helyrajzi szám

Két pingvin

Lokál

„A Mária Valéria-telep barakkjai helyén épülő új városnegyed építkezése már megindult. Az Üllői út északi oldalán már folyik a munka, közművekkel látják el a területet és csaknem ezer lakás építése folyamatban van vagy a legrövidebb időn belül megindul” – lelkesedtek a lapok 1956 áprilisában.

Azt ugyan nem kötötték az olvasók orrára, hogy az épülő „negyed” nem a Mária Valéria-telep helyén épül – az az Üllői út ellenkező, IX. kerületi oldalán terült el, és még évekig elkerülték a buldózerek –, de ettől függetlenül hatalmas szenzáció volt, hogy ilyen nagyságrendű lakásépítési beruházás vette kezdetét.

Az Üllői úti lakótelep 1346 lakása 1960-ra épült fel, a házak földszinti helyiségeiben boltokat nyitottak, és persze kisvendéglő, kocsma és cukrászda is járt az ideköltöző dolgozóknak. 1959 tavaszán egy általános iskolát is felavattak, de a helyiek még nem lehettek maradéktalanul elégedettek. Noha 1959 májusában már majdnem háromezren laktak itt, nem működött a közvilágítás, és mindössze egy járható út volt. A házakon belül is voltak gondok. „A mosókonyhák és a szárítóhelyiségek a pincében vannak. A felszereltségük azonban sajnos elavult: beépített üstök, fadézsák, fával és szénnel fűthető üstházak. És a szárítókat is hasonlóképpen kályhával fűtik az asszonyok” – írta a Népszava a mai szemmel elképesztő gyakorlatot, amely csak 1962-ben változott meg, miután ide is megérkezett a távfűtés.

Persze nem csak áldatlan állapotok és középkori módszerek kísérték az Üllői úti lakótelep hőskorát. „A nagy ütemű lakóház-építkezéssel csaknem egy időben gondoskodnak a kialakuló új terek, parkok szépítéséről. Szobrászművészeink műtermében egymás után születnek szobrok, szoborcsoportok, melyeknek mintái alapján a nyár folyamán egész sor új bronz- és kőszobrot készíthetnek el” – írta 1959 májusában az Esti Hírlap, és a cikkből az is kiderült, hogy a lakótelepen négy művet terveznek átadni: Antal Károly szamaras díszkútja mellett Cseh István Kiscsikó, Nyírő Gyula Halászó fiú és Boldogfai Farkas Sándor Két pingvin című művét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.