Lokál

Az ország lakossága Balaton-kérdésben két pártra oszlik: fóbiásokra és függőkre. Az előbbieket semmivel nem lehet rávenni, az utóbbiakat viszont semmi nem tarthatja vissza, hogy a "magyar tengeren" töltsék szabadságukat. Az előbbieknek mindegy, hogy idén vízhiány lépett fel, vagy helyreállították a természetes homokos parti fövenyt, az utóbbiak viszont vagy örök elégedetlenkedők, vagy nagy ábrándozók.

A világon mindenhol gond a szervhiány. Nyugaton évek óta végeznek ún. non-heart beating átültetéseket, hogy akkor is megmentsenek egy-egy szervet, ha a szív már leállt. Ez bonyolult eljárás, a halott combartériáján át vezetnek be az egész testet hűtő oldatot, hogy így konzerválják a szerveket. Más kutatók emberi híján disznószívvel kísérleteznek. Kínában a halálra ítéltet fejbe lövik, és mivel a szíve még ver ilyenkor, eltávolítják a testből azt, ami felhasználható. Az emberi szerv ma megfizethetetlen. Magyarországon mindezzel szemben egészséges szerveket temetnek el, így az elhunyt magával visz még valakit, a következőt, akinek lejár az ideje a transzplantációs várólistán.

Az emberek a nagy hőségben megrohanják a klímaberendezéseket árusító műszaki boltokat, hogy legalább otthonukban hűsölhessenek. De a hirtelen felindultságból elkövetett rohamvásárlás a klímák esetében sem igazán szerencsés módszer.

Miközben Magyarországon az elmúlt években a drogpolitikát a büntetőjogi eszközök szerepének növekedése és az ártalomcsökkentő programok mellőzöttsége jellemezte, Európa és a világ fejlettebb részein a drogfogyasztáshoz kapcsolódó egyéni és társadalmi károkat olyan eszközökkel kezelik sikerrel, melyeknek csak az említésére is a hazai illetékesek jelentékeny hányadának hátán nagy valószínűséggel felállna a szőr.

A tárcák nagy lendülettel láttak hozzá a kormány beígért első száznapos programjának megvalósításához. Az általánosnak mondható serénykedésből is jócskán kiemelkedik a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, ott a legnagyobb a hajtás, különösen maga a miniszter tanúsít kimondott élenjárást. Alighogy helyretette a Nemzeti Színház sorsát, a honi művelődésügy első szolgája máris egy jó nevű gyorsbüfébe sietett, hogy írói tehetségének azonnali hadrendbe állításával lendítse előre Sas József komikus tenyérlenyomata régóta kívánatos megörökítésének nemes ügyét. Mert mi ez, ha nem maga a nagybetűs kulturális örökség? Egy tenyérnyi (sőt, kettő) lenyomat a bizonyára hálás utókornak.

Budapesten száznál több medence üzemel, és ez a tény még akkor is Európa legnagyobb fürdővárosává avat bennünket, ha nyaranta nem biztos, hogy szívesen osztozunk a strandoló tömegek szórakozásában.

A Méhek nevű formáció, melynek tagjai fekete-narancs csíkos ruhát viselnek és vicces kiegészítőket, tulajdonképpen egészen jó addig a pillanatig, míg látványelemként oldják a Múzeumkert homogén búcsújellegét, de amikor ütni kezdik kis dobjaikat, valamint ritmikusan beszélnek hozzá, nos, akkor meginog a ruhatervezői felépítmény. De nem ez volt a fő attrakció a Múzeumok Majálisán.

Miután Simon Tibor soproni futballedzőt és Fradi-ikont egy budai éjszakai lokál közelében agyonverték, akár tetszik, akár nem, néhány dolog másként lesz a magyar fociban, mint eddig.

Az Õrséget nem kell különösebben bemutatni - még nekem sem, pedig először járok itt, de szinte ismerősként nézegetem, mivel egy időben kifejezetten sikk volt erre nyaralni, mintegy kacérkodva az osztrák határ közelségével, ahonnan már érezni lehetett a alpesi tehenek illatát, de még forintért lehetett fröccsözni. Ráadásul mindenki megírta, hogy itt nyaralt, dicsérve a magyar táj szépségét, ami tényleg létező adottság, de azért nem egy nagy durranás, mindössze arról van szó, hogy hagyták a fákat, hogy kinőjenek a földből, és ugyanezt tették a többi zöld izével, így aztán percekig lehet autózni anélkül, hogy jelentősebb műanyag-feldolgozó üzemre bukkannánk, ami valóban nagyszerű.

Tavaly nyáron az egyik londoni városrészben, Brixtonban a kábítószertörvény megszegőivel szembeni hatósági fellépést kísérleti jelleggel megváltoztatták, ami annyit tett, hogy a kannabiszfogyasztókkal szemben kezdeményezhető eljárásokat enyhítették: a letartóztatás és a feljelentés helyett a rendőrök azt a személyt, akinél kannabiszszármazékot találnak, szóbeli figyelmeztetésben részesítik, és elkobozzák tőle az anyagot. Ennyi. Mindez természetesen azt is jelenti, hogy a rajtakapott személy nem válik büntetett előéletűvé. Az eredetileg hat hónaposra tervezett kísérletet februárban határozatlan időre meghosszabbították.

Először az olcsó, rózsaszín, kínai szabadidőruha tűnik föl, és a hajléktalanok jellegzetes szaga. Mintha szívébe szúrná az arcát. Aztán riadtan fölnéz. "Kolbász folyik a konnektorból, vigyétek innen a fekete kutyát" - kiabálja tájszólásban. A koszos mackófölsőből kicsap a hígító bűze. Az utasok megpróbálnak nem odanézni, semlegesek maradni. Mégis érezhető a konszenzus: az ilyen férget el kell taposni, ki kell irtani. Nem számít, hogy gyerek, egyébként is, milyen felnőtt lenne?

Az mp3 és az internetes fájlcsere kezdi alapjaiban rengetni a szórakoztatóipart. Azt az ipart, amely eddig vasököllel zúzta szét a bevételeit és hatalmát veszélyeztetőket. De az ellenfél most sokkal keményebb, és nem is biztos, hogy ésszerű cselekedet eltiporni. A kiadók küzdelme két fronton folyik. Pereskedéssel és fenyegetőzéssel akarják elvenni az emberek kedvét a csereberétől, miközben megpróbálnak olyan technikai megoldásokat kidolgozni, amelyek meg tudják gátolni a másolást.

Fejem fölött lassan elszállnak az évek / Merengek a múlton, vissza-visszanézek / Miért van az, hogy szívünk azért dobog jobban, aki megalázza / valahol az ember mindig elhibááá-zza - imigyen kesereg Bessenyei Ferenc egy régi felvételen. Mindez akár összefoglalása is lehet annak, amit úgy nevezünk: magyar nóta.

Sokáig egyetlen kezelési mód létezett azok számára, akik furcsán kezdtek viselkedni: pszichiátriai osztályon elkülönítették őket, és erőteljes kúrába fogtak az érdekükben. A betegjogok előtérbe kerülésével a kilencvenes évek során az ellátás egyre humánusabb lett, a falakon túl viszont - két tavalyi kezdeményezés kivételével - nem létezik.