helyrajzi szám

Két pingvin

Lokál

„A Mária Valéria-telep barakkjai helyén épülő új városnegyed építkezése már megindult. Az Üllői út északi oldalán már folyik a munka, közművekkel látják el a területet és csaknem ezer lakás építése folyamatban van vagy a legrövidebb időn belül megindul” – lelkesedtek a lapok 1956 áprilisában.

Azt ugyan nem kötötték az olvasók orrára, hogy az épülő „negyed” nem a Mária Valéria-telep helyén épül – az az Üllői út ellenkező, IX. kerületi oldalán terült el, és még évekig elkerülték a buldózerek –, de ettől függetlenül hatalmas szenzáció volt, hogy ilyen nagyságrendű lakásépítési beruházás vette kezdetét.

Az Üllői úti lakótelep 1346 lakása 1960-ra épült fel, a házak földszinti helyiségeiben boltokat nyitottak, és persze kisvendéglő, kocsma és cukrászda is járt az ideköltöző dolgozóknak. 1959 tavaszán egy általános iskolát is felavattak, de a helyiek még nem lehettek maradéktalanul elégedettek. Noha 1959 májusában már majdnem háromezren laktak itt, nem működött a közvilágítás, és mindössze egy járható út volt. A házakon belül is voltak gondok. „A mosókonyhák és a szárítóhelyiségek a pincében vannak. A felszereltségük azonban sajnos elavult: beépített üstök, fadézsák, fával és szénnel fűthető üstházak. És a szárítókat is hasonlóképpen kályhával fűtik az asszonyok” – írta a Népszava a mai szemmel elképesztő gyakorlatot, amely csak 1962-ben változott meg, miután ide is megérkezett a távfűtés.

Persze nem csak áldatlan állapotok és középkori módszerek kísérték az Üllői úti lakótelep hőskorát. „A nagy ütemű lakóház-építkezéssel csaknem egy időben gondoskodnak a kialakuló új terek, parkok szépítéséről. Szobrászművészeink műtermében egymás után születnek szobrok, szoborcsoportok, melyeknek mintái alapján a nyár folyamán egész sor új bronz- és kőszobrot készíthetnek el” – írta 1959 májusában az Esti Hírlap, és a cikkből az is kiderült, hogy a lakótelepen négy művet terveznek átadni: Antal Károly szamaras díszkútja mellett Cseh István Kiscsikó, Nyírő Gyula Halászó fiú és Boldogfai Farkas Sándor Két pingvin című művét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.