Már szinte egész Ausztráliában tilos műanyag szatyrokat adni a vásárlóknak

  • narancs.hu
  • 2018. július 1.

Lokál

Egy kis lépés a környezetvédelemért.

További két ausztrál államban tiltották be az egyszer használatos műanyag bevásárlószatyrokat, így Új-Dél-Wales állam kivételével már az egész kontinensen tilos ingyen vékony műanyag zacskót osztogatni a vásárlóknak, emellett két nagy áruházlánc önként országos viszonylatban is elállt a zacskóosztogatástól.

A tilalom vasárnapi kiterjesztése számos incidenshez vezetett, a feldühödött vevők a pénztárosokkal gorombáskodnak, egy szupermarketben egy vásárló nekiesett egy pénztáros torkának. A tilalom a 0,035 milliméternél vékonyabb, egyszer használatos zacskókra vonatkozik, megszegőit például Queensland államban 6300 ausztrál dollárig (1,3 millió forint) terjedő bírsággal sújthatják.

A legnagyobb szupermarketlánc, a Woolworth június 20-án kezdett pénzt felszámítani a műanyag szatyrokért, de a vevők felháborodása miatt átmenetileg visszatért az ingyenességhez, július 8-tól kezdi újra kérni a darabonkénti 15 centet. A második legnagyobb áruházlánc, a Coles vasárnap állt le a zacskók osztogatásával. A Coles-áruházakban vasárnap minden pénztárt nyitva tartottak, hogy csökkentsék a sorokat, amelyek azért alakultak ki, mert a vevőknek el kellett magyarázni a tilalmat.

A zöld szervezetek adatai szerint az ausztrálok percenként 7150 egyszer használatos műanyag zacskót dobnak el, egyedül Queensland államban évente egymilliárd zacskót osztanak szét, országosan 5 milliárdot. Világviszonylatban évente 8 millió tonna műanyaghulladék kerül a tengerekbe, súlyos veszélyt jelentve az óceánok élővilágára.

Az ausztrál fővárosban már 2014-ben korlátozták a zacskóhasználatot, amely így évi 266 tonnáról 171 tonnára esett vissza. Az ausztrál parlament a múlt héten támogatta más egyszer használatos termékek, köztük az elviteles ételtartók vagy a műanyag bevonatú kávéspoharak betiltását is.

(via MTI)

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.