Feltámadt a szocializmus egyetlen sportcipőmárkája, a Tisza, kedves üdítőitala, a Traubiszóda, kis butikokban és a bevásárlóközpontok márkás üzleteiben megtalálhatóak a "retró" áruk. Nosztalgiaboltok nyílnak, ahol régi Pepsi- és Coca-Cola-táblát, wurlitzert és a 30-as évek hangulatát idéző vadiúj képeslapokat vehetünk. Emellett a lakberendezési boltok és kávézók többsége is a múltnak tiszteleg.
A retró kortárs szó annak kife-jezésére, hogy valami visszatér a múlt egy időszakából, a múltat felmagasztalja, és így fegyverként használhatja az aktuális kulturális formák ellen. A régi, elveszett értékeket mutatja meg, a ma már nem jellemző formákat vezeti be újra. De nem törekszik időtlenségre,
csak egy kis időt kér,
hogy szembesítse a jelen kultúráját azzal, amit már elfelejtett, és megmutassa, hogy a normák mennyire "történelmileg" meghatározottak. Az utóbbi definíció a Wikipediában, az internet enciklopédiájában olvasható. A legújabb Magyar értelmező kéziszótárban még nincs benne a kifejezés, pedig egyre több ember használja és érti. A retró-divatban a múlt egy korstílusa tér vissza. Angolul a retrophil ember az, aki megszállottjává vált. Honlapjuk van a retró háziasszonyoknak is, akik büszkék, hogy nem dolgoznak, nem vágynak karrierre, hanem a hagyományos szerepet, az otthoni házimunkát végzik, állítólag nagy szeretettel. San Franciscóra mostanában a retró városiasodás jellemző: a 30-as évek padjai, utcai lámpái tarkítják a belvárost, akár Budapesten. Régi trolijárat indult újra, art-deco felhőkarcolók épülnek - ez Chicagóban és New Yorkban történik. Retró címszó alatt az első számítógépes játékokkal játszhatunk, a ruhaboltokban nemcsak a 60-as és 70-es évek darabjai keltenek feltűnést, hanem e kor rádiói, ébresztőórái, Mickey egerei is. A legdivatosabb fodrászszalonokban a 80-as évek fazonját vágják, a legkülönlegesebb táskákat pedig Elvis és régi piros Cadillacek díszítik.
A divat több száz éve a társadalmi státust kifejező viseleti jelek, majd pár évtizede a társadalom ellen lázadt, ma meg már csak az egyformasággal szemben lép fel. De honnan veszik az új jeleket a divatba, hisz véges számú jel van a ruhában. "Régen az arisztokrá-cia hóbortjából származott az új, abból is például, ha egy király-nak sebhelyes volt az arca, és ezért szakállt növesztett, ami így divat lett. Bekerültek különcségek a divatba, mert egy híres ember kitalálta őket. Később más kultúrák-ból is vettek át viseleti jeleket: az egyiptomiból, a kínaiból, az indiaiból. De aztán egzotikumként a rusztikus, a paraszti divat felfedezése is megjelent. A harmadik lehetőség pedig a régi újrafelfede-zése, azé, amit már elfeledtek. Így jön létre a divat, a jelek körforgása" - magyarázza Klaniczay Gábor történész, aki egy időben divatszociológiával is foglalkozott.
A múlt hétköznapi kultúrájá-nak felfedezése, az évekkel ezelőtti stílusra való rácsodálkozás már a reneszánsz óta ismert. Ilyen volt a klasszicizmus is. De az öltözködés terén retró már az 1950-es években is volt, a brit teddyboyok révén. "'k az alvilág dandyjei voltak, akik ellenkultúraként léptek fel. Az ócskapiacon megvették a századforduló Edward-kori öltönyeit, amelyeket akkor már senki nem viselt. Az elegáns arisztokrata formát utánozták, így próbáltak különbözni a többi munkásfiataltól - mondja Klaniczay. - Aztán a 70-es években a hippikkel szemben divattervezői segítséggel feltámasztották az 50-es évek rockereit, majd újra a teddyboyokat, így a retró újra retró lett." A 90-es években újra visszatért a hippidivat, később a 60-as, 70-es évek iránti nosztalgia volt jellemző, mostanában pedig már az 1980-as évtized viseletét láthatjuk az utcán. Legközelebb a 90-es évek újrafelfedezése várható, ugyanis az öltözködésre különösen jellemző a kultúrában általában is megfigyelhető ciklikusság.
A régebbi évszázadokban a testhez álló, szűk ruhát kb. 50 év múltán felváltotta a hosszú és bő abroncsszoknya, s utána hasonló időtartam alatt ismét "elfogyott" a ruha bősége. A modern korban ugyanilyen ingadozás figyelhető meg a rövid és a hosszú ("mini" és "maxi") szoknya között, de a ciklusok sokkal gyorsabban követik egymást. Egy másféle ciklikusság tartalmi motívumokon alapszik: nagy hasonlóság van pl. a 60-as és a 20-as évek, illetve a 70-es és a 30-as évek öltözködési kultúrája között. Klaniczay szerint azokban a pillanatokban, amikor nagyon látványos, magukkal ragadó kulturális mozgalmak vannak, kevesebb szerepe van a retrónak, amikor pedig ezek kifáradnak, leülepszenek, bekövetkezik a történeti feldolgozás ideje; a divattervezők és kultúraszervezők visszanéznek, s így keresik az újat.
De lehet, hogy az öltözködés, lakberendezés meglévő funkcióinak alternatív lehetőségeit lassan teljesen kiaknázzuk, és nem lesz több tárgy - szőr, bőr, fém, fodor (fa volt már?) -, amit újszerűen ráaggathatunk a ruhánkra, s akkor a divat már örökké csak retró lesz? Talán nem, mert ahogy Hernádi Miklós írja a Tárgyak a társadalomban című könyvében, a jelenben így "a vissza-visszatáncoló kollektív ízlésmozgás összességében végül mégiscsak kialakít egy új formavilágot", azaz korstílust, amihez majd úgy 2030-ban visszanyúlhatnak az újra vágyók. Retrovilágunknak, az ezredvég-ezredelőnek is van egy sajátságos stílusa, ami azonban most még kitapinthatatlan számunkra. Ezekben
a visszatérésekben mindig van valami új,
a régit modern eszközzel vegyí-tik. A mai retrópólók már új anyag-ból vannak, és csillám is van rájuk biggyesztve, a farmerek dizájnoltak, előre koptatottak, koszoltak, a piros ufófotelek fényesebbek. Újra gyártanak Volkswagen bogarat és Minit, de modernizált és lekerekített formában. A Depeche Mode-ot remixelik, a Csinibaba zenéje is a mai világra, ritmusra hangszerelt és újraírt. És ráadásul, a hangulat fokozására, mindezek a jelen modern kellékeivel, tárgyaival, ruhadarabjaival vannak körbevéve.
A nagy kérdés az, hogy honnan indul a retró és úgy általában a divat? Az underground mélyéből, ahol egyszer egy discjockey lány a 80-as évek Nina Hagen-fazonjába öltözött? Vagy egy budapesti gimiben anyja színes körökkel teli ruháját vette fel egy lelkes tinédzser? Esetleg Britney vagy Liam kezdte? Sosem tudhatjuk, csak azt, hogy a divattörekvéseket nehéz felülről irányítani. "A régi időkre jellemző arisztokratikus modell, a királyok, hercegek, majd a filmsztárok, ünnepelt társasági figurák által diktált divatok és a tervezők által gyártott XX. századi tömeges divatok elmúltával, néhány évtizede az új divatok inkább alulról szerveződnek, spontán mozgalmakból táplálkoznak. Az új divattervezők gyakran azzal érnek el sikereket, hogy ezeket felkutatják, majd elterjesztik" - mondja Klaniczay. Előfordul az is, hogy ugyanezt csomagban is megcsinálják, azaz egy egész szubkultúra viseletét divatba hozzák. "Például a punkokkal volt így: a Sex Pistols stílusa nemcsak a külváro-si gyerekek invenciózusságára támaszkodott, hanem részt vettek eltervezésében s aztán divatossá tételében olyan művészek és divattervezők, mint Vivienne Westwood és Malcolm McLaren." Így vált széles körben kedveltté a színes haj, a lyukas póló és a répafarmer.
S akkor erősek e stílusok, ha valamilyen ideológia is van mögöttük. Az ellendivat hordozói, az első hippik, punkok és rockerek mind szemben álltak jelenük világával, modernségellenesek voltak, a különbözés vágya, illetve a háború-ellenesség hajtotta őket, és ezt az indulatot sokszor hangzatos visele-ti jelekkel fejezték ki. A hivatalos divatot elutasították, az Európán kívüli ruhákat kezdték felfedezni, illetve a népi öltözködést, saját maguk varrták ruháikat, amik egyre uniszexebbek lettek. "Ezek a mozgalmak egy idő után megszűnnek, szelídülnek, csak divattá válnak, és a divat nem lesz azonos a korábbi viseleti szimbólumokkal. Aki ezekből vesz fel valamit, az azért veszi fel, mert divat, azaz nem a tartalma, hanem az árfolyama miatt. A divatnak van egy parazitajellege: nemcsak a formákat árusítja, hanem a tartalmat is megpróbálja eladni" - mondja Klaniczay Gábor. Ezzel viszont a visszatérő divatok eszmeisége eltűnik, s ma már csak azért veszünk piros szocreál bőrfotelt, mert tetszik, és vagányságból meg divatból vágatjuk bundesligásra a frizuránk, s nem a modern elleni lázadásként.
Persze a nosztalgia azért ezek mellett működik. A Ráday utcai Jaffa tulajdonos-alapítója, Kovács Imre is egyrészt a 60-as évek iránti nosztalgiából rendezte be e kor hangulatára kávézóját, piros bőrfotelekkel, fekete, bordó és narancssárga retró-hallucinogén falfestéssel. "Hiányzik
a 60-as évek nyugalma,
amikor gyerekkoromban rövidnadrágban szaladgáltam a játszótéren. Tudtam, hogy ha nyitok egyszer egy vendéglátóhelyet, az csak ilyen retró lehet." Emellett pedig pusztán gyűjtési lázból: mert nagyon tetszenek neki, az Ecseri piacon és a PeCsában már jóval koráb-ban kezdte megvenni a 60-as évek tárgyait, bútorait. Így nem is volt szükségük belsőépítészre, hiszen a saját darabjait felújítva vitték a kávézóba, a többit pedig legyártatták. A szocializmus és tárgykultúrája utáni nosztalgia kelet-európai sa-játosság, Lenin-képeket, szomorú őszi tájat ábrázoló posztereket, vörös csillagot sokan gyűjtenek, sőt ilyen kávézó és söröző is van már Budapesten. "Mi nem akartuk, hogy túlságosan szocreál legyen, hanem inkább nyugati hangulatú, mert a szocreálnak már politikai töltete van, és az nem jó" - meséli Kovács Imre. A külföldiek nagyon szeretik a helyet, bár Nyugaton még több ilyen kávézó, illetve lakberendezési és ruhaüzlet van. Berlinben, Londonban egész negyedek vannak, ahol nagyon sok retróbolt összegyűlik, de külön a second-hand és külön a tervezett ruhás boltok.
Ilyen tervezett ruhás, a 60-70-80-as évek ruháit, ékszereit áruló ruhabolt is nyílik a Jaffa kávézóból. Néhány már akad Budapesten és más nagyvárosokban. A kávézóba főként egyetemisták járnak, a ruhaboltokban pedig azok vásárolnak, akik nagyon egyedi darabokra vágynak. "Nem lehet behatárolni a vásárlókat, tizenévestől 40 évesig mindenféle ember jár ide. Az a közös bennük, hogy mind valami, a mindennapitól elütőt, valami mást akarnak, és nagyon nyitottak. Ezen üzletek alternatívák a sok egyforma bolt mellett" - mondja a Retrock alapítója, Libor Róbert. A Retrockba és a hozzá hasonló Aquaticba, Jaffába, Látomásba, Öltözőbe és Posterba ugyanaz a pár fiatal divattervező készít ruhákat, táskákat, s párban ezek közül izgalmas használtruha-választékkal is találkozhatunk. "A divattervezők persze igyekeznek egydarabosakat tervezni, varrni, vagy pedig egy fazont úgy 5-6 különböző anyagból készítenek el, hogy valóban egyedi termékek kerüljenek a boltokba." A Retrockban is főként a 70-es és a 80-as évek hangulata uralkodik, régi melegítőktől passzés szoknyákon át anyáink felújított virágmintás ruhájáig, törökös buggyos nadrágokig, felül bő nyakú, alul szűkített pólóig mindent árulnak. Van ezek mellett rengeteg táska, szőrmés ékszer, régi Adidas és Converse cipők, indiai papucsok, gyűjtőtől származó értékes képregény, játék robot.
"A Délvidék turkálóiba, nagykereibe, bolhapiacaira járunk egyedi darabokat gyűjteni már a kezdetek óta" - meséli a ruhabolt tulajdonosa, aki először Szegeden vezetett, majd alapított ilyen üzletet, amire divatbemutatókkal és meghívott dj-kkel hívta fel a figyelmet. Akkor, 1997-ben a Bahia ázsiai, illetve a Ciánkáli antidivatruháival, alternatív és már old-school darabjaival szolgálta ki az újra vágyó közönséget. Ezek az üzletek ma is léteznek, de már a márkás fődivatot köve-tő ruhaboltok is retrós darabokat árulnak, sőt a Music TV-n még azt is láthatjuk, hogy a popsztárok ilyen rockandroll- és old-school különcségeket keresgélnek kicsi pinceboltokban. "Kezd unalmas lenni, ha mindenki ilyet hord, újra van szükség, tovább kell lépnünk" - vallja Libor. Ezért is nyitnak egy új boltot, ahol a ruhákban a századelő, illetve a 20-as évek stílusát a jelen hangulatával és anyagaival próbálják ötvözni.
Klaniczay Gábor szerint szükség van egy bizonyos távolságra, és akkor újra forgalomba hozható az egész stílus, amíg az egymást követő nosztalgiahullámok utol nem érik a jelent. De akkor viszont muszáj kitalálni valami igazán újat.
