Ha már egyszer év vége lesz (MaNcs-szavazás ´98)

  • 1998. december 3.

Lokál

Belpolitika

az év legörömtelibb eseménye

az év belpolitikai botránya

az év legrokonszenvesebb politikusa

az év legellenszenvesebb politikusa

az év legszórakoztatóbb politikusa

az év legunalmasabb politikusa

az év civilszervezete

Külpolitika

az év legörömtelibb külpolitikai eseménye

az év legfájdalmasabb külpolitikai eseménye

az év legrokonszenvesebb külföldi politikusa

az év legellenszenvesebb külföldi politikusa

Életmód

az év legjobb budapesti kocsmája/klubja

az év legjobb vidéki kocsmája/klubja

az év étele

az év itala

az év tudatmódosító szere

a legvonzóbb nő a világon

a legvonzóbb férfi a világon

a legjobban öltözött magyar férfi

a legjobban öltözött magyar nő

az év web-site-ja

az év számítógépes játéka

az év autója

az év közlekedési eszköze

az év legjobb országa

az év legellenszenvesebb országa

az év magyar városa

az év külföldi városa

az év legjobb reklámja

Kultúra

az év legörömtelibb kulturális eseménye

az év kulturális botránya

az év legjobb magyar könyve

az év legjobb magyarra fordított külföldi könyve

az év legjobb magyar filmje

az év külföldi artfilmje

az év legjobb hollywoodi filmje

az év legjobb magyarországi kiállítása

az év legjobb magyar színházi előadása

az év legjobb magyar tévéműsora

az év legpocsékabb magyar tévéműsora

az év legjobb tévésorozata

az év legpocsékabb tévésorozata

az év legrokonszenvesebb magyar tévésztárja

az év legellenszenvesebb magyar tévésztárja

az év szinkronhangja

az év magyar tévécsatornája

az év műholdas tévécsatornája

az év legjobb magyar lemeze

az év legjobb külföldi lemeze

az év magyarországi koncertje

az év magyar koncertzenekara

az év slágere

az év legvisszataszítóbb popszenzációja

Sport

az év magyar sportolója

az év külföldi sportolója

az év legemlékezetesebb sporteseménye

az év legkínosabb sporteseménye

Egyéb

az év kormányzati döntése

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.