Kőmíves Kelemenné-dombormű

Új, tizenhat termes általános iskolát adtak át 1962-ben a Budapesti Műszaki Egyetem mellett. A terveket három építész je­gyez­te – Kiss Albert, Mester Árpád és Preisich Gábor –, ám a vörös téglás „kocka” nem vált építészeti szenzációvá. „Építészeti szempontból semmi különöset nem találunk rajta: a tervezőknek a legolcsóbb megoldást kellett választaniuk.

A hely, ahol megépült, városképi szempontból sem támasztott nagyobb igényeket. A Műegyetem árnyékában húzódik meg, esztétikailag feltűnés nélkül, harmonikusan illeszkedik a környezetbe” – írta három évvel az avatást követően Szíj Rezső a Művészet című folyóiratban az iskoláról, amelyet annak ellenére sem neveztek el egyértelműen Egry Józsefről, hogy a homlokzatára Borsos Miklós Egryről készített portré­domborműve került, és eleve az Egry József utca 3–11. szám alatt működött. Mindez azért érdekes, mert az intézmény hivatalos neve akkoriban „Egry József utcai általános iskola” volt. Ma a kívül-belül is átalakított épületben az Újbudai Széchenyi István Gimnázium működik.

A Művészet nem építészeti vonatkozásai miatt foglalkozott az iskolával, hanem kifejezetten a „dekoráció” okán. Az Egry József-portré mellett ugyanis egy sokkal nagyobb, teljes falfelületet lefedő dombormű is felkerült az iskola homlokzatára. A Kőmíves Kelemenné címet viselő alkotás valamiféle bronzból készült képregényként is értelmezhető, a közismert balladát jelenetről jelenetre dolgozza fel, a szöveggel együtt. Alkotójának, Mikus Sándornak a legismertebb műve a városligeti Sztálin-szobor volt, de nem csak azt a művét sodorta el a népharag 1956-ban, felrobbantották a Budapest határában álló Stein­metz kapitány-emlékművet is.

Noha az ötvenes évek végétől a szocreál kezdett kimenni a divatból, Mikus továbbra is sokat foglalkoztatott szobrász maradt: 1958-ban új Steinmetz kapitányra kapott megbízatást, ugyanabban az évben a Nép­stadion sportolószobrai közül a focistákat készíthette el, egy évre rá a veszprémi tanácsköztársasági emlékművet, 1970-ben a pécsi Lenint, közben pedig felszabadulási emlékművek és lakótelepi zsánerszobrok sokaságát. „Bonyodalommentesek, áttekinthetőek ezek a szobrok, nincs bennük semmi zaklatottság, divatos disszonáns. Azért készültek, hogy gyönyörködtessenek. (…) Meghittség, őszinteség árad Mikus Sándor figuráiból, melyek a tőmondatok közvetlenségével szólnak hangulatról, finomságról, gyengédségről” – írta Pogány Ö. Gábor 1968-ban, ugyancsak a Művészet hasábjain, amelyből valamiféle szobrász Szabolcska Mihály képe bontakozik ki.