Közkinccsé vált Budapest hajnala – Klösz György képei a Fortepanon

  • L.T.
  • 2015. június 20.

Lokál

Immár a 19. század végének leghíresebb fővárosi képei is láthatók a Fortepanon, Budapest Főváros Levéltára ugyanis 1500 olyan képet bocsátott a portál rendelkezésére, amelyek a német származású, ám Magyarországon élő és alkotó Klösz György hagyatékából valók.

Klösz György képeit az is ismeri, aki életében nem hallotta e nevet. A darmstadti születésű, ám pályáját Bécsben kezdő, majd 1866-ban Pestre költöző fotográfus (vegyész és gyógyszerész) valóban a legjobbkor volt a legjobb helyen, hiszen néhány évtized alatt a szeme láttára vált a középkorias kisváros igazi metropolisszá. Klösz nagysága azzal mérhető le, hogy tökéletes szaktudásával és az akkoriban nálunk szinte egyedülálló korszerű technikai apparátus birtokában sem váltotta tehetségét aprópénzre. Kezdettől fogva tisztában volt vele, hogy neki mint a „nagy idők” tanújának sokkal komolyabb feladata van annál, mint hogy egy műteremben, az úri közönséget kiszolgálva keressen nagyon sok pénzt.

A pesti alsó rakpart a Petőfi térnél a Lánchid és a Dunakorzó felé nézve. A felvétel 1890 után készült

A pesti alsó rakpart a Petőfi térnél, a Lánchíd és a Dunakorzó felé nézve. A felvétel 1890 után készült

Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára

Így hát 1913-ban bekövetkezett haláláig, vagyis majd fél évszázadon át felbecsülhetetlen dokumentumokat készített nemcsak az épülő Budapestről, hanem a Monarchia különböző kastélyairól, azok enteriőrjeiről is. Végigfotózta az 1895-ös nagy budapesti árvizet és az egy évvel későbbi millenniumi ünnepségeket is. (A teljességhez tartozik, hogy mindezt nem pusztán hobbifotósként, hanem egy jól prosperáló vállalkozás élén végezte, és sokszor épp a főváros látta el munkával.)

A gödöllői Királyi Kastély és udvara. A felvétel 1895-1899 között készült

A gödöllői királyi kastély és udvara. A felvétel 1895–1899 között készült

Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára

Klösz képeivel (sokszor alkotója nevének lehagyásával) számtalan helytörténeti kiadványban találkozhatunk, műveit egyebek mellett a Budapesti Történeti Múzeum, a Nemzeti Múzeum, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye és Budapest Főváros Levéltára (BFL) őrzi, ám arra eddig csak keveseknek volt lehetősége, hogy kedvükre böngésszenek a Klősz-képek között.

Bajcsy-Zsilinszky út (Váci körút) - Andrássy út sarok, balra a Foncière-palota. A felvétel 1890 után készült

Bajcsy-Zsilinszky út (Váci körút) – Andrássy út sarok, balra a Foncière-palota. A felvétel 1890 után készült

Fotó: Fortepan

Nos, a BFL-nek köszönhetően most 1500 Klösz-kép felkerült a Fortepan oldalára, bárki megnézheti, letöltheti, s a forrás feltüntetésével felhasználhatja.

Ahogy azt Tamási Miklós, a Fortepan egyik alapítója, az OSA munkatársa kérdésünkre elmondta, már-már a szerencsének köszönhető, hogy ezek a képek ily módon váltak közkinccsé. A levéltárat ugyanis azzal keresték meg, hogy kipróbálnának egy új szkennert, amihez nagyon jó lenne referenciaként a Klösz-anyag. Állományvédelmi szempontból azonban a hagyaték újradigitalizálására nem volt lehetőség. “Már éppen távozni készültünk, amikor a BFL igazgatója, Kenyeres István megjegyezte, hogy vannak jó minőségű, tíz évvel ezelőtti szkennjeik, azokat szívesen megosztják velünk. Végül ezeket kaptuk meg, nagy örömünkre” – mondta Tamási, hozzátéve, hogy ráadásként a szomorú sorsú UVATERV-anyagban is találtak Klösz-képeket, azokat, amelyek sokáig a Ferenciek (Felszabadulás) terén, az aluljáróban voltak kiállítva.

Oktogon a Teréz körút és az Andrássy út találkozásánál. A felvétel 1890 után készült

Oktogon a Teréz körút és az Andrássy út találkozásánál. A felvétel 1890 után készült

Fotó: Fortepan

Annyi biztos, hogy ez az 1500 kép igen tág keresztmetszete Klösz munkásságának, ám csupán töredéke a teljes hagyatéknak, ami százezres nagyságrendű is lehet. Noha a Fortepan igyekszik a többi gyűjteményt is meggyőzni arról, hogy tegye a portálon keresztül közkinccsé a képeket, egyelőre nem sok sikerrel jártak. De mivel a már látható levéltári anyagban sokszor hiányosak, illetve helyenként tévesek a képekhez tartozó információk (nagyon ritkán találhatunk például pontos évszámot), Tamási szerint most ennél sokkal fontosabb az BFL-től kapott képek precíz feldolgozása – természetesen a felhasználók bevonásával.

Millenniumi kiállítás: Ős Budavári Kolbászgyár – Würsten Fabrik pavilon. A felvétel 1896-ban készült

Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára


Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.