Hobbiállatok fogyasztása a világban

Étkutya és hot cat

Lokál

Nem mindenki néz olyan szemmel házi kedvenceinkre, mint a legtöbbünk. Még mindig sok millió embertársunk él a Földön, akik irgalom nélkül falnák fel őket.

Többnyire igyekszünk különbséget tenni az eleve étkezési céllal domesztikált növény-, illetve mindenevő állatok vagy a kölcsönös hasznok reményében társunkul szegődött, habár sokszor szintén haszonállatként tartott húsevő ragadozók (kutyák, macskák) között. Előbbiek elfogyasztását több-kevesebb türelemmel és megértéssel fogadják az emberi társadalmak (bár mindenhol vannak harcos ellenzői), míg utóbbiak esetén ugyanez tilalom, sőt néha tabu alá esik. Hol rituális okokból, hol állatjogi megfontolásokból, közegészségügyi érvek alapján vagy egyenesen a jóérzésre és a kutya- és macskaevés felkavaró voltára hivatkozva a legtöbb helyen tilos ezeket az álla­tokat elfogyasztani.

E tilalmak azonban csupán a világ egy részén érvényesülnek: egy 2014-es becslés alapján évről évre 25 millió kutyát falnak fel embertársaink. Habár a macskaevés terén nem áll rendelkezésre hasonlóan friss becslés, annyit tudhatunk, hogy az AP hírügynökség 2008-as kalkulációja szerint egyedül a dél-kínai Kanton tartományban naponta 10 ezer macskát kebeleznek be az emberek.

Tabu és csemege

Eleink is tisztában voltak azzal, hogy bizonyos embercsoportok – hol szükségből, hol passzióból, de nem ritkán kultikus okokból vagy holmi babonáknak hódolva – fogyasztanak kutya- vagy macskahúst. Ez a szokás vagy akár a gyanúja hosszú időn keresztül maga is a stigmatizáció alapjául szolgált: a „kutya­evők”, pláne a „macskazabálók” etnikus sztereotípiaként is szolgált. (Hosszú időn át még Olaszországon belül is ismerni vélték, hol esznek macskát: Vicenzában. Az ott élők ezt rendre kikérik maguknak, teljes joggal, elvégre olyan praxisról beszélünk, ami ott is már réges-rég kiment a divatból.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.