Lokál

Lapunk megjelenésének napján dől el, hol rendezik meg 2008-ban a labdarúgó- Európa-bajnokságot. A házigazda szerepére Magyarország is pályázott, és az elképzelések szerint a rendezvény legfontosabb helyszíne a szeptember óta Puskás Ferenc nevét viselő Népstadion lenne. De mi lesz vele, ha az UEFA más országnak adja a rendezés jogát?

A Dorottya Udvar tiszta vizű és kihasználatlan medencéje mellett állok, és arra biztatom a komplexum őrzésével megbízott fiatalembert, hogy tenyésszen pisztrángot, mert a körülmények ideálisak. A gyakorlat nem hiányzik, hiszen Irén nevű pontyát hosszú ideig nevelte a mesterséges tóban, mielőtt összeboronálta volna egy adag majonézes krumplival.

Még véget sem ér a nyilatkozatháború, máris megoldódni látszik a probléma: Budapestnek egy újabb színháza lesz. Ez jó hír.

Az ázsiai ország, miután az 1950-es években ajtót nyitott a Mount Everestre igyekvő hegymászóknak, szédületes karriert futott be. A végtelen kenderföldek és a nem létező drogtörvények nyomában járó hippik és az aktív pihenésüket a nyolcezres hegyek tetejére vagy szomszédságába megálmodó nyugatiak dömpingszerű beáramlása nyomán az ország bevételeinek stabil tartóoszlopa az idegenforgalom lett. Egészen addig, míg a Shangri-la, a Béke országa nem lett "Maoland".

Nyáron az Alkotmánybíróság (AB) kimondta a HIV-szűrést és a fertőzés terjedésének megelőzését szabályozó rendelet alkotmányellenességét és megsemmisítette azt, ezért a jövő év elejétől újra kell szabályozni. A tervezett módosítást az érintettek kifogásolják, pontosabban úgy vélik: a kormányzat elszalasztotta azt a lehetőséget, hogy egy korszerű jogszabályt alkosson, és igazából nem történik semmi, csak a mintegy tizenöt éves rendeletet törvényi szintre emelik.

Példátlanul sikeres toborzódélutánt tartott a Magyar Honvédség a Bolyai Katonai Műszaki Főiskola udvarán, ahol a hamisítatlan KGST-technikával történt beható ismerkedés mellett válogatott popsztárok alázták a b. résztvevőket. Mint ez utóbbiból is kiderül: zaklatott korunkban immáron fegyverek között sem hallgatnak a múzsák.

Vannak emberek, akik úgy érzik néha, álláspontjuk érvényesítése érdekében demonstrálniuk kell. Ilyenkor kivonulnak az utcára, és egy kihangosító szerkentyűn keresztül világgá ordítják a fájdalmukat, még akkor is, ha egyedül vannak, ha nincsen komoly súlya a szavaiknak. Talán abban a hitben ringatják magukat, hogy elég jeleket adni, aztán felgyorsulnak majd az események.

A posta használata küldemények továbbítása céljából úgyszólván kézenfekvő megoldásnak tűnik. Feladom a levelet, megérkezik. Ha ajánlva adom fel, még jobban megérkezik - a dolog ilyen prózainak tűnik. De hogy nem így van! Ajánlott levél címzettjének lenni az egyik legveszélyesebb kaland ma Magyarországon. És ha valaki elkallódott ajánlott levele miatt akarna reklamálni, nem árt, ha áttanulmányoz néhány vonatkozó jogszabályt. Legalább idejekorán megtudja: harca igazságos, de reménytelen lesz.

Az első műsor 1977. augusztus 20-án volt a népligeti létesítményben. Azóta mintegy hetven új csillagászati-űrkutatási bemutatót tartottak, több mint huszonötezer alkalommal. A jubileumi előadáson Gy. Németh Erzsébet gyermekotthonban élőket látott vendégül. A főpolgármester-jelölt megígérte, mindent elkövet annak érdekében, hogy kicseréljék az elavult, 1968-ban gyártott vetítőberendezést, a főváros pedig támogassa, hogy az általános iskolások fél áron tekinthessék meg a programokat.

Két héttel ezelőtti számunkban jelentős teret szenteltünk a magyar áruk hazai és EU-beli kalandozásainak (Magyar áruk, magyar ízek: Puszi, Fincsi és Denis, a komisz, Magyar Narancs, 2002. augusztus 1.), nos korántsem érdemtelenül, hiszen a kérdéskör a csatlakozási előkészületek végóráiban régiószerte a közérdeklődés homlokterében áll.

A Tolna megyei település eddig a határában található pincefaluról, valamint az itt beszélt német nyelvjárásról volt híres. A múlt szombaton azonban hagyományteremtő céllal madárijesztő-versenyt rendeztek az évi rendes falunap keretében.

Az ország lakossága Balaton-kérdésben két pártra oszlik: fóbiásokra és függőkre. Az előbbieket semmivel nem lehet rávenni, az utóbbiakat viszont semmi nem tarthatja vissza, hogy a "magyar tengeren" töltsék szabadságukat. Az előbbieknek mindegy, hogy idén vízhiány lépett fel, vagy helyreállították a természetes homokos parti fövenyt, az utóbbiak viszont vagy örök elégedetlenkedők, vagy nagy ábrándozók.

A világon mindenhol gond a szervhiány. Nyugaton évek óta végeznek ún. non-heart beating átültetéseket, hogy akkor is megmentsenek egy-egy szervet, ha a szív már leállt. Ez bonyolult eljárás, a halott combartériáján át vezetnek be az egész testet hűtő oldatot, hogy így konzerválják a szerveket. Más kutatók emberi híján disznószívvel kísérleteznek. Kínában a halálra ítéltet fejbe lövik, és mivel a szíve még ver ilyenkor, eltávolítják a testből azt, ami felhasználható. Az emberi szerv ma megfizethetetlen. Magyarországon mindezzel szemben egészséges szerveket temetnek el, így az elhunyt magával visz még valakit, a következőt, akinek lejár az ideje a transzplantációs várólistán.

Az emberek a nagy hőségben megrohanják a klímaberendezéseket árusító műszaki boltokat, hogy legalább otthonukban hűsölhessenek. De a hirtelen felindultságból elkövetett rohamvásárlás a klímák esetében sem igazán szerencsés módszer.