Efféle műveletre ugyanis csak kivételes esetben kerül sor, általában valami múzeumi dolog lehet a hátterében. De azért vannak szabályt erősítő kivételek, nem is kell Budapest határát elhagyni. Itt van például az angyalföldi állomás (bővebben: Halló, szellem, Magyar Narancs, 2011. március 24.), ahol egymásnak adják a kulcsot a forgatócsoportok; nem lepne meg, ha kiderülne, hogy az állomásfőnök régóta Andy Vajna.
Angyalföld valószínűleg "úgy maradt", és ennek örömére erősítettek rá a nosztalgiára, de mostani helyszínünket, Pestszentlőrincet öt évvel ezelőtt már tudatosan formálhatták korhűvé. "Csillagos ötös, maga a csoda. Tökéletes vasútállomás, tökéletesen felújítva." "Gyönyörű, főleg annak fényében, hogy sokat utazom vasúton, és az állomásokra - itt a fővárosban is - inkább a lepukkantság jellemző. Szép a peron, a fadíszítések az épületen" - egy vasútbarát blog kommentelői a felújítás után írták bejegyzéseiket, és valószínűleg mi sem lettünk volna kevésbé lelkesek, ha akkor járunk arra. Az állomás története is megér egy visszaemlékezést.
Az 1860-es évek végén Pestszentlőrinc helyén termőföld, erdő, leginkább pusztaság terült el. A 6500 ezer holdas, eredetileg Grassalkovich-birtok utolsó "nagyura" Sina Simon volt, aki egy belga bank útján igyekezett túladni a nem különösebben jövedelmező területen. A birtok Pesthez közelebb eső részét felparcellázták, és apránként adták el, a déli felét viszont csak nagyban lehetett értékesíteni. Míg a felparcellázott részen 1871-ben létrejött egy ideiglenes szervezésű község, a későbbi Kispest, s egy évvel később tizenhét utcájának már nevet is adtak, a szomszédos vidék szó szerint vidéki birtokként működött. Vagy még úgy sem. Az akkori miniszterelnök, Lónyay Menyhért ezer holdat vásárolt magának, nagyrészt erdőséget, amelynek közepére 1872-ben kacsalábon forgó nyaralót építtetett. Ebben talán még nincs is semmi kivetnivaló, ám Lónyay a környéki közlekedést is kezelésbe vette - lehet, hogy túlságosan nehézkesnek és lassúnak találta a kikocsizást, ezért valami gyorsabbat szeretett volna. És mivel épp birtoka határán (a jelenlegi Gyömrői úton) futott a ceglédi vasútvonal, leszólt a MÁV illetékeseinek, mi lenne, ha nála is megállnának a vonatok...
Lónyay a vasúti megállóhelyért cserébe ingyenesen felajánlott egy telket a MÁV részére, ahol az első szerelvény megállása után nem sokkal teherpályaudvart is kiépítettek az 1880-as évektől gombamód szaporodó környékbeli üzemek kiszolgálására.
A 1875-ben átadott megálló Pusztaszentlőrinc-Nyaraló néven került a menetrendbe, és akkor még tényleg nem volt más, mint erdőség meg az exminiszterelnök nyaralója - Lónyay 1872. december 2-án lemondott -, ám hamarosan elkezdte felparcellázni a birtokát, amit közeli ismerősei, üzletfelei és munkatársai kaptak, hogy építsenek ők is nyaralót. 1877-re már tizenhat nyaraló épült fel, a tulajdonosok közt találjuk Havass Imre főügyész-helyettest, Puskás Tivadart, a telefonhírmondó feltalálóját és Eötvös Lorándot is, aki szabadtéri ingakísérleteit is a környéken folytatta.
A nyaralók elszaporodásával, a díszes társaság megjelenése után Lónyaynak sikerült elintéznie, hogy az 1870-es évek végén már a gyorsvonatok is megálltak Pusztaszentlőrinc-Nyaralónál.
Mindez azért is érdekes, mert a terület, a későbbi Pestszentlőrinc csak jóval később népesült be, és csak 1909-ben vált önálló településsé, korábban "Kispest kapcsolt pusztája" néven emlegették.
A korábbinál jóval nagyobb, immár Pestszentlőrinc nevet viselő vasútállomás is ekkoriban épült: a fatornácos MÁV-szabvány ház a maga idejében valószínűleg nem keltett különösebb feltűnést, és mivel ekkor az Üllői úton már javában közlekedett a lőrinci HÉV, a mostani 50-es villamos, az utasok is inkább arra szálltak, mint hogy kigyalogoljanak a faluszéli vonathoz. Viszont a teherforgalom miatt a rendszerváltásig jelentős állomásnak számított Pestszentlőrinc - ám miután a Gyömrői úti, illetve a többi lőrinci nagyüzem is beadta a kulcsot, úgy tűnt, hogy már csak a hagyomány miatt tartják életben az állomást. Hiszen hiába Kőbánya-Kispest a következő megálló a belváros felé, és a menetidő nincs öt perc, ha az állomást a Gyömrői út felől csak soklépcsős felüljárón át lehet megközelíteni, az Üllői út irányából viszont egy olyan BKV-busszal, a 36-ossal, ami Csepelre megy, és egyetlen metróállomást sem érint.
Nem tudjuk, mi lehet az oka, hogy a MÁV 2009-ben az állomás már-már korhű felújítása mellett döntött. Akkor örültünk is volna, ma már kevésbé, inkább csak legyintünk. Az állomás ugyanis nem működik, kísértetház. Nincs jegypénztár, a váróterem zárva, pusztulásának első jelei már láthatók. Igaz, hogy a lift még működik, de összefirkálták, ahogy az aluljárót is, ahová a szag alapján nyugodtan kiakaszthatnának egy nyilvános vécé táblát. Úgy tűnik, egyedül a felvételi épületet védik, talán épp azzal, hogy tilos a bemenet. Az ablakok még épek, a homlokzatot sem dolgozták meg festékszóróval. Ki tudja, meddig?
