Könyvelés (Az olvasnivaló beszerzésének az ő kacskaringós útjáról)

  • Para-Kovács Imre
  • 1999. augusztus 5.

Lokál

Van ugye az első szándékból indulatos hülye, aki bemegy a könyvesboltba, aztán megvásárolja, amit el akar majd olvastatni az unokáival, otthon pedig beteszi a polcra, természetesen épp a megfelelő betűhelyek közé, de úgy, hogy még évek múlva is belengi a kiemelt kötetet a nyomdák felejthetetlen és édes illata. A sokadikához szokott profi más utakat választ, hanyagolja az áfagyanús helyzeteket, mint búbosvöcsök a hullámvasutat.
Van ugye az első szándékból indulatos hülye, aki bemegy a könyvesboltba, aztán megvásárolja, amit el akar majd olvastatni az unokáival, otthon pedig beteszi a polcra, természetesen épp a megfelelő betűhelyek közé, de úgy, hogy még évek múlva is belengi a kiemelt kötetet a nyomdák felejthetetlen és édes illata. A sokadikához szokott profi más utakat választ, hanyagolja az áfagyanús helyzeteket, mint búbosvöcsök a hullámvasutat.

A legelső, és valljuk be, a legegyszerűbb megoldás az, amikor nálunk kevésbé bibliofil lakótársunk, aki momentán kinőtte lakóterét, úgy biztosít helyet az agyag Antall József-szobornak, hogy könyvtára egy jelentős részét lehelyezi a közös kuka mellé, amiből örömmel és felelőtlenül lehet szemezgetni. Egy ilyen alkalommal sikerült megszereznem az Ötperces bűnügyek című kötetet, sőt a Miért olyan kurva jó a Dietetikus egyház című, bőven illusztrált és másfél kilós merített papírra nyomott alapművet is.

Kétségtelen, hogy ilyen esetben a kínálat határozza meg a keresletet, miként akkor is, amikor a Népszínház utcai antikvárium előtti szemetesről kell lehalászni az át nem vett köteteket, legutóbb például a Kevés szóval nagy autót feltörni című, kifejezetten kerületi kiadványt, valamint a magyar rendőr szószedetet.

Ezek azonban csak tétova könyvtáralapítási kísérletek az ideiglenes hajléktalanpiacok kínálatához képest. Legutóbb például a Hunyadi téri piacon láthattam viszont a Műbőr lexikont vagy a Híres kijevi bűneseteket, ami lélegzetelállító pontossággal és kellő iróniával mutatja be a hetvenes évek Ukrajnájának életét a kriminalisztika tükrében. Itt már nincs jelen a sürgető kényszer, hogy ha nem visszük el, akkor hamarosan macskaalomként hasznosodik a mű, van idő szemezgetni a néha negyvenforintos csillagászati árat is elérő könyvek között. Kedvenc árusom, aki egyébként olyan arccal rendelkezik, hogy Spielberg statisztaszervezője hosszasan zokogna az örömtől, amennyiben rátalálna, de nem, csak nekem súgja a fülembe, hogy ezt a hetvenes évek hajnalán kiadott Albatrosz könyvet, amit épp a kezemben tartok, Habsburg Ottó adta el neki, azzal a kikötéssel, hogy semmiképpen sem értékesítheti nyolcvan forint alatt. Én hússzal nyitok, ő elsápad, és elkezd mesélni a szüleiről, akiket a darutollas rákosista fasiszta liberálisok a kamatadóval féltérdre kényszerítettek, majd fiáról emlékezik meg, aki a Koccintó nevű helyen harcolt Végh Ferenc alatt, de én csak mondom, hogy jó, akkor harminc, majd elviszem a zsákmányt.

Van aztán még a kifejezetten könyvekre és borsdarálókra kihegyezett bolhapiac a Petőfi Csarnok tövében, ahova nem lehet kerékpárt bevinni, de amikor a megőrzésről érdeklődöm, a helybeli szimpatikus, de baromi nagy ember azt mondja, hogy a lámpát vigyem magammal, mert leeshet. Dehogy, mondom, jól odacelluxoztam, mire nevet, én pedig bemegyek, hogy szemerkéljek a könyvdílerek választékából.

A placcon ott van minden, ami teljesen felesleges, és ami nagyjából értékelhető, de itt már az árak kicsit elszállásban: Albatrosz négyszáz, keresett pöttyös könyv néha majdnem ezer. Mindezek ellenére ide azért inkább, mint a kukákhoz, mondja társam, aki mindig a fejemben, aki ilyen odavetett mondatokkal szokott meggyőzni arról, hogy mégis skizoid vagyok, akkor is, ha nem iszom.

Egyébként a Népszínház utcai antikváriumban a múltkor megvettem A család tanácsadója című könyvet nyolcszáz forintért, és azóta is csoportokat szervez rá a matáv, vagy az izé, mahír, ibusz, gadnóz, hogy szórakozzanak.

Para-Kovács Imre

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.