Magyar Narancs: Találkozott az utóbbi években olyan tájépítésszel, aki teljes mellszélességgel kiállt a Liget Projekt mellett?
Veréb Mária: Őszintén szólva nem, de közel sem ismerem minden tájépítész álláspontját. Viszont a szakma elég egységesnek látszik ebben a kérdésben, még akkor is, ha egy ismert szakember, Mőcsényi Mihály nemrég kiállt a projekt mellett. Mindenesetre a Liget tájépítészeti pályázatára beérkezett hét pályamű többsége egyértelműen jelzi, hogy nem ért egyet a pályázati kiírás bizonyos részeivel. Konkrétan azzal, hogy a Liget rehabilitációjának feltétele új épületek felhúzása. Volt olyan pályázó, aki odáig ment, hogy konkrét javaslatokat tett arra, hol kellene a Ligeten kívül elhelyezni a Magyar Nemzeti Galériát, a Közlekedési Múzeumot és a Néprajzi Múzeumot. A nyertes Garten Stúdió is megtervezte épületek nélkül a Ligetet: ők a Hungexpo és a Petőfi Csarnok helyét is visszaadnák a parknak.
MN: Szép gesztus, de a Városliget Zrt.-t láthatóan nem hatotta meg, a projekt tovább dübörög – a tájépítészek részvételével.
VM: A tájépítészeknek muszáj benne lenni egy ekkora projektben, még akkor is, ha ellenzik, hiszen alapvető érdekük, hogy a lehetőségekhez mérten jó minőségű pályázat valósuljon meg. Nem mondhatja azt az egész szakma, hogy megtagadja a részvételt, ahogy az irodák sem utasíthatnak el élből egy ilyen magas díjazású pályázatot. Urbanisztikai és tájépítészeti szempontból ez egy rossz alapkoncepció, a Magyar Tájépítészek Szövetsége ezt egy közleményben egyértelművé is tette az elbírálás után. De a hibás alapgondolaton nem a tájépítészek fognak változtatni. És az is tény, hogy közel négy évtizede érdemben semmi sem történt a Ligettel, a parkfenntartás színvonala pedig nagyon alacsony. A díjazott pályázatok viszont ökológiai szempontól kifejezetten érzékenyek, tele vannak kreatív megoldásokkal. A nyertes például az egész tervet arra építette fel, hogy a Liget legfőbb értéke a csend, a gazdag növényzet és a nagy méretű vízfelület. Ennek alapjául egy a Budapesti Corvinus Egyetemen a Szépművészeti Múzeum megbízásából két éve elvégzett kutatás szolgált, amelyben arra jutottunk, hogy ezt szeretik az emberek a legjobban a Ligetben, és egyáltalán nem igénylik, hogy új kulturális intézményeket, épületeket, funkciót kapjon a Városliget. Ebben a parkban sétálni, szemlélődni, csónakázni szeretnének elsősorban a látogatók, úgyhogy az intézmények kedveltségi rangsorán csak az állatkert szerepelt jól, az összes többi, még a Közlekedési Múzeum is a lista aljára szorult. Bő ezer főt kérdeztünk meg, bár az igaz, hogy főként a parkban, a múzeumokba nem mentünk be kérdezősködni. A felvett adatokból egyébként az is kiderült, hogy aki a múzeumba jön, előtte, utána nemigen használja a parkot.
| ||
MN: A Szonda Ipsos felmérése is erre jutott később: a Liget Projektet nem támogatják a budapestiek.
VM: A mi kutatásunk azt mutatta, hogy az embereknek nem kell a Ligetbe több attrakció, hanem azt szeretnék, hogy minden maradjon így, csak újítsák fel, mert az alap-infrastruktúra állapota rettenetes: kevés az illemhely, a kút, a mosdó, rossz a burkolat. Azt is megállapítottuk, hogy a park szélei elhanyagoltak, míg a közepe túlterhelt, illetve, hogy a parkhasználók elsősorban a környező kerületekből jönnek, úgyhogy az ő igényeiket nagyobb súllyal kellene figyelembe venni. Érdekes továbbá, hogy szinte teljesen hiányzik a fiatal, iskolás korú közönség. A nyertes pályázat figyelembe veszi ezeket a közvélemény-kutatási eredményeket, növeli például a vízfelszín méretét, és a vízpartban rejlő lehetőségeket is kihasználja. Kimondottan ökologikus gondolat, hogy a park peremén sűrű zárónövényzetet terveztek, háromszintes növényállománnyal, gazdag cserjeszinttel. Ez a park saját klímájának is jót tesz, az állatoknak is helyet ad, igaz, hátránya, hogy költséges fenntartani a környezetében a közbiztonságot, tisztaságot. Ez a probléma a bemagoncosodott Népligetben is jól látható.
MN: Elég ellentmondásos, hogy a terv ökológiai előnyeiről beszél, miközben a múzeumépületek épp a park ökológiai fejlődése ellen hatnak.
VM: A tájépítészek próbálják a legtöbbet kihozni a gyökereiben elhibázott alaphelyzetből. Azt a kevés lehetőséget, ami maradt az épületek területfoglalása és az új múzeumi funkció kialakítása után, azt jól használják ki. Természetesen az jelentős ökológiai veszteség, hogy a Felvonulási térből vagy a Petőfi Csarnok helyén nem lesz zöld park.
MN: Mennyire leterhelt jelenleg a Liget?
VM: Az említett kutatásunk során látogatószámlálást is végeztünk, ez alapján úgy becsültük, hogy évi 5,2 millió fő látogatja a parkot a nagy rendezvények nélkül. Ez hatalmas szám, főleg egy olyan sérülékeny ökológiai környezetben, ahol több vízpart és nyílt gyep is van. A Liget érzékenyebb részei igen rosszul viselik ezt a terhelést, elég végigsétálni a parkon a majális vagy a gyereknap másnapján, hogy képet kapjunk erről. A parknak hónapok kellenek az ilyen rendezvények után a regenerálódáshoz – nagy kérdés, hogy a megújult Ligetre is ráeresztik-e ezeket a tömegrendezvényeket. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a Csónakázó-tó rendszeresen bealgásodik, hiszen nincsen természetes tómeder, nem indul be az öntisztulás. Mindenképpen természetes tómedret kellene kialakítani és vízinövényekkel betelepíteni, hogy elinduljon egy fenntartható ökoszisztéma felé a tó, ez benne is van a tervekben. Kérdés, hogy a megnövekedett turistaforgalommal ez összefér-e majd.
MN: A Liget a város tüdeje – ez reklámszlogen vagy mérhető, adatokkal alátámasztható tény?
VM: Egy park levegőtisztító hatása kulcsfontosságú egy ilyen nagy és beépített városban. Valóban úgy szűr, mint egy tüdő, rásegít a Duna szellőztető hatására. Ráadásul a Liget a legsűrűbben lakott városrészek mellett helyezkedik el, így a VI. és a VII. kerület számára létfontosságú, mert a Ligetnek köszönhetően mérhetően jobb a levegőjük. Városökológiai szempontból egyébként Budapesten az igazi előrelépés az lenne, ha a városban a zöldszigetek helyett egy összefüggő zöldfolyosót vagy zöldgyűrűt alakítanának ki hosszú távon. De nem csak a levegőminőségről van szó, egy ilyen méretű zöldterületnek saját klímája van, párásabb, hűvösebb a levegő a közepén; ez is pontosan mérhető, és fontos szerepe van különösen a nyári időszakban.
MN: Ezt a saját klímát mennyire borítják föl az új épületek?
VM: A pályázat jól kezeli ezeket az ügyeket, de a tervezett múzeumépületek persze negatív hatással lesznek a Liget klímájára. A nagy falfelületeknek nagy a hővisszaverő hatásuk, felmelegítik a környezetüket, erre rátesz a klimatizálás is. Ennél nagyobb probléma, hogy a mélygarázsok miatt megváltozhat a felszín alatti vizek áramlása, így egyes területek kiszáradhatnak. Például a platán kifejezetten érzékeny erre: ha szárazabb lesz a talaj, elhal.
MN: A Liget rehabilitációja során gondoltak az állatvilágra?
VM: Egy ekkora parknak már elég komoly állatvilága van, még ha nagy különlegességek nincsenek is benne. Készített a Városliget Zrt. tanulmányt a Liget állatvilágáról, és a pályázatok valamennyire számolnak is az eredményekkel, például a nyertes terv azért ültet vegyes összetételű virágágyakat, hogy odavonzza a rovarokat, a cserjés foltokban pedig a gerinctelenek találnak élőhelyre, és a madarak territóriumát is tiszteletben tartja a terv. Az építési munkálatok és fakivágások természetesen sok állatot rosszul érintenek majd, van egy olyan érzésem, hogy a civilek állatmentő tevékenységére szükség lesz.
MN: Miért a civileknek kell ezt megcsinálni, miért nem gondolnak erre a Városliget Zrt.-ben?
VM: Az a tapasztalatom, hogy ilyen helyzetekben általában néhány állat kedvéért nem hoznak komoly anyagi áldozatot. Készült ugyan tavaly egy fakataszter, tehát elvileg felmérték a teljes faállományt, de ennek érvényességét többen vitatják. Az biztos, hogy legkésőbb az első munkálatok idejére elengedhetetlen, hogy minden fáról pontosan tudjuk, milyen állapotban van, mekkora a lombmérete, esetleg azt, hogy egy állat lakóhelyét adja-e. Nem világos, hogy az eddigi fakivágások egy megalapozott fafelmérés alapján történtek-e. Véleményem szerint a Liget fái egyébként nincsenek nagyon rossz állapotban, tehát az épületek és az utak létesítése miatt sokkal több fát kell majd kivágni, mint a növények kora vagy egészségi állapota miatt.
MN: Mostanában mintha különösen megnőtt volna a fakivágási kedv a fővárosban, de ez ökológiai szempontokból aligha indokolható megnyugtatóan. Fákat vágtak ki vagy fognak kivágni a Római-parton, az Orczy-kertben, a József nádor téren és a Ligetben is.
VM: Ezeket a kérdéseket a végén rendszerint a pénz dönti el, és általában a zöldek maradnak alul. A fák nem tiltakoznak, és azoknak van a legkevesebb befolyásuk, akik megvédenék őket. A zöldértékekért határozottan kiálló akarat hiányzik a politikai palettáról, és a lakosság sem zúdul fel olyan nagy mértékben, mint, mondjuk, Nyugat-Európában.
MN: A Városliget Zrt. machinációi a zöldfelület-zöldterület arányszámaival mennyire egyedi taktika Magyarországon?
VM: A rendszerváltás óta szinte mindenhol így csinálják: a rendezési terveken megadott minimális zöldfelületbe beleszámolják a zöldtetőt, tehát a mélygarázsok fölötti részt vagy az épületek tetejét, miközben ezek biológiailag kevésbé vagy egyáltalán nem aktív területek, és alig él meg rajtuk valami. A gyakorlat az, hogy hiába határozza meg a tájépítész egy tetőkertnél a földréteg vastagságát, ezt le szokták spórolni, mert sokba kerül kiépíteni, öntözni, gondozni. Úgyhogy inkább telerakják varjúhájjal, az mindent kibír, igaz, hogy nem fotoszintetizál és nem asszimilál szinte semmit, de nem baj, mert el lehet rá mondani, hogy zöldfelület. Az építőipari lobbi ereje nagyobb, mint a környezetvédelem fontossága. Eleve a zöldfelület egy nem létező fogalom, településszabályozási szempontból legalábbis. Azt, hogy legfeljebb hány százaléka építhető be a területnek, az önkormányzatok a zöldterületekre tudják csak szabályozni, és ez a kategória rendszerint egybefüggő parkot jelent. A zöldfelület viszont az, amit ténylegesen növényzet fed. Például lehet zöldfelület egy kert vagy egy utca is, mégsem vonatkoznak rá beépítési szabályok. Az persze egy másik probléma, hogy e szabályokat nem tartatják be elég szigorúan a hatóságok, ha úgy adódik, véletlenül félrenéznek. Magyarországon lényegében a rendszerváltás óta megy a machináció a területszabályozási kategóriák átsorolásával, például egy zöldterületből egyszer csak zöldbe ágyazott intézményterület lesz, ami már beépíthető, abból aztán intézményterületet csinálnak, és a végén meg marad egy szobányi kiskert, ami ráadásul a garázs fölött van, úgyhogy fa nem nő ki belőle. Sok ilyet láttam a városban.
MN: A Ligetet is fenyegeti ez a veszély?
VM: Az a szomorú helyzet, hogy nem látom, mi biztosítaná a védelmét, ha a törvényi szabályozás nem működik megnyugtatóan, és szinte mindig volt valamilyen nagyszabású terv a Városligettel, ami miatt megakadályozták a törvényi védelmét. A történeti kert besorolás mint örökségvédelmi védettség megoldást jelentene a jövőben, más kérdés, hogy ha ez már megtörtént volna, akkor nem lenne most Liget Projekt. A Népliget például történeti kert, a Városliget nem, holott a világ első tervezett közparkja. Ha van mögötte politikai akarat, akkor Magyarországon a zöldfelületek védelmét egy tollvonással át lehet húzni, csak egy képviselőtestületi döntés kell hozzá. De mit várunk, ha a budai hegyekben simán előfordul, hogy természetvédelmi területre építkeznek?
| Névjegy Veréb Mária 1983-ban született Budapesten. Okleveles tájépítészmérnök és urbanista. Az elmúlt években a Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karának kötelékében (mára a kar átkerült a Szent István Egyetem berkeibe) részt vett a Városliget, illetve Angyalföld közparkjainak használati vizsgálatában, valamint a Népligettel kapcsolatos kutatásokban. |
