Azt ugyan nem kötötték az olvasók orrára, hogy az épülő „negyed” nem a Mária Valéria-telep helyén épül – az az Üllői út ellenkező, IX. kerületi oldalán terült el, és még évekig elkerülték a buldózerek –, de ettől függetlenül hatalmas szenzáció volt, hogy ilyen nagyságrendű lakásépítési beruházás vette kezdetét.
Az Üllői úti lakótelep 1346 lakása 1960-ra épült fel, a házak földszinti helyiségeiben boltokat nyitottak, és persze kisvendéglő, kocsma és cukrászda is járt az ideköltöző dolgozóknak. 1959 tavaszán egy általános iskolát is felavattak, de a helyiek még nem lehettek maradéktalanul elégedettek. Noha 1959 májusában már majdnem háromezren laktak itt, nem működött a közvilágítás, és mindössze egy járható út volt. A házakon belül is voltak gondok. „A mosókonyhák és a szárítóhelyiségek a pincében vannak. A felszereltségük azonban sajnos elavult: beépített üstök, fadézsák, fával és szénnel fűthető üstházak. És a szárítókat is hasonlóképpen kályhával fűtik az asszonyok” – írta a Népszava a mai szemmel elképesztő gyakorlatot, amely csak 1962-ben változott meg, miután ide is megérkezett a távfűtés.
Persze nem csak áldatlan állapotok és középkori módszerek kísérték az Üllői úti lakótelep hőskorát. „A nagy ütemű lakóház-építkezéssel csaknem egy időben gondoskodnak a kialakuló új terek, parkok szépítéséről. Szobrászművészeink műtermében egymás után születnek szobrok, szoborcsoportok, melyeknek mintái alapján a nyár folyamán egész sor új bronz- és kőszobrot készíthetnek el” – írta 1959 májusában az Esti Hírlap, és a cikkből az is kiderült, hogy a lakótelepen négy művet terveznek átadni: Antal Károly szamaras díszkútja mellett Cseh István Kiscsikó, Nyírő Gyula Halászó fiú és Boldogfai Farkas Sándor Két pingvin című művét.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
