A Bajza utca 10. szám alatti homlokzatnak a skicce győzte meg anno az építtetőket, Walter Rózsi operaénekest és férjét, Radó Gézát, hogy Fischer József építésznél jó kezekben lesz a házuk. A házaspár ugyanis nemigen szólt bele a tervezésbe, csak annyit jeleztek, hogy nem szeretik a modern építészetet. Fischernek jól jött a presztízzsel és pénzzel is kecsegtető megbízás, így nem bontotta ki az igazság minden szeletét a megbízói előtt. A három szint beosztása, a cselédek és a család elválasztása, a praktikum és a reprezentáció egyesítése meggyőzte őket. A kert felőli lépcsőt és teraszokat pedig majd megszeretik – gondolta az építész. Nem tudunk róla, hogy reklamáltak volna.
Fischer József később a terveket egy művészeti folyóiratban „opera-énekesnő házaként” publikálta. A 450 négyzetméteres, háromszintes, tetőteraszos nagypolgári villa mai szemmel hihetetlen gyorsasággal készült el: 1936 februárjában adták be az építési engedélykérelmet, szeptemberben pedig már be is költözött a háromtagú család. Walter Rózsi mellett nőtörténeti szempontból meg kell említeni az építész feleségét és egyben munkatársát, Pécsi Esztert is. Az első és sokáig egyetlen magyar statikusnő férjével együtt dolgozott a villán.
Walter Rózsi, az ismeretlen sztár
Walter Rózsit 1948-ban nyugdíjazták az Operaházban, nem sokkal később pedig a villájukat is államosították. Feltehetőleg kapcsolataik révén a Szüret utcában kaptak helyette egy villalakást. Radó Géza végül itt halt meg 1969-ben, Walter Rózsi pedig 1971-ben követte férjét. A rekonstrukció előtt a villájuk sokáig óvodaként, illetve orvosi rendelőként funkcionált. Ahhoz, hogy eredeti állapotát visszaállítsák, művészettörténészek kutatómunkájára is szükség volt. Eközben szép lassan arra is fény derült, hogy Walter Rózsi a két világháború között olyan kaliberű sztár volt, mint ma Rost Andrea. A korabeli női lapok megírták, hogy milyen fűzőt vásárol, hogy miképp ünneplik a húsvétot a családdal, s természetesen a lakását is bemutatták.
Hangjáról sajnos csak egy gyenge minőségű felvétel maradt fenn, mivel a rádióban őrzött hanganyagait az 1950-es években leselejtezték. Így csak abból következtethetünk a tehetségére, hogy az 1920-as évek elején az egykori Városi Színházban (ma Erkel Színház) mutatkozott be a Tosca címszerepében. Az érettebb énekesnőt feltételező szerep indította el a karrierjét.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
