Interjú

„Kiemelt közérdekről nem beszélhetünk”

Samu Andrea környezetkutató a Duna kotrásáról

Lokál

Legyen olyan tervváltozat is, amely szerint egyáltalán nem nyúlnak a Dunához – kéri a WWF Magyarország a folyó kotrására készülő magyar államtól. A természetvédő szervezet Élő folyók programjának szakértőjével beszélgettünk.

Magyar Narancs: Az Európai Unió azt szorgalmazza, hogy minél kevesebb árut szállítsanak közúton, ezért ösztönzi a folyami teherforgalom bővülését, amihez most kotorni kellene a Duna medrét a magyar szakaszon. A WWF Magyarországnak ezzel kapcsolatban fönntartásai vannak.

Samu Andrea: Azt gondoljuk, hogy a hajózást és a közúti áruszállítást azért nem lehet egymáshoz viszonyítani, mert jellemzően más árukat szállítanak közúton és vízen. Hajón nyersanyagot, ömlesztett árut, gabonát célszerű vinni, kamionnal más és többféle áru szállítása jöhet szóba. A hajózás fejlesztése szerintünk nem von el nagy forgalmat a közúttól, sőt, még generálni is fog, mert az árut át kell rakodni, a kikötőből tovább kell szállítani, ami további szén-dioxid-kibocsátással és környezetterheléssel jár. Arra pedig nincs esély, hogy a közúti áruforgalom jelentős csökkenését célzó jogszabályokat vezetnének be, a piacgazdaság nem így működik. Jobb lett volna, ha a hajózást a vasúttal vetik össze. Ez Magyarország közlekedésfejlesztési stratégiájában kiemelt szerepet kapott, de párhuzamos útvonalakon is fejlesztenék a hajózóutat és a vasutat, aminek nem biztos, hogy van értelme. Ha kiépülnek azok a lehetőségek, amelyek révén gyorsabban, messzebbre lehet szállítani, a piac természete szerint ez is forgalomgeneráló hatású. Ezekre a stratégiai megfontolásokra érdemes jobban odafigyelni. Tíz évvel ezelőtt, amikor a Duna kotrását tervbe vette a magyar állam az Európai Unió támogatásával, már véleményeztük a beruházáshoz készült terveket. Azóta ezek megváltoztak, a környezet szempontjából kedvezőbben állnak hozzá most az egész beavatkozás kivitelezéséhez. Jóval kevesebb ponton terveznek kotrást, és az is fölmerült, hogy elbontanak kőműveket, sarkantyúkat, áramlásterelő műveket. Ezzel együtt még mindig sok kockázatot látunk az egészben. A legfontosabb ellenérvünk továbbra is az, hogy amit az EU és a nemzetközi egyezmény elvár, tulajdonképpen most is teljesül.

 
Fotó: WWF Magyarország

MN: Az extrém vízjárású időszakok kivételével évente 240 napon át hajózható a Duna. Ez azt jelenti, hogy a WWF Magyarország szerint akár kotorni sem muszáj?

SA: Igen. Amit Magyarországnak minimálisan teljesítenie kell a nemzetközi vízi út fenntartásával kapcsolatban, az most is fennáll. Minden, amit a minimum­elvárások teljesítésén túl hozzá akar tenni az ország ehhez a vállaláshoz, amögött gazdaságpolitikai megfontolások vannak. Azt senki sem vitatja és a stratégiai környezeti vizsgálat is megállapítja, hogy a beavatkozások jelentős hatással járnak. Gazdaságpolitikai megfontolásból károsítani a természetet akkor megengedhető, ha például kiemelt közérdek indokolja. Itt ilyesmiről nem beszélhetünk.

MN: Magyar szempontból ilyet tényleg nehéz találni, nincs is sok folyami hajózásban érdekelt hazai vállalkozás. De a Duna nemzetközi folyó.

SA: A Dunát a reformkor óta próbáljuk úgy alakítani, hogy a nemzetközi szempontoknak megfeleljen. Akkoriban a birodalom osztrák felében akarták jobban, hogy a Duna errefelé is könnyen hajózható legyen, mert az ottaniak piacot kerestek az áruiknak. Ahogy elkezdték szabályozni a Dunát, majd a többi folyót, az ország területének közel negyedét kitevő vizes élőhelyek, az időszakosan vagy állandóan vízzel borított területek csökkentek. Az, hogy szegényebb lett az élővilág, sokáig nem látszott nagy veszteségnek azzal a nyereséggel szemben, hogy nagyobb területen lehetett gazdálkodni, és mérsékelni lehetett az árvízkárokat. De a vizes élőhelyek eltűnése azért is kár, mert a Kárpát-medencében klimatikus okok miatt nagyobb a párolgási veszteség, mint amennyi csapadék lehullik. A folyók korábban nagy területen terítették szét a vizet és a hordalékkal a tápanyagot, ellensúlyozták a száraz­ságot. Ez a hatás hiányzik. Eredeti vizes élőhelyeink 2–3 százaléka maradt meg. A Duna–Tisza közén a Homokhátság félsivataggá vált, most az aszályból adódó terméskiesés okoz kárt. Emiatt nagyon át kell gondolni, ha egy-egy kiemelt szempont mentén alakítjuk át a tájat. Fontos, hogy kiderüljön, a károk mérsékelhetők-e, figyelembe kell venni a táj adottságait és a többi tájhasználó érdekeit. Azt szeretnénk, hogy a terveket más szempontrendszer szerint is nézzék át. A stratégiai környezeti vizsgálatban az öt modellezett változat közül hiányzik a nulla változat – amely szerint egyáltalán nem avatkoznak be –, ennek szerepelnie kellene valós alternatívaként. A megvizsgált verzióknak arra is választ kell keresniük, hogy melyik eredményezné a hajózható napok számának legnagyobb növekedését. Ebből az is kiderülne, hogy a tervbe vett beavatkozások hoznak-e akkora eredményt, amelyért érdemes vállalni ekkora beavatkozássorozatot, illetve a kialakult új állapot fenntartását.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.