Ötmilliárdból sem sikerült elbánni az arzénnal

Ez a méreg

Belpol

Magyarországon már csak Makón és a környező hét településen magasabb az ivóvíz arzéntartalma a megengedettnél. Tizenkét év alatt 5 milliárdot költöttek el mentesítésre. Az eddigiekhez képest 5 százaléknyi munka van hátra, de még nem tudják, ez mibe kerül.

„A víz életet ad, mi vizet adunk. Magyarország kormánya” – ez az üzenet minden kék ivóvizes konténeren olvasható, a makóin is, a Návay Lajos téren. Ott az ajtóra azt is felragasztották iratbugyiba bújtatott A4-es lapon, hogy: „Kamerával megfigyelt terület! Nem nyilvános WC!”

Aki benyit, megérti, miért muszáj ezt kiírni: a falakon filccel írt obszcén feliratok és rajzok. Combmagasságban vályú, fölötte két csap. Ezekből szabványos ivóvíz folyik, a makói háztartásokban lévő csapokból csak olyan, amely nem felel meg az európai uniós szabványnak és a magyar törvénynek.

Tizenkét éve kezdődtek országszerte az ivóvízminőség-javító beruházások – de hamarabb kellett volna belevágni (lásd: Marad az arzén, Magyar Narancs, 2010. augusztus 12.). Magyarország ellen kötelezettségszegési eljárás indult emiatt.

A Környezet és Energia Operatív Program keretében 2021-ig 140,5 milliárd forintot költöttek a projektre uniós pénzből. Az egyik legnagyobb feladat az volt, hogy a víz arzéntartalmát leszorítsák a literenként 10 mikrogrammos uniós „határérték alá. A 2010-es évek elején Magyar­országon még 400 településen volt határérték feletti az arzéntartalom, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ 2022-ben kiadott jelentése szerint már csak 9 helyen. Ezek mind Csongrád-Csanád megyei települések, Lázár János építési és közlekedési miniszter választókerületében. Azóta eldőlt, hogy Székkutasra 108 millió forint központi támogatásból Orosházáról vezetik át a vizet. A fennmaradó 8 település: Makó, a hozzá tartozó Makó-Rákos, valamint Ferencszállás, Klárafalva, Kis­zombor, Maroslele, Földeák és Óföldeák.

95,14 százalék

A Makó és térsége ivóvízminőség-javító projektre 2012-től 2015-ig több mint 3 milliárd forintot fordított nagyrészt uniós támogatásból az érintett önkormányzatok társulása, amely akkor még tizennyolc települést tömörített. Az arzén mellett az ammónium, a vas, a mangán és a szerves anyagok mennyiségét kellett csökkenteni a vízben ahhoz, hogy az megfeleljen az uniós szabványnak. A társulás 2015. decemberi közleménye szerint a munka lezárult, az „összetett technológiai fejlesztések révén” „a fogyasztók megfelelő minőségű ivóvízzel történő hosszú távú, biztonságos vízellátása megvalósult”. Aztán megvizsgálták a vizet, és kiderült, mégsem mindenütt érték el a kívánt eredményt. Így aztán a társulás állami támogatást kapott a folytatásra. Összességében több mint 5 milliárd forintot költött el az ivóvízminőség javítására.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.