Hogyan öl a heroin? - Hősies tettre

Lokál

A heroin karrierje újabb szép adalékot és egyben bizonyítékot is szolgáltat ahhoz, miként haladt kéz a kézben a szerves kémia (főképpen persze a gyógyszervegyészet) az ún. társadalmi igényekkel - legyenek azok bármilyenek.
A heroin karrierje újabb szép adalékot és egyben bizonyítékot is szolgáltat ahhoz, miként haladt kéz a kézben a szerves kémia (főképpen persze a gyógyszervegyészet) az ún. társadalmi igényekkel - legyenek azok bármilyenek.

Az emberiség opiátok iránti éhe/szomja nem új keletű - az archeobotanika tanúsága szerint már az emberi civilizáció bölcsője körül is mákmezőket ringatott a szél. Évezredeken át vakon és tudatlan zabálta, szívta, itta fajtánk az ópiumkészítményeket, mígnem a vegyészek a XIX. század közepére kiderítették, hogy hatásukért alapvetően két alkaloid felelős: a morfium és a kodein, melyeket sikerült elkülöníteni és külön-külön felhasználni, első közelítésben gyógyászati célokra. A probléma úgy jelentkezett, hogy a főképpen vénásan adagolt morfium villámgyorsan elterjedt, mint afféle rekreációs drog. Miközben, nem utolsósorban a professzionális gyógyítás fejlődésével, egyre elterjedtebbé vált az erős és hatékony fájdalomcsillapítók iránti igény, az is nyilvánvaló lett, hogy a sokszor alattomos hatású gyógyszerjelöltek nem kis veszélyt jelenthetnek felhasználójuk számára. A vegyészek előbb "házon belül" kerestek megoldást a problémára: a mákban nagyobb meny-nyiségben előforduló morfint próbálták kodeinné alakítani. Ez két közeli rokon opiát esetén látszólag nem is oly nehéz feladat, a mai gyógyszervegyészet számára gyakorta alkalmazott rutinművelet, ám a vegyületek szerkezetének pontos ismerete nélkül tévútra viheti a kémikust, s az eredmény esetleg egészen más lesz, mint amit várt.

Ez történt a XIX. század utolsó harmadában: egymástól függetlenül két vegyész (előbb 1874-ben az angol C. R. Alder White, majd 1897-ben Albert Hoffmann) próbált kodeint gyártani a morfiumból, ám heroin lett belőle. Nem is csoda: mindketten ecetsavanhidriddel reagáltatták a morfiumot, s az eredmény diacetilmorfin lett - mint ahogy

ma is ugyanilyen eljárással készül

a heroin a világ minden droglaborjában. A szer piacosításán gondolkodó Bayernél lefolytatott klinikai vizsgálatok igen biztatóan alakultak - ráadásul a kísérleti alanyok egyfajta heroikus érzésként írták le saját villámcsapásszerű eufóriájukat, így azután kész is volt az új szer neve: heroin. A termék népszerűsítésében és világméretű elterjesztésében hervadhatatlan szerepet játszott a cég vezető gyógyszervegyésze, Heinrich Dreser, aki az orvosok körében folytatott népszerűsítő kampányt is irányította. Ennek során a heroint a morfiumnál hatásosabb fájdalomcsillapítóként, de mindenekelőtt (ez volt a fő gyógyszerpiaci csapásirány) a kodeinnél is erősebb, s mindkét anyagnál veszélytelenebb gyógyszerként hirdették, s a vele egy időben felfedezett (szintén acetilezéssel előállított) aszpirinnel együtt a Bayer-cég vezető terméke lett. Az 1898-at követő másfél évtizedben óriási mennyiséget adtak el otthon és exportáltak az új csodaszerből - felvevőpiac bőven akadt, elvégre még ebben az időben is a tbc és a tüdőgyulladás számított a vezető, a legtöbb halálesetért felelős betegségnek. De még az egyszerű megfázásból fakadó légúti panasszal sem tudtak mit kezdeni eleink, hiszen egy szimpla köhögés nemcsak a munkából való kieséssel, de annak elvesztésével is fenyegetett. Különösen nagy sikert lehetett elérni az e tekintetben ekkor még alig szabályozott amerikai piacon - csakhogy éppen innen eredtek az első s utóbb mind gyakrabban előforduló klinikai panaszok is. A riasztó orvosi jelentések néhány évig nem tudták legyűrni az elsősorban szakmai közönséget (orvosok, patikusok) célzó marketingkampányt, ám egyre több adat tette világossá: a heroin minden addig ismert szernél, így a morfiumnál is addiktívabb, s a felhasználók tömege a legkevésbé sem a hurutos köhögés elfojtására próbálta lőni, szívni vagy sárkányeregetés formájában szippantani a szert. Ráadásul a növekvő tolerancia miatt mind nagyobb dózisra volt szükség - igen sokan fémhulladékgyűjtéssel próbálták megkeresni a cuccra valót -, azóta is hívják a notórius szerhasználókat junkie-nak. A hatóságok némi késéssel megpróbáltak reagálni a heroinjárványra: az Egyesült Államokban 1914-től már csak receptre lehetett kapni, de további tíz év kellett hozzá, hogy mind a gyógyászati célú felhasználást, mind a gyártást betiltsák. (Kevesen tudják, de akad olyan ország, mégpedig Nagy-Britannia, ahol szigorúan ellenőrzötten, orvosi célokra továbbra is használhatnak heroint - pl. végső stádiumban lévő daganatos betegek részére.) Ezek után a heroin-előállítás teljesen

átkerült az illegális szférába:

először a húszas évek polgárháború sújtotta Kínája vált a gyártás középpontjává, később átterjedt más ázsiai, afrikai és latin-amerikai helyszínekre is, elvégre a mák mindenhol megterem. A második világháborút követően a világ vezető heroinlaborjait a maffia állította fel Szicíliában, itt főleg iráni nyersanyagot dolgoztak fel. Az ötvenes évektől az indokínai háborúk, különösen az amerikaiak jelenléte lendítette fel a délkelet-ázsiai mák- és herointermelést: az aranyháromszögben (Burma, Laosz és Thaiföld közös határán) épültek fel a világ legnagyobb heroinlaborjai. A szovjetek afganisztáni beavatkozása kellett hozzá, hogy Afganisztán és a határos pakisztáni területek is piacra lépjenek, Libanonban pedig a polgárháború alatt lett fontos iparággá a heroingyártás.

Ennek mechanizmusa sem változott az évek során - az első lépések szinte primitíven egyszerűek, azután mind több odafigyelés, szakértelem, türelem és óvatosság kell a dologhoz, különben például már az étergőz magában is az égbe röpítheti a labort. Előbb meleg vízben kell feloldani az ópiumot, azután oltott mésszel kezelni az oldatot, aminek hatására minden más alkaloid és szükségtelen szerves anyag csapadék formájában leválik, csupán a morfium vízben jól oldódó kalciumvegyülete (kalcium-morfinát) marad a löttyben. Ammónium-kloriddal savanyítva az oldatot leválik a heroin bázisos alakja, amelyet azután ecetsavanhidriddel kell melegíteni vagy hat órán át, 85 fokon. A keletkezett anyagot vízben kell oldani, a levet nátrium-karbonáttal meglúgosítani, majd a csapadékként leváló nyers heroint leszűrni - ezt még utóbb átmossák vízzel, meleg alkoholban oldják, és aktív szénnel szűrik (mindkettőt tisztítás, illetve színtelenítés gyanánt), végül sósavval kezelik és éterrel választják le a vízben oldódó heroin-hidrokloridot, alias fehér heroint. Európában azonban inkább a vízben oldhatatlan (savakban - pl. citromlé - viszont jól oldódó) heroinbázist, a barna heroint használják, amelyet előzőleg koffeinnel ütnek be, hogy javítsák tulajdonságait.

A szer beütése

amúgy is kedves szórakozása a gyártóknak, de leginkább a forgalmazóknak: édesítőszerektől (pl. mannit, inozit) laktózon át szódabikarbónáig sokféle anyagot használnak - általában saját érdekükben az egészségre ártalmatlan anyagokat. Ahol erős az utcán a kínálati verseny, ott mind tisztább lesz az anyag, s ritkábban fordul elő (bár el nem tűnik) hígítás, és enyhül is a mértéke. Kicsi, monopolizált piacokon (s ilyen a magyar is) viszont továbbra is jó alaposan beütött anyagot lehet kapni.

Amúgy a heroin mérlege meglehetősen vegyes: aki például azt hiszi, hogy a nyugati világban ennek hatására terjedt el járványszerűen az opiátaddikció, az téved. A heroin megjelenése előtt a keleti parton az egy főre eső morfiumélvezők száma nagyobb volt, mint manapság a heroinistáké (legfeljebb akkoriban negyvenes középosztálybéli nők használták, manapság meg tizen- és huszonévesek lövik magukat). Kelet-Angliában pedig a XIX. század második felében mai szemmel nézve is elképesztő mennyiségben használták az ópiumot - formálisan a malária elleni egyetlen ellenszerként, meg úgy általában mindenféle fájdalomcsillapításra. Érdekes, hogy itt az ópiumot nem a még hatékonyabb heroin, hanem a Bayer-cég másik slágerterméke, az aszpirin szorította ki a közhasználatból.

Ami a szer magyarországi karrierjét illeti: hazánk is egyike volt a heroin korai felvevőpiacainak, s a múlt századelő honi patikáinak egyik korai slágerterméke volt a köhögéscsillapító heroin, amely még a hatvanas években is szerepelt (a magas fokú addiktivitást mutató két üres kereszttel megjelölve) a magyar gyógyszerkönyvekben. Az addig évtizedeken át elterjedt rekreációs heroinhasználatot, akárcsak oly sok minden mást, nálunk is a kommunista diktatúra szorította szűk keretek közé: a határok lezárása, a társadalom totális ellenőrzése és a mezőgazdaság kollektivizálása már magában is garanciát jelenthetett az efféle szenvedélyek eltűnésére. Csakhogy Magyarország, főleg kulináris okokból, továbbra is máknagyhatalom maradt, ami az amatőr dzsankik számára lehetővé tette a gyűjtést és a mind rafináltabb házilagos feldolgozást (ez a nyolcvanas évekre lett igen elterjedt). Mindeközben hazánkat továbbra sem kerülték ki a nemzetközi csempészútvonalak, s a felhasználás is diszkrét emelkedésnek indult - hogy azután a rendszerváltással visszakerüljünk a nemzetközi vérkeringésbe.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.