Hobbiállatok fogyasztása a világban

Étkutya és hot cat

Lokál

Nem mindenki néz olyan szemmel házi kedvenceinkre, mint a legtöbbünk. Még mindig sok millió embertársunk él a Földön, akik irgalom nélkül falnák fel őket.

Többnyire igyekszünk különbséget tenni az eleve étkezési céllal domesztikált növény-, illetve mindenevő állatok vagy a kölcsönös hasznok reményében társunkul szegődött, habár sokszor szintén haszonállatként tartott húsevő ragadozók (kutyák, macskák) között. Előbbiek elfogyasztását több-kevesebb türelemmel és megértéssel fogadják az emberi társadalmak (bár mindenhol vannak harcos ellenzői), míg utóbbiak esetén ugyanez tilalom, sőt néha tabu alá esik. Hol rituális okokból, hol állatjogi megfontolásokból, közegészségügyi érvek alapján vagy egyenesen a jóérzésre és a kutya- és macskaevés felkavaró voltára hivatkozva a legtöbb helyen tilos ezeket az álla­tokat elfogyasztani.

E tilalmak azonban csupán a világ egy részén érvényesülnek: egy 2014-es becslés alapján évről évre 25 millió kutyát falnak fel embertársaink. Habár a macskaevés terén nem áll rendelkezésre hasonlóan friss becslés, annyit tudhatunk, hogy az AP hírügynökség 2008-as kalkulációja szerint egyedül a dél-kínai Kanton tartományban naponta 10 ezer macskát kebeleznek be az emberek.

Tabu és csemege

Eleink is tisztában voltak azzal, hogy bizonyos embercsoportok – hol szükségből, hol passzióból, de nem ritkán kultikus okokból vagy holmi babonáknak hódolva – fogyasztanak kutya- vagy macskahúst. Ez a szokás vagy akár a gyanúja hosszú időn keresztül maga is a stigmatizáció alapjául szolgált: a „kutya­evők”, pláne a „macskazabálók” etnikus sztereotípiaként is szolgált. (Hosszú időn át még Olaszországon belül is ismerni vélték, hol esznek macskát: Vicenzában. Az ott élők ezt rendre kikérik maguknak, teljes joggal, elvégre olyan praxisról beszélünk, ami ott is már réges-rég kiment a divatból.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.