Hagyományos-fantasztikus
A tágan értelmezett műfaj tulajdonképpen időtlen, hiszen a maga módján a történelem szinte minden látványos szertartása, amelynek ilyen-olyan extrém szexuális töltete volt, fétisként definiálható, gondoljunk csak a görög és római orgiákra, középkori feketemisékre, a későbbi "veszedelmes viszonyok"-életformára, Sade márki élménybeszámolóira vagy éppen a Lenin-fiúk dögös bőrkabátjaira, bár ez utóbbiaknál mintha másfajta perverzitás is játszott volna. Igen ám, de régen ezek az összejövetelek szigorúan titkosak voltak, sőt a Tágra zárt szemek című film azt sejteti, hogy ma is előfordulnak ilyen jellegű szertartások. A fétis azonban valamikor a nyolcvanas évek közepén intézményesedett, miután néhány londoni, berlini, New York-i kultúrfelelős olyan rendezvényeket hirdetett meg, amelyek a már említett titkos orgiákat idézik. Nos, az ilyen táncos mulatságot nevezzük fétispartinak. Bejött, és ezután szinte törvényszerű volt, hogy a dologból kultusz kerekedett, sőt mára a fétis iparrá nőtte ki magát: butikok, kellékboltok, csomagküldő szolgálatok, videotékák, magazinok és számtalan website áll a rajongók rendelkezésére.
Ha a külsőségeket nézzük, egy fétispartin elsősorban azoknak a látványos megnyilvánulásoknak lehetünk tanúi, amit a szexológiával foglalkozó könyvek a "nemi eltévelyedések" fejezetben tárgyalnak. Persze, ha a téma "látványos" vonatkozásait nézzük, már szűkül a kör. Elég csak arra gondolnunk, hogy a névadót, vagyis a fetisizmust - amit az orvosi szótár a "szeretett személyt szimbolizáló tárgyak szexuális imádata"-ként definiál - igen nehéz lenne az arcunkra írni, öltözködésünkben kifejezni. Akkor már inkább az exhibicionizmus - vannak, akik egy-egy ilyen partin csupán lovaglócsizmát viselnek -, de leginkább a "szado-mazo" dominál, bőr-, latex- és gumiszerelések, nyakörvek, bilincsek, korbácsok. A melegbárokhoz hasonlóan itt is van "sötétszoba", ahol bármi megtörténhet, sőt a legtöbb partin még egy kínzókamrát is üzembe helyeznek, mert azokra is gondolnak, akik ezt igénylik.
Fétist a magyarnak!
"A fétis persze nemcsak szado-mazo, egy ilyen bulin előre megbeszélve és a saját élvezetükért bántják egymást nagykorú emberek, feltéve, ha ezt akarják. Egyébként ugyanúgy nem lehet erőszakoskodni, mint bármilyen más rendezvényen, sőt azt hiszem, egy fétisparti talán a legtoleránsabb rendezvény, mivel itt az embereket a nemi identitásuk szerint sem éri megkülönböztetés, itt együtt bulizik meleg, leszbikus és heteró. Persze az természetes, hogy rendezvényre csak tizennyolc éven felülieket engedünk be" - mondja Török István, az első hazai parti szervezője, aki bízik a sikerben, és nem tart attól, hogy Budapest éretlen volna az ilyesmire. Ugyanígy gondolkodik Rita Dobó Russell, a londoni Ritual magazin munkatársa is, aki Török mellett a legtöbbet tesz azért, hogy Magyarországon is "trend legyen", sőt hamarosan első pesti fétisbutikját is megnyitja. "Nem szabad ezt a dolgot túldimenzionálni, hiszen ennek az egésznek a játék a lényege. Vannak persze, akik komolyan veszik, és ilyen holmikban élik le az életüket, de a többség inkább csak egy-egy estére szeretne kibújni a bőréből. Én például nem azért öltözöm a bulin kórházi ápolónőnek, mert ennek valamiféle szadista jelentéstartalma is van, én pedig szadista lennék, hanem azért, mert nekem ez tetszik."
A szervezők tehát bíznak abban, hogy nálunk is akad pár száz ember, aki kedvét leli az ilyesmiben, sőt szeretnék, ha hamarosan Budapest is bekapcsolódna a világ fétis-vérkeringésébe. Nem tartanak attól, hogy a parti érdeklődés hiányában elmarad, azokat pedig, akik mondjuk utcai szerelésben érkeznek, és csak azért, hogy kukkoljanak, be sem engedik. A partin ugyanis a korhatár mellett csupán egy dolgot vesznek még halálkomolyan, a dresscode-ot, vagyis azt, hogy csak az extrém holmikban érkezők számára - a programfüzet szerint: "Belépés kizárólag a rendezvény nevéhez illően bőr-, lakk-, latex-, fémruhákban vagy nagyobb tetoválásokkal, piercingekkel. Bőr- vagy gumimaszk, nyakörvek és bilincsek vagy éppen gázálarc és egyéb kiegészítők ajánlottak" - nyitott a dolog. Persze arra azért számítanak, hogy kevesen lesznek olyanok, akik az "alkalomnak megfelelő" öltözékben a pesti utcára is kimerészkednek, így aztán a helyszínen öltözőt is biztosítanak, sőt kellékeket is lehet kölcsönözni.
Ugyanúgy, mint a ruhatáros bácsitól a nyakkendőt, valamikor a hetvenes években, a Savoyban.
- legát -
