Nem elég megvenni a többször használatos csészét, tényleg használni is kell

  • B.P.M
  • 2019. augusztus 13.

Lokál

Máskülönben nagyobb ökológiai kárt okozunk, mintha eldobható pohárkákból innánk a kávét.

Egyre többen mellőzik az eldobható műanyageszközöket, így a PET-palackokat és papírpoharakat is, és vásárolnak helyettük olyan bögréket, kulacsokat, amelyeket többször is lehet használni. Az irány jó, ugyanakkor úgy fest, önmagában nem elég, ha az egyik holmit egy másikra cseréljük.

Caroline Wood, a Sheffieldi Egyetem élelmiszerbiztonsági doktora szerint az átlagember nem használja elegendő alkalommal ezeket a poharakat, mielőtt kidobja őket, éppen ezért túl nagy megoldást sem jelentenek.

Az úrjahasználható eszközöket 20-100 alkalommal kell igénybe vennünk, hogy az ökológiai lábnyomunkat mérsékeljük – állítja a szakember. Ennek az az oka, hogy a poharak, kulacsok, bögrék gyártása több energiát vesz igénybe, ezért a széndioxid-kibocsátás is magasabb lesz miattuk. Az sem mellékes, hogy amíg a PET-palackokat – értelemszerűen – nem tisztítjuk ki, addig a többször használatos eszközöket igen, tehát a vízfogyasztás bővülésében is szerepet játszanak.

Számos dologból készülhet, de használni is kell

Számos dologból készülhet, de használni is kell

Fotó: Unsplash.com

Ugyanakkor érdemes azt megemlíteni, hogy ezeket a holmikat még mindig nagyon kevesen veszik: mindösszesen az értékesített poharak 5 százalékát teszik ki. „Az igazság az, hogy könnyen meg lehet róluk feledkezni, illetve nem életszerű, hogy a fogyasztók állandóan mosogassanak” – mondta Wood.

Pedig az egyszer eldobható kávéscsészék tekintetiben van egy komoly probléma: mivel vékony műanyagbéléssel vannak ellátva, ezért a papírfeldolgozó-üzemek nem tudják feldolgozni, így hulladéklerakókba vagy szemétégetőkbe kerülnek. Az Egyesült Királyságban összesen 3 létesítmény dolgozik ilyen poharak újrahasznosításával, ezért évente 2,5 milliárd kávéscsésze végzi a kukákban az országban.

(The Conservation)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.