rés a présen

„Készül már a tananyag is”

Kovács Éva szociológus, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos tanácsadója

  • rés a présen
  • 2018. augusztus 12.

Lokál

rés a présen: A FUGA Budapesti Építészeti Központban július 15-ig látható Kockázati tényezők. A kulturális ellenállás archívumai című kiállítás hátterében egy kutatás áll. Mi volt a témája, a célja e kutatásnak?

Kovács Éva: A hároméves nemzetközi kutatás rövid neve COURAGE – Gyűjtemények hálózata, és az az egykori szocialista országok ellenzéki örökségét, a kulturális ellenállás és ellenkultúra gyűjteményeit rendezi egy online regiszterbe az Európai Unió kutatási keretprogramjának támogatásával (hu.cultural-opposition.eu). Mint a nevéből is látszik, a civil kurázsi egykori megnyilvánulási formáit szeretné visszahozni az európai köztudatba, mert úgy látjuk, ezek nem csupán Nyugat-Európában, de a volt szocialista országokban is egyre inkább feledésbe merülnek.

rap: Hogyan szerveződött a munka?

KÉ: Mint minden uniós kutatási projekten, ezen is több tucat ember dolgozik. A megvalósításban 12 európai tudományos kutatóintézet, illetve egyetem vesz részt Írországtól Litvániáig, ebből három magyar: a Bölcsészettudományi Kutatóközpont, a SZTAKI és mi, szociológusok a Társadalomtudományi Központból. A kifundálástól a megvalósításig csapatmunka, s két szempontból is egyedülálló: a szokásostól eltérően szinte minden munkafázisban minden kutatóintézet részt vesz, és a végére már közel 600 gyűjteményt felvonultató, 16 nyelvű online regiszter tartalmi elemeit is folyamatosan átbeszéljük.

rap: Az eredeti tervben is szerepelt a kiállítás?

KÉ: A kutatás számos építőkockából áll össze – így is terveztük. A regiszter mindennek a fundamentuma, abból táplálkozik a kiállítás, a filmfesztivál, a tananyag, a kézikönyv és néhány játék is. A Kockázati tényezők című kiállításunk is a regiszterre épül (cultural-opposition.eu/courage/
exhibition?lang=hu
)
. Olyan emlékeket idéz fel az államszocializmus időszakából, amelyek segítenek ma szabadságról, szolidaritásról, valamint az ellenállás egyéni és közösségi lehetőségeiről gondolkodni. S noha nagy tisztelettel fordul a demokratikus ellenzéki múlt felé, nem áll meg annál, hanem lehetőséget kínál a kulturális ellenállás hétköznapibb formáinak a megismerésére is, amikor bemutatja a rendszer kicselezésének, a dacos, önfejű ellenállásnak a kutatás során feltárt eseteit. Reményeink szerint ezzel beindítja az emberek fantáziáját arra nézvést is, hogy hogyan álljanak ellen az elnyomó politikai rendszereknek ma.

rap: Hogyan valósult meg a tárlat?

KÉ: A kiállítás Erőss Nikolett kurátor és alkotótársai keze munkáját dicséri. Több száz kollekcióból állították ki a most látható három nagy csoportba – Ütközések; Rejtekutak; Kijáratok és párhuzamos világok – rendezett 55 témát. Az installáció fejet hajt az archívumok és a magángyűjtők előtt, akik sokszor komoly kockázatot vállalva dokumentálták és rejtegették az anyagaikat. E tevékenységet a titkos­szolgálat is dokumentálta – a kiállítás vizuálisan is különbséget tesz e két dokumentálási szándék között. A FUGA pedig ideális hely mindehhez. S mivel ilyen kiállítás még nem volt, mind az elbeszéléssel, mind a látványelemekkel a nyitva hagyottságot, a kritika, kiegészítés és átrendezés lehetőségét akartuk hangsúlyozni.

rap: Lesz folytatás?

KÉ: Először is július 15-én, vasárnap este 7-kor, a Parasztok Atmoszférában című nagyszabású bulival zárjuk a kiállítást, majd szépen összecsomagoljuk és beutazzuk vele Kelet-Európát. Még a nyáron Varsóban, ősszel Prágában és Pozsonyban, végül, mint egykor állítólag az a bizonyos bálna, Bukarestben lesz látható. Időközben elkészült az online változata is, amely minden, de tényleg minden feldolgozott gyűjteményt beilleszt és megörökít a virtuális örökkévalóságnak. Készül már a tananyag is, amely a közép- és felsőfokú oktatást segítheti. A regiszterből pedig még évekig csemegézhetnek múzeumok, civil kezdeményezések, közösségfejlesztők és politikai döntéshozók, történészek és magánemberek egyaránt.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.