„Kirajzolnák magukból” – Maszlag Anett szociális munkás, fesztiválszervező

Lokál

Szociális street art fesztivált szerveznek Budapesten – május 30–31-én, StR33t’Art Aid Fesztival néven –, amely keretén belül hátrányos helyzetű gyerekek ismerkedhetnek meg az utcai művészetek különböző fajtáival. Lesz matrica- és sablonkészítés, közös rajzolás, sok kreatív ember egy helyen és még koncertek is.

magyarnarancs.hu: Honnan jött a fesztivál ötlete?

Maszlag Anett: Tripsánszki Dávid ötlete ez a fesztivál. De egyedül nyilván nem tudta volna megvalósítani, ezért megkeresett pár embert, köztük engem is, hogy a segítségére legyünk. Leosztottuk egymás között, ki mit csinál. Én felelek a szociális részért, mivel ez kapcsolódik leginkább a szakmámhoz. Szociális munkás vagyok. Persze segítettük is egymást, néha a médiával kapcsolatos dolgokkal és programszervezéssel is foglalkoztam. Ha jobban belegondolok, lehet, hogy sokkal inkább én vagyok a mindenes. Nem tudom, hányan „szervezzük” ezt a fesztivált, de sokan, az biztos. A fesztivál lényege, hogy megmutassuk, 0 forintból is össze lehet hozni egy olyan dolgot, aminek van célja és mondanivalója, és lesz, aki élvezi. Több gyermekotthont is megkerestünk, szerettünk volna minél több szervezetet mozgósítani, de nem jártunk sikerrel. Csak a Cseppkő utcai Gyermekotthon vesz részt a fesztiválon.

magyarnarancs.hu: Mi a cél?

MA: Hogy az emberek rájöjjenek arra, hogy a street art nem vandalizmus, hanem az egyik

false

leginnovatívabb stíluságazat és kifejező forma. A másik fontos dolog az adni tudás. Olyan hátrányos helyzetű gyerekek lesznek jelen, akik szeretnek rajzolni. Mi pedig ennek szeretnénk teret adni.

magyarnarancs.hu: Miért fontos, hogy legyen ilyen jellegű karitatív esemény?

MA: Az emberek elég előítéletesek. Olyan dolgokat látunk bizonyos dolgok mögé, amik nem is léteznek. A street art egy olyan művészet, amit nem galériákban és híres múzeumokban lehet megtalálni, hanem az utcán. Azt szeretnénk, ha egyszer itthon is művészetként tekintenének rá, s a rajz az egyik legjobb művészetterápiás dolog. Szeretnénk, ha ezek a gyerekek ilyenformán kicsit felszabadulhatnának, kifestenék és kirajzolnák magukból a problémáikat.

magyarnarancs.hu: Milyen programok várnak a gyerekekre vagy az érdeklődőkre?

MA: A gyerekeknek 10 és 16 óra között workshopokat fogunk tartani. Háromféle lesz: festékkezelés, stencilezés és matricakészítés. Reméljük, hogy élvezni fogják, és minél kreatívabb dolgok születnek majd. Utána pedig minden érdeklődő kipróbálhatja magát alkotás közben. Lesznek még koncertek és zene-bona. Belépő nincs a koncertekre, becsületkasszát csinálunk, a befolyt összegből ruhát, írószereket, tartós élelmiszert vásárolunk a gyerekeknek. De napközben ehhez hasonló felajánlásokat is szívesen fogadunk.

magyarnarancs.hu: Az esemény mottója az, hogy „te is képes vagy a jóra”. Ez lehetne kicsit provokatív is, nektek mit jelent?

MA: Panaszkodós nép vagyunk. Mindig csak a negatívat emeljük ki az életünkből, és mindig minden a pénz körül forog. Ezt a fesztivált úgy hoztuk össze, hogy szinte nem költöttünk semmire. Minden, amivel és amire a gyerekek rajzolni, fújni fognak, azt mind-mind támogatóktól kaptuk. A fellépők is ingyen jönnek el, sőt sikerült meleg ételt szervezni a gyerekeknek. Szeretnénk rávilágítani, hogy nem csak úgy lehet egy eseményt megszervezni, hogy hatalmas kezdőtőke áll mögötte. Ha szeretnének valamit – akár fesztivált, akár jótékonysági eseményt vagy bármit –, akkor azt pénz nélkül is meg lehet csinálni, csak akarni kell. Sokszor talán azért nem mernek belefogni egy jó dologba, mert nincs pénzük rá, vagy félnek a kudarctól. Bele kell vágni!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.