Utazunk térben és időben.
Legát Tibor írása azt a folyamatot követi végig, ahogy a kádári konszolidáció idején egy évtized alatt sikerült a páratlan természeti értéket a belföldi idegenforgalom legfontosabb, szinte egyedüli nyári célpontjává tenni – mit sem törődve a következményekkel.
A dolgozók tava az irodalomban: „országunk kisded tengere” és Isten örömkönnye, amelyben azért magyar ember meg nem mártózna. Írók a Balatonnál, írók a Balatonról, emlékezetes sorok és sorsok találkoznak László Ferenc cikkében.
| ||
Két munkatársunk is megkerülte a tavat. Urfi Péter autóval indult Füredtől nyugatra, és mindenkivel szóba állt. Monoszlón a bebírók és a helyiek párhuzamos világairól meséltek neki, a Badacsony oldalában egy téeszből lett nagyüzemi borászatot járt körbe, Balatonberényben pedig megtudta, hogy a falut a nudisták tartják el és a brókerek sanyargatják. Előkerül Simicska és a falusiak viszonya, a vasárnapi boltbezárás hatása és a vendéglátás sanyarú állapotai is.
Kovács Bálint szintén Füreden kezdte, de kelet felé biciklizte körbe a tavat. Kiderült, hogy a kegyetlen gyűrű készítői hibát hibára halmoztak, de ha odafigyel az ember, azért túlélhető a bringakör. És már készül az új terv…
Tervekből soha nem volt hiány a víz és a vízpart szabályozását illetően sem. G. Tóth László hidrobiológus, ökológus a Balaton vizéről, halairól és nádasairól beszélt Barotányi Zoltánnak, és arról, hogyan próbálta a gyarló ember átalakítani az élővilágot.
A mellékletben statisztikák, programajánló, régi és új képek is várják mindazokat, akik megvásárolják lapunkat – ezt szerdáig megtehetik az újságárusoknál, vagy ezen a linken online.
