16,8 millió forintot kér az államtól tizenhárom önkormányzat arra, hogy ne saját bevételeiből kelljen kifizetni a helységben üzemelő ivóvízkonténerek működtetésének költségét. Mind a tizenhárom település Makó környékén van. A támogatási igény benyújtásáról szeptember végén döntött a makói képviselő-testület.
A Makói Csípős cikkéből az derül ki, hogy a támogatásból az önkormányzatok az Alföldvíznek fizetnének, mert az állami szolgáltató üzemelteti a konténereket.
Ezeket, akár jár oda vízért bárki, akár nem, ott muszáj a törvény szerint fönntartani, ahol a vezetékes ivóvíz nem felel meg a hazai és uniós szabványnak, valamiből – Makó térségében jellemzően arzénból – több van belőle a megengedett mértéknél. Ez van, akit érdekel, van, aki nem foglalkozik vele, és issza a csapvizet, mondván, hogy ami korábban jó volt, az jó most is. Az ivóvízminőség-javító beruházásoknak azonban volt olyan kellemetlen következménye is, hogy bár a különböző szűrés és adalékanyagok révén víz nem lett szabványos, a korábban ismert íze is megváltozott.
A 16,8 millió forintra együtt nyújtotta be igényét Ambrózfalva, Csanádpalota, Csanádalberti, Ferencszállás, Földeák, Kiszombor, Klárafalva, Kövegy, Makó – a hozzá tartozó Makó-Rákos nevében is –, Maroslele, Nagylak, Óföldeák és Pitvaros.
A portál emlékeztet, hogy nyáron a Lokálpatrióták nevű makói politikai formáció tagjai vittek a makói ivóvízből egy szegedi laborba, ahol azt állapították meg, hogy abban a mintában három és félszer annyi arzén volt, mint amennyi az elfogadott felső határérték.
Makón tizenkét év alatt ötmilliárd forintot költöttek el arra, hogy valahogy csökkentsék és még iható állapotban tartsák a vezetékes ivóvizet, meggyőző eredmény nélkül:
Idén júniusban már arról írt a Délmagyarország, hogy mivel nem vezetett eredményre az uniós pénzből is finanszírozott beruházás, vissza kell fizetni az erre elnyert támogatást. Ebbe belerokkanna az önkormányzati költségvetés, de a tudósítás szerint az állam átvállalja a kötelezettséget a város helyett.
