Így lett Európa egyik legnagyobb tömegsporteseménye a Balaton-átúszás

A magyar úszósport a Balatonon született, ám sok időnek kellett eltelnie, hogy az átúszás ne tűnjön lehetetlen feladatnak, és még többnek ahhoz, hogy tömegsporttá váljon.

„Szent György lovag, aki kettévágja a vasat is, a németet is, de meg nem riad se istentől, se embertől, se a természet hatalmától. Átússza a Balatont is, s két szemtanú beszélte nekem, aki látta, hogy egyszer úri barátainak tréfájára úszás közben meg is borotválkozott a Balatonon” – írja Eötvös Károly Balatoni utazás című könyvében Wesselényi Miklósról, egyenesen Jézushoz hasonlítva őt, mivel a bárónak „mindene van, s nemcsak menni, de borotválkozni is tud a vizek hátán”.

A dicshimnusz hátterében álló Balaton-átúszásról azonban nincsenek megbízható adatok. Eötvös szemtanúinak kilétét homály fedi. A báró állítólag 1835 augusztusában úszott Balatonfüred és Tihany között, amit később már nem tekintettek „igazi” Balaton-átúszásnak, csupán a Tihanyi-öböl meghódításának.

Az úszás hőse

Wesselényi után sokáig nem akadt olyan vállalkozó, akinek úszását feljegyezték volna. 1880-ban a 34 éves Szekrényessy Kálmán Balatonfüredről próbált átúszni Siófokra, méghozzá – ahogy a korabeli lapok írták – „bárminemű úszókészülék, hólyag stb. mellőztével”. „Ezen hír a sportkörökben kiváló érdeklődést kelt, és máris több fogadás történt pro et contra” – írta 1880. július 12-én a Pesti Hírlap tudósítója, aki Szekrényessy próbatételét az olyan „atlétikai bravúrokkal” állította párba, mint Zubovics Fedor távlovaglása Bécsből Párizsba, vagy Zmertich Iván velocipédutazása Londonból Budapestre. „Akik ismerik a Balatont, azok tudják, mily rendkívüli nagy különbség van a tervezett távúszás és Wesselényi úszása között a távolságot illetőleg” – jegyezte meg a szerző. Külön kiemelvén, hogy a több mint 12 kilométeres táv teljesítése – szemben a Tihanyi-öböl néhány kilométerével – „nem csupán tizenkétszer oly nehéz, fárasztó, mert ily óriási távolságnál nem számtani, hanem »mértani haladványok« alapján kell számolnunk”.

Július végétől egyre inkább úgy tűnt, hogy a nagy úszás meghiúsul a szokatlan időjárás miatt. Szekrényessy hétről hétre halasztást kért, ám mivel egyszer sem visszakozott, egyre több fogadást kötöttek ellene. Az ősz közeledtével azonban már nem lehetett továbbhalasztani, így az úszást végül augusztus 29-re tűzték ki. Szekrényessy produkciója a korszak egyik legjelentősebb médiaeseményévé vált. A szerfelett részletes beszámolók szerint az időjárás ekkor sem volt kellemes, az erős széllökések miatt hullámzott a tó, a víz hőmérséklete pedig épphogy 18 fok felett volt. Az úszó eredetileg Füredről akart indulni, de az erős hullámzás ezt lehetetlenné tette, ezért reggel áthajózott Siófokra, és miután testét beolajozták, 11 óra 7 perckor vetette magát a vízbe. Útjára négy csónak kísérte, de ezek közül kettő visszafordult – az orvosokkal együtt. Délután fél négykor úgy tűnt, hogy Szekrényessynek fel kell adnia a versenyt, ám ekkor meglátta a túlpartot, és újult erővel folytatta útját. 17 óra 58 perckor ért célba, kevesebb mint hét óra alatt teljesítve a távot. „Szekrényessy (...) semmit sem evett, de pár csöpp bort ivott. Kezei egészen megfehéredtek s hónalja kissé megdagadt” – írta a Politikai Ujdonságok című lap. A cikkből az is kiderült, hogy „a merész úszásra” több mint 150 ezer forintot tettek a fogadók.

Versenysport

Szekrényessy Kálmán néhány alkalommal még átúszta a Balatont úgy, hogy nem akadt méltó ellenfele, de nem csak ezért tekinthető a magyar sportélet ki­emelkedő alakjának.

1882 végén ő indította el a Sport című lapot, hat évvel később pedig alapító tagja volt a Munkás Testgyakorlók Körének, az MTK-nak, és persze úszóedzőként is dolgozott: az ő tanítványa volt az első magyar olimpiai bajnok, Hajós Alfréd. 1882-ben kétszer kezdeményezett öbölátúszó versenyt Tihany és Balatonfüred között, amelyet mindkét alkalommal fölényesen megnyert két, illetve három ellenfelével szemben.

Négy évvel később immár Siófok és Balatonfüred között rendeztek átúszást; Szekrényessynek egy kihívója akadt, Schwanda Gusztáv gépészmérnök, de a vihar miatt mindketten feladták. A következő versenyre csak kilenc évvel később, 1895. július 27-én került sor; az ekkor már 49 éves Szekrényessy mellett két német jelentkező akadt. Ők azonban visszaléptek, így a magyar úszás hőse ismét egymaga teljesítette a távot.

Egy évvel később végre lezajlott az első igazi verseny is Balatonfüred és Siófok között: Gräfl Károly Ejury Lajost győzte le több mint egy és negyedóra különbséggel. A következő években is főleg ők ketten próbálkoztak: 1897-ben Ejury Lajos nyert, 1898-ban és 1899-ben pedig Gräfl Károly, aki győzelmei hatására „Balatoni”-ra magyarosította a nevét. Ő aztán 1901–1904 között sem talált legyőzőre, amikor a versenyeket már Balatonfüred és Balatonföldvár, illetve Tihany és Balatonföldvár között rendezték. „Öten indultak. (…) A versenynek az idő is kedvezett, mert a víz tükörsima volt, csak a táv vége felé fodrozott némi ellenhullám Balaton-Szentgyörgy felől az éledő erősebb széltől. A verseny eredménye éppen ezért igen szép volt, mert a távot mindegyik végig tudta úszni” – írta az 1904-es versenyről a Sport-Világ nem is sejtve, hogy ezután tizennyolc évig nem rendeznek Balaton-átúszást.

 

A tavalyi start Révfülöpnél

Fotó: MTI/Vasvári Tamás

A húszas évektől ismét a Füred–Siófok távon mérték össze erejüket az úszók, és e versenyeken már tíznél több induló állt rajthoz. Abszolút favoritnak Páhok István számított, aki 1922 és 1943 között nyolc alkalommal nyert. Az úszó a korszak sztárja volt, de pályafutása végéig amatőrként versenyzett. „Én a vágóhídon a gépüzemnél vagyok segédmunkás. Nagyon jó hely, főnökeim megértőek, elengednek edzésre, versenyekre. (…) De ha itt még 30 évig vagyok, akkor is csak kegydíjat kaphatok” – nyilatkozta 1937-ben a Sporthírlapnak azt is elmondva, az tenné boldoggá, ha altiszt lehetne a fővárosnál.

1924-ben Irsay Kató még csak a fél távot úszta le az immár Szekrényessy Kálmánról elnevezett versenyen, de egy évvel később már hat nő és hat férfi állt rajthoz. A legeredményesebb női versenyző – így az első Balaton-átúszó – Belházy Margit lett, akiről ezt írta Az Est: „Kicsattanó egészségű, kerek bronzpiros arcú fiatal leány, húszéves és mindössze három hete fogott versenyzésbe.” Belházy hét perccel előzte meg Ulbing Gizellát, aki a helyszíni tudósítás szerint „majdnem az egész úton kabarézott”, és „már ott, a vízben stoppolta le a táncos partnereket estére”.

A második világháború után 1948. augusztus 29-én került sor az első versenyre Siófok és Balatonfüred között. A továbbra is Szekrényessy Kálmán emlékversenynek nevezett eseményt 1967-ig minden évben megrendezték, de miután abban az évben csak két induló volt, tíz évig szüneteltették. 1951-től a Balatonfüred–Tihany közötti 3,6 kilométeres „rövidtávon” is rendeztek versenyeket, de továbbra is csak igazolt versenyzők számára.

Népsport

Az 1970-es évek végétől a tömegsport ismét politikai üggyé vált, de a Rákosi-korszak élsportos hozzáállása helyett inkább az egészséges életmódra fókuszálva. 1977-ben a Kommunista Ifjúsági Szövetség is meghirdette tömeg­sport-akcióprogramját; az Edzett ifjúságért elnevezésű mozgalom célja az volt, hogy „mozgósítsák” a fiatalokat „különböző testedzési alkalmakra”, amelyeket különféle jelvényszerző akciókkal igyekeztek népszerűsíteni. Ennek jegyé­ben rendezték meg 1978-ban, 1980-ban és 1981-ben a Balatonfüred és Tihany közötti öbölát­úszásokat, amelyeknek már több száz résztvevőjük volt.

Egy évvel később már az 5,2 kilométeres Boglárlelle–Révfülöp távra szerveztek versenyt,

amelynek megrendezését a Népsport azzal indokolta, hogy „az amatőrök kis Balaton-átúszásának (…) az volt az ellentmondása, hogy Tihany és Balatonfüred között tették meg a vállalkozók a 4 km-es távot. Vagyis az északi oldalon rajtoltak és értek célba”. Az eseményre 1982. július 24-én került sor a Balaton-átúszások során addig sosem látott apparátus mozgósításával. „Amíg a Platán-strandon az orvosi vizsgálatok folytak, addig a marcali honvédalakulat a Csongor és a Csobánc motoros hajókkal elindult, hogy a 120 kísérő csónakot kihelyezze a két part közé. Tulajdonképpen egy csónakfolyosót építettek, mindegyik csónakban két honvéd figyelte az úszásra vállalkozókat” – írta a Népsport. A cikkben megjegyezték azt is, hogy „a rendőrségi motorcsónakok cikázva figyelték a vízi útvonalat”, sőt „néha feltűnt egy rendőrségi helikopter, ahonnan időnként mennydörgő hang figyelmeztetett egy-két úszót”. A versenyen 535-en vettek részt, és csak nyolcan adták fel. A győztes Horváth Zsolt, a Ferencváros 18 éves úszója lett. Noha a sportlap tudósítója elragadtatással írt a versenyről, figyelmeztetett arra is, hogy „nem szabad »alultervezni« az ajándékot”, ugyanis nem jutott minden résztvevőnek „a pillanatok alatt népszerűvé vált feliratos törülközőből”. A következő évben már 2634-en jelentkeztek, 1984-ben több mint 3 ezren, de még akkor sem gondolta senki, hogy az indulók száma a kilencvenes években eléri a 10 ezret. Ezzel Európa egyik legjelentősebb tömegsporteseményévé nőtte ki magát a Balatonboglár és Révfülöp közötti Balaton-átúszás, amely az elmúlt negyven évben csak két alkalommal, 2005-ben és 2010-ben maradt el a rossz időjárás miatt. Az idén július 22-én Révfülöpről indul a verseny; a kiírás szerint bárki nevezhet, „akinek edzettsége és egészségi állapota azt megengedi”, és aki kifizeti a 15 ezer forintos nevezési díjat.

A cikk elkészítéséhez felhasználtuk Szekrényessy Attila A Balaton-átúszások története című könyvét.