„Kirajzolnák magukból” – Maszlag Anett szociális munkás, fesztiválszervező

Lokál

Szociális street art fesztivált szerveznek Budapesten – május 30–31-én, StR33t’Art Aid Fesztival néven –, amely keretén belül hátrányos helyzetű gyerekek ismerkedhetnek meg az utcai művészetek különböző fajtáival. Lesz matrica- és sablonkészítés, közös rajzolás, sok kreatív ember egy helyen és még koncertek is.

magyarnarancs.hu: Honnan jött a fesztivál ötlete?

Maszlag Anett: Tripsánszki Dávid ötlete ez a fesztivál. De egyedül nyilván nem tudta volna megvalósítani, ezért megkeresett pár embert, köztük engem is, hogy a segítségére legyünk. Leosztottuk egymás között, ki mit csinál. Én felelek a szociális részért, mivel ez kapcsolódik leginkább a szakmámhoz. Szociális munkás vagyok. Persze segítettük is egymást, néha a médiával kapcsolatos dolgokkal és programszervezéssel is foglalkoztam. Ha jobban belegondolok, lehet, hogy sokkal inkább én vagyok a mindenes. Nem tudom, hányan „szervezzük” ezt a fesztivált, de sokan, az biztos. A fesztivál lényege, hogy megmutassuk, 0 forintból is össze lehet hozni egy olyan dolgot, aminek van célja és mondanivalója, és lesz, aki élvezi. Több gyermekotthont is megkerestünk, szerettünk volna minél több szervezetet mozgósítani, de nem jártunk sikerrel. Csak a Cseppkő utcai Gyermekotthon vesz részt a fesztiválon.

magyarnarancs.hu: Mi a cél?

MA: Hogy az emberek rájöjjenek arra, hogy a street art nem vandalizmus, hanem az egyik

false

leginnovatívabb stíluságazat és kifejező forma. A másik fontos dolog az adni tudás. Olyan hátrányos helyzetű gyerekek lesznek jelen, akik szeretnek rajzolni. Mi pedig ennek szeretnénk teret adni.

magyarnarancs.hu: Miért fontos, hogy legyen ilyen jellegű karitatív esemény?

MA: Az emberek elég előítéletesek. Olyan dolgokat látunk bizonyos dolgok mögé, amik nem is léteznek. A street art egy olyan művészet, amit nem galériákban és híres múzeumokban lehet megtalálni, hanem az utcán. Azt szeretnénk, ha egyszer itthon is művészetként tekintenének rá, s a rajz az egyik legjobb művészetterápiás dolog. Szeretnénk, ha ezek a gyerekek ilyenformán kicsit felszabadulhatnának, kifestenék és kirajzolnák magukból a problémáikat.

magyarnarancs.hu: Milyen programok várnak a gyerekekre vagy az érdeklődőkre?

MA: A gyerekeknek 10 és 16 óra között workshopokat fogunk tartani. Háromféle lesz: festékkezelés, stencilezés és matricakészítés. Reméljük, hogy élvezni fogják, és minél kreatívabb dolgok születnek majd. Utána pedig minden érdeklődő kipróbálhatja magát alkotás közben. Lesznek még koncertek és zene-bona. Belépő nincs a koncertekre, becsületkasszát csinálunk, a befolyt összegből ruhát, írószereket, tartós élelmiszert vásárolunk a gyerekeknek. De napközben ehhez hasonló felajánlásokat is szívesen fogadunk.

magyarnarancs.hu: Az esemény mottója az, hogy „te is képes vagy a jóra”. Ez lehetne kicsit provokatív is, nektek mit jelent?

MA: Panaszkodós nép vagyunk. Mindig csak a negatívat emeljük ki az életünkből, és mindig minden a pénz körül forog. Ezt a fesztivált úgy hoztuk össze, hogy szinte nem költöttünk semmire. Minden, amivel és amire a gyerekek rajzolni, fújni fognak, azt mind-mind támogatóktól kaptuk. A fellépők is ingyen jönnek el, sőt sikerült meleg ételt szervezni a gyerekeknek. Szeretnénk rávilágítani, hogy nem csak úgy lehet egy eseményt megszervezni, hogy hatalmas kezdőtőke áll mögötte. Ha szeretnének valamit – akár fesztivált, akár jótékonysági eseményt vagy bármit –, akkor azt pénz nélkül is meg lehet csinálni, csak akarni kell. Sokszor talán azért nem mernek belefogni egy jó dologba, mert nincs pénzük rá, vagy félnek a kudarctól. Bele kell vágni!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.