Nem elég megvenni a többször használatos csészét, tényleg használni is kell

  • B.P.M
  • 2019. augusztus 13.

Lokál

Máskülönben nagyobb ökológiai kárt okozunk, mintha eldobható pohárkákból innánk a kávét.

Egyre többen mellőzik az eldobható műanyageszközöket, így a PET-palackokat és papírpoharakat is, és vásárolnak helyettük olyan bögréket, kulacsokat, amelyeket többször is lehet használni. Az irány jó, ugyanakkor úgy fest, önmagában nem elég, ha az egyik holmit egy másikra cseréljük.

Caroline Wood, a Sheffieldi Egyetem élelmiszerbiztonsági doktora szerint az átlagember nem használja elegendő alkalommal ezeket a poharakat, mielőtt kidobja őket, éppen ezért túl nagy megoldást sem jelentenek.

Az úrjahasználható eszközöket 20-100 alkalommal kell igénybe vennünk, hogy az ökológiai lábnyomunkat mérsékeljük – állítja a szakember. Ennek az az oka, hogy a poharak, kulacsok, bögrék gyártása több energiát vesz igénybe, ezért a széndioxid-kibocsátás is magasabb lesz miattuk. Az sem mellékes, hogy amíg a PET-palackokat – értelemszerűen – nem tisztítjuk ki, addig a többször használatos eszközöket igen, tehát a vízfogyasztás bővülésében is szerepet játszanak.

Számos dologból készülhet, de használni is kell

Számos dologból készülhet, de használni is kell

Fotó: Unsplash.com

Ugyanakkor érdemes azt megemlíteni, hogy ezeket a holmikat még mindig nagyon kevesen veszik: mindösszesen az értékesített poharak 5 százalékát teszik ki. „Az igazság az, hogy könnyen meg lehet róluk feledkezni, illetve nem életszerű, hogy a fogyasztók állandóan mosogassanak” – mondta Wood.

Pedig az egyszer eldobható kávéscsészék tekintetiben van egy komoly probléma: mivel vékony műanyagbéléssel vannak ellátva, ezért a papírfeldolgozó-üzemek nem tudják feldolgozni, így hulladéklerakókba vagy szemétégetőkbe kerülnek. Az Egyesült Királyságban összesen 3 létesítmény dolgozik ilyen poharak újrahasznosításával, ezért évente 2,5 milliárd kávéscsésze végzi a kukákban az országban.

(The Conservation)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.