai erdőkben már a kőrisvész is tizedel.

magyarnarancs.hu: Mit jelent pontosan, hogy egy fa várostűrő?

BS: Alapvetően a város nagyon rossz élőhely a fák számára, éppen ezért olyan fajtákat keresünk, amelyeknek viszonylag kicsi a területigénye, jól bírják a levegőtlen talajokat, jó a regenerálódó képességük és tágtűrésűek. A városban ugyanis nagyon nagy a harc a fák életteréért, versengenek ezért a közműhálózatok, vagy az útburkolati igények. Emellett fontos szempont, hogy metszéstűrő legyen egy fa, ugyanis a felszín felett sincsen túl sok életterük a városban, továbbá, amint már említettem, viszonylag kevés legyen az ismert kórokozója, nem beszélve a szárazságtűrésről.

magyarnarancs.hu: A kórokozók ellen nem lehet hatékonyan küzdeni?

BS: Ez csak részben jelent megoldást, mert a közterületeken nagyon kevés olyan szer használata engedélyezett, amely elpusztítja az adott kártevőket. Sok vegyszer ugyanis káros az emberi egészségre, ezért nem lehet a járókelők között permetezni. Egyébként ez sem a leghatékonyabb módszer, ugyanis sok fának nehezen elérhető a csúcsa, sok esetben kosaras autókkal sincs erre lehetőség, ezért a kártevőket nem tudjuk maradéktalanul kiiktatni a növényről. Tehát eléggé limitált hatékonyságú módszer. Ezenkívül vannak más módok is, amelyekkel próbálkozunk, ilyen például az injektálás, amit a vadgesztenyefáknál használunk. A vadgesztenyék betegségeiért az aknázómoly felelős, ami borzasztó léptékben tizedeli ezeket a példányokat. Bekúszik a levelekbe és abban járatokat képezve szétroncsolja azokat, ennek köszönhető, hogy már augusztusban hullani kezdenek a levelek. Az injektálás azonban szintén nem csodaszer, több-kevesebb sikerrel működik és meglehetősen költséges beavatkozás.

 
Bardóczi Sándor
Forrás: Bardóczi Sándor Facebook

magyarnarancs.hu: Melyek azok az új vagy hazánkban eddig ismeretlen fafajok, amelyek bírják a strapát?

BS: Az a baj, hogy újak nem nagyon vannak. Azonban az erdészek már elkezdtek azzal kísérletezni, hogy Magyarországon honos fafajok görögországi, illetve a Balkánon megélő egyedeit hozzák be az országba és erdészeti csemeteként szaporítják. Ilyen kísérletek zajlanak például a kocsányos tölgyekkel. A probléma az, hogy előbb-utóbb minden fáról kiderül, hogy van kórokozója, csak eddig még nem jelent meg hazánkban, mivel ez csak idő kérdése, hosszú távú megoldást ez sem tud nyújtani.

magyarnarancs.hu: Beszéljünk egy kicsit a magánkertekről. Már az idei nyáron is volt olyan időszak, amikor több településen nem volt elég víz, többek között azért, mert a vízigényes kerteket gyakrabban locsolták. Mi a helyzet a sokak által kedvelt zöld gyeppel, amelynek elég sok vízre van szüksége? Milyen alternatívát javasol azoknak, akik zöldellő kertet szeretnének, ugyanakkor a vízzel is takarékosan bánnának?

BS: Szárazságtűrő alternatíva lehet a pusztagyepek fajtáiból összeállított magkeverék használata, de ez nem úgy fog kinézni, mint az angol gyep. Ha valaki azonban nem akarja ezt az utat választani, már azzal is sokat tehet, ha nem nyírja le gyakran a füvet, illetve nagyjából hat centiméternél nem vágja rövidebbre. Ez elősegíti, hogy a növény hasznosítsa a reggeli harmatot, ezáltal nedvesebben is tartja a talajt, tehát nem kell annyit locsolni, mintha rövidebb lenne a fű. Ezáltal a gyep is zöldebb marad. Ezen kívül a talajtakarással is borzasztóan sokat lehet segíteni, aminek az egyik formája, hogy magasabban hagyjuk a növényeket, a másik pedig a mulcsolás, amit virágágyakban és fák tövében javasolt alkalmazni, mert itt kevésbé marad meg a fényigényes gyep. Locsolni pedig csak éjjel, hajnalban érdemes. Ilyenkor sokkal kisebb a párolgási veszteség.

magyarnarancs.hu: Melyek azok az ültetett növények, amelyekről a magánkertekben érdemes lenne lemondani a vízmegtakarítás jegyében?

BS: A magánkertekben sokszor visszaköszönnek a tulajdonosok nyaralási vagy filmélményei, illetve rengetegszer tapasztalható, hogy az éppen aktuális divatok határozzák meg a növények összetételét. Ezek a növények gyakorta vízigényesek és általában más klímában és talajban érzik inkább jól magukat. A tulajdonosoknál sokszor szempont, hogy tűlevelű örökzöld növényeik legyenek, ami szintén nem felel meg az átlag magyar klímának. A kertészetek pedig igyekeznek ezeket az igényeket kiszolgálni. A megoldás az lenne, ha az emberek elmozdulnának a szárazságtűrőbb, illetve Magyarországon honos növényfajták felé.

El kell felejteni a tujákat és a muskátlikat, illetve általában az egynyári növények tetemes részét, ezek ugyanis a legvízigényesebbek.

Helyette inkább cserjéket, galagonyát, vagy somokat, a szárazságtűrő évelőket javasolnám. Nagyon sok olyan honos évelő növényünk van, amelyek gyönyörű virág- vagy termésdísszel rendelkeznek, fűszer- és gyógynövényként is ismertek.

Az örökzöldek irányából pedig a lombhullatók felé kellene elmozdulni, és fontos lenne, ha az emberek nem műanyagzsákokba gyűjtenék hulladékként a lehullott leveleket, hanem talajtakarásra használnák a fűnyesedéket, vagy komposztálnák, ez ugyanis értékes tápanyagokkal gazdagítják a földet. Ugyanígy kellene eljárni az őszi lombbal is.

magyarnarancs.hu: Mi a helyzet az esővíz gyűjtésével? Ha valaki erre adja a fejét, annak elég csak kitennie a kertbe pár hordót, vagy van ennek hatékonyabb módja is?

BS: Az esővíz gyűjtése kevésbé kihasznált módszer arra, hogy az emberek csökkentsék egyrészt a vízszámlájukat, másrészt, hogy hatékonyabban használják fel a természeti erőforrásokat. Az biztos, hogy a hordóban való esővízgyűjtés nem oldja meg teljes mértékben a kert öntözését, azonban fontos megjegyezni, hogy a növényeknek is jobbat tesz a természetes esővíz, mint a klórozott víz, amivel most öntöznek a legtöbben. A vízgyűjtés leghatékonyabb módja egyébként az, hogyha a tetőről lezúduló vizet begyűjtik. Haladók nem csupán hordóban gyűjtik a vizet, hanem a föld alá beásott esővízgyűjtő ciszternába is. Ennek kialakítása azonban meglehetősen költséges, de vannak olyan önkormányzatok, amelyek pályázatokkal segítik a tulajdonosokat ennek kialakításában. Szerintem erre előbb-utóbb uniós források is lesznek.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.