Engedély és bejelentés nélküli környezetkárosító fakivágás miatt tett feljelentést a hegyvidéki önkormányzat egy Normafához közeli telken történt fakivágás miatt – írja az Index.
Az eset a XII. kerületi Csillagvizsgáló útnál, a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában lévő telken történt. Az Index azt írja, a tulajdonos ráunt, hogy az erdei részre hajléktalanok költöztek be, ezért tartottak "tereprendezést".
Február 18-án, szerdán a Vörös Neonban (Budapest, Dob u. 1) folytatódik az Innen? Hová? Magyar Narancs támogatói estjeinek sorozata. Ez alkalommal F. Szabó Emese, a Magyar Narancs főmunkatársa beszélget László Csaba közgazdásszal, egykori pénzügyminiszterrel és Scharle Ágotával, a Budapest Intézet vezető kutatójával.
Rendeletbe írták, hogy a szolidaritási hozzájárulás ügyében nincs helye pernek, jogvédelemnek. Nem az a legnagyobb probléma, hogy 110 milliárd forintot lehet kihúzni így Budapest farzsebéből, hanem az, hogy mostantól mindannyiunktól el lehet venni bármit, még a megmaradt, csoffadt kis szabadságunk illúzióját is.
A darab, legalábbis a leírása szerint a mobilitást tematizálja, az úton lét, a meg nem érkezettség generációs tapasztalatát. A fluid meghatározatlanság valóban végigkíséri az előadást, az egymás után sorakozó jelenetek feszültségét a többértelműség és a jelentések interferenciája táplálja.
Álmos képű amerikai színész bolyong Tokióban… de ez nem Bill Murray kiégett cinikusa, ahogy a japán főváros sem az a neonban úszó, idegenül pislákoló metropolisz, mint az Elveszett jelentésben.
Izmos férfifenekek, kölcsönös ellenszenv és vetélkedés mögé rejtett incselkedő adok-kapok és tiltott szerelem.
Egyszer volt, hol nem volt, élt, éldegélt özvegy apjával és néma kisöccsével Észak-Macedónia térerőben fogyatékos hegyei közt egy szegény jörük juhászlegény (a jörükok egy Balkánon ragadt török népcsoport).
A brit színész külföldön húsz éve folyamatosan műsoron lévő darabjában a cselekmény maga tökéletesen elsikkad az aktuálisan felkért színész egyéni drámája mellett. Ketten játszanak; egyikük állandó szereplő, a hipnotizőr – a magyar színpadon Bodor Géza –, a másik viszont előadásonként változik, aszerint, hogy az alkotók kit kérnek fel. Ezúttal Balázs Andreára esett a választás.
Megosztó könyv, elutasítottságának mértéke attól függ, ki milyen mértékben kezeli tabuként a gyermek-szülő kapcsolatot a közösségi térben. Növeli az ellenérzések amplitúdóját, hogy az apa, akiről és akinek a betegségéről és haláláról a bejegyzések szólnak, a magyar kultúra ikonikus személyisége volt, és a róla kialakuló negatív kép a legenda lebontásával is jár.
A kiállítás az otthon alapélményét, érzelmi és fizikai dimenzióit járja körül. Az otthon mint az emlékezet tere jelenik meg, miközben a tárlat egyáltalán nem melankolikusan nosztalgikus, sőt az anyagot nézve a veszteség hidege is megérint.
