Jobbra a húszas-harmincas évek földszintes mezővárosi mellékutcái gipszstukkós ablakkeretekkel, későbbi, nehézkes átépítésekkel. Balra a hetvenes évek panelvilága, itt-ott egy-egy meghagyott régi utcasorral. Hangulatossá korosodott városháza a magasházak tövében, megkopott piaci bódésor a jobb sorsra érdemes egykori főtéren. Ez Kispest a kívülről érkezőnek. Leglátványosabb épülete a rendőrség, de ez már a Wekerle-telep sarkán áll. A Wekerle valóban szép és hangulatos, habár a tízes években korszerűnek szánt munkáslakásai ma már szűkösek - hiába Kispest része, valójában külön világ.
A település 1950 óta tartozik Budapesthez. Az egykori Grassalkovich-, majd Sina-birtokon kialakított parcellák beépítése 1869-ben kezdődött, a kolóniából kis- majd nagyközség lett, aztán járási székhely. Kispest 1922-től rendezett tanácsú város, hamarosan a hetedik legnépesebb az országban, 1225 fős ipartestülettel.
A Nagykőrösi út mentén, enyhe emelkedőn találjuk a régi temetőt. Marquart és Gerstenbrein, Szatgykó, Kadecska, Eördögh, Uherik - ízlelgetjük a betelepült családok változatos neveit. Maszny Zoltán bölcsész és hadapród. Mutschenbacher Antalné, sz. Schlattner Karolina: nos, ő honosította meg Kispesten a vetített mozgóképet - tudjuk a Kispesti Krónikából, amelynek régi fényképekkel illusztrált számait a helytörténeti gyűjtemény nagyobbik termében tanulmányozhatja a látogató. Gyönyörű filmpalotát épített 1912-ben, a Flóra Mozgószínházat. A helyi közélet további jeles alakja volt Seper Kajetán hatgyermekes hírlapíró (valami dologtalan betűszedő - fitymálta a Mikszáth szerkesztette Országos Hírlap újdondásza), aki "Kispesti Gazemberek" című ponyvakiadványával koronázta meg békétlen írásainak sorozatát. Egymásba csúszó rágalmazási pereket, fogházbüntetéseket, kitoloncolásokat vett a nyakába, ugyanakkor sikerült megbuktatnia egy községi bírót és egy jegyzőt is. Ugyanebben az időben - a századfordulón járunk - egy táncvigalom keretében nagy érdeklődés mellett játszották a kispesti színházban Péter József A bérharcz című drámai színművét - vagyis pezsgő közélet, sokirányú kulturálódás jellemezte már ekkor is a települést.
Mármost mit lehet mindebből a tárgyak szintjén megragadni? - töprengtek nyilván a gyűjtemény kezelői, amikor tíz éve megrendezték a kiállítást, amit a tervek szerint előbb-utóbb levált egy korszerűbb változat. Tárgyaknak, fényképeknek nincsenek híján, az anyag egészének kihelyezése szóba sem jöhetett. Végül egyfajta ráutalásos módszer mellett döntöttek, vagyis levegősen, hangulatosan rendezték be a két helyiséget, kiemelve egy-egy érdekes tárgycsoportot. Az iparosmúltat részben borbélytányérra utaló cégér, komplett hordozható fodrászfelszerelés meg egy fodrászműhely berendezése jelzi: hajsütő vasak, melegdauer/-dajjer/tartóshullám-készlet burával, hintőportartó fémedénnyel. Részben meg asztalosszerszámok gyűjteménye, formás gyaluk, a használatban megkopott fakalapács. Alatta tanoncszerződések és mesterlevelek, mintaasztalos-mesterek reklámcédulái, az iparostanulók munkakiállításán kiadott oklevél "Fejlik idővel!" jelmondattal. A "Kispesti műasztalosok bútorcsarnok szövetkezet" tablóján csupa ugyanolyan öntudatos, szinte zordon tekintet, mint amilyennel a Kispesti Jókai Önképzőkör vagy a Kispesti Dalárda tagsága várta a magnéziumlámpa villanását. A sportélet is hamar felvirágzott, 1904-ben alakult az első egyesület, négy évvel később pedig a mai egyesület elődje, a Kispesti Athlétikai Club. Pályája a "sárkánybarlang", szurkolótáborának kemény magja a "sárkány közép" elnevezéssel riogatta állítólag az egyre magasabb osztályú ellenfeleket. De láthatunk igazolványokat, belépőket és egyéb emlékeket, amelyek a Kispesti Jóbarátok Football Clubja vagy a Wekerletelepi Sport Egyesület fennállásának büszke bizonyítékai.
A városfejlesztő virilista vendéglős, Varju Kálmán családjától származik az a tálalószekrény, amely néhány további bútordarabtól és használati tárgytól - lombikkávéfőző, a cukros vízben fullasztás riasztó elvén működő üvegburás légyfogó, mélykék szódásüveg, asztali morzsaseprő - övezve a két világháború közötti módosabb polgári lakások hangulatát idézi elénk.
Akkoriban, 1925-ben nyílt meg a Hattyúsziget Strandfürdő, amely nevében hordozta a múltat, amikor még lápos, mocsaras térség volt a későbbi Kispest helyén. (A strandot pár éve bezárták, nagy erőkkel épül egy lakópark a helyén.)
És akkoriban már állt Wekerle-telep, habár a tervezett közintézmények nem valósultak meg hiánytalanul. Elmaradt például a népfürdő felépítése, ami azért érintette rosszul a lakosság egy részét, mert a kisebb értékű lakásokba nem építettek fürdőszobát. (Bérlakásokról van szó, amelyek többségét rendezett családi körülményeket felmutató ipari munkásoknak utaltak ki, részben munkahelyi közvetítéssel.) Terveztek a telepre egy villamosvonalat is, de ez sem készült el. A munkáskaszinó, a kórház, a vágóhíd mind csak terv maradt, de még így is lenyűgöző, ami megépült, ráadásul több építész sokféle, de egymással nagyjából harmonizáló terve alapján.
A belső terem tárlói jobbára nyomtatott dokumentumokat őriznek, melyek közül figyelmet érdemel például a Magyarországi Szocialista Tánctanítók Szakszervezetének tagsági igazolványa Kispest egyik jeles polgárának, Gaubek Rezsőnek a nevére kiállítva, aki a táncestélyek lebonyolításának megkerülhetetlen résztvevője volt. A kiállítást felügyelő hölgy pontosabban fogalmaz: "Mindenki nála tanult táncolni." Első világháborús élelmiszerjegyek, cserkészfelszerelés, pártjelvények és hivatalos kiadványok - és máris eljutottunk a közelmúltig, amelyet maga a kinti, lakótelepi környezet őriz.
Budapest XIX., Fő u. 38. Nyitva: kedd-péntek 14.00-18.00, szombat 10.00-14.00
