Mandinerből – Szabadság téri napló

  • Bárdos Deák Ágnes
  • 2014. augusztus 8.

Lokál

A ránk állított térfigyelő kamera azonosítja arcunkat. Leteszteltük, nem para.

2014. augusztus 7-én, délután hatkor, egy tüntető Fb-bejegyzése szerint csak a „hűséges ügyelet” volt a Szabadság téren, a többiek a CSEND” című  holokausztkiállítást nézték meg a Ludwig Múzeumban az Eleven Terepgyakorlat keretében…

Az „ügyeletesek” épp mécseseket gyújtottak, amikor egy katonasapkás fiatalember megrugdosta a krétakörösök előzőleg már megrongált installációját. A rendőrök korrektül intézkedtek, ám újabb fiatalok érkeztek „Szebb jövőt!” köszöntéssel. A Mandiner bloggerei, Zsigmond és Péterfy akkor nem voltak ott – de úgy tűnik, addig sem gyakran az elmúlt negyedév során. Különben nem írták volna, hogy a Szabadság téren áthaladó „külföldi turista szembesülhet azzal, hogy az Orbán-rendszer diktatúra helyett egy alapvetően vidám valami”.

false

 

Fotó: Lendvai Ádám

„A tüntetők mára eltűntek, ahogy az emlékműhöz kirendelt rendőrök nagy része sincs már ott a téren. Már csak random külföldi turisták fotózzák értetlenül és fogalmatlanul a magyar Kulturkampf jeleit” – írja augusztus 6-án Zsigmond és Péterfy, kiknek szelektív figyelme rutinosan átsiklik a mindenki számára jól láthatóan kifüggesztett angol nyelvű projektleíráson. Az az állításuk is csúsztatás, hogy a tüntetők – vagy a rendőrök – eltűntek volna. Utóbbiak, mint szokásosan, a volt tv-székház fala mellett álló rohammikrobuszaikban vészelték át az időjárási viszontagságokat – a tüntetők pedig  épp túl voltak egy flash mobon, amit a felhőszakadás dacára is megtartottak. Más kérdés, hogy Zsigmond és Péterfy csak akkor merészkedtek ki a térre, amikor a szerdai ítéletidő véget ért. Vagyis amikor a tüntetők már nem voltak ott – a rendőrök meg, tüntetők híján, főleg nem. De az is lehet, hogy, akkor ment oda a bloggerpáros, amikor a tüntetés még nem kezdődött el – s így, a rendőrök sem voltak még ott. Bloggerként talán fölöslegesnek tűnik utánanézni annak, amiről írhatnékunk támad, bár még így is szinte kikerülhetetlen, hogy bele ne fussunk online információkba a Szabadság térről. Például abba, hogy a kordon hivatalos elbontása óta, a szokott időben, fél 6-tól fél 7-ig, nap mint nap  ugyanúgy feláll a készenlétiek sorfala, mint azelőtt, s hogy ugyanők járőröznek éjjelente, pedig „egy alapvetően  vidám valami” őrzésére a „mezei rendőrök” is bőven megfelelnének. Épp így fölösleges lenne a radaros hang- és képrögzítő mikrobusz is az Október 6. utca sarkán, meg a kamerával a kézben vizslató rendőrpáros, meg a lámpavasra felszerelt  térfigyelő kamera a mandineri „alapvetően vidám valami” állagmegóvására.

false

 

Fotó: Bakki László

Nóvum lehet Zsigmond és Péterfy számára az is, hogy  a tüntetők a tüntetés ideje alatt nem fényképezhetik az angyalt testközelből, de nem is fényképezkedhetnek mellette állva, sem le nem kaphatják a szökőkútnál pózoló haverokat, ezt az egész „alapvetően vidám valamit” az angyal szemszögéből – mivel nem is mehetnek a szobor közelébe. Az ok közlekedésbiztonsági jellegű, mint azt maga a CIA-ügynökre hajazó, központi távirányításra kapcsolt parancsnok közölte a tüntetőkkel – nem hivatalosan. A legfrissebb diktátum szerint ugyanis az angyal mellett, mellől, az angyallal együtt fényképezkedni csupán a tüntetésen kívül, azaz annak befejeztével – vagy azt megelőzően lehet. De még mielőtt a bloggerpáros hevesen naugyézni kezdene, hogy valamicskét mégiscsak vidám – ha nem is alapvetően – ez a „valami”,  hozzátenném: a parancsnok is csúsztat. Kamuzik. A tüntetőknek akkor sem lehet, a tüntetésen kívül sem! A negyedéve ránk állított térfigyelő kamera ugyanis azonosítja arcunkat. Leteszteltük, nem para: a tüntetés előtt egy órával, az első kordontalan – és rendőrtelennek látszó – napon, a kiskorú gyermekével érkező tüntetőtársunk az angyalt tartó posztamens mellett talált (volna) új látószöget tervezett képsorozatához. Ám az első kattintás után – láss csodát! – készenlétiek pattantak elő a semmiből (értsd: a mélygarázs felől), és elhajtották, közlekedésbiztonsági okokra hivatkozva. (Ugyanígy járt egy másik társunk is, aki a tüntetés végét  kivárva próbálkozott – igaz, az ő arcát nem kellett a kamerának felismernie, mivel ott csápolt a napi zenei program, a Puszi együttes koncertje alatt a parancsnok orra előtt.)

Zsigmond és Péterfy az Eleven Emlékmű esti programjait, a társadalmi-önismereti csoport háza táját is elkerülhették eddig, különben észrevették volna, hogy a turisták, igény szerint német, francia, angol – vagy akár magyar – leírást kaptak. Például ezt:

false

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.