Újságpapírral bütykölték meg a BKV buszát

Lokál

Segíts magadon, a jóisten is megsegít.

Egy olvasónktól érkezett fotó mutatja, hogy egy buszvezető hogyan orvosolta saját kezűleg visszapillantó tükre állandó remegését: egy újság begyűrésével stabilizálta a tükörtartót, hogy a rezgés ne akadályozza a visszapillantást. A busznak ezzel a hibával kellett közlekednie.

Szabó István, a Belföldi Tömegközlekedési Dolgozók Szakszervezetének elnöke megkeresésünkre azt mondta, sajnos a BKV számos járműnél nem tudja garantálni az elvárható műszaki színvonalat. Példaként a Volvo és a hazai gyártású Modulo-buszokat hozta fel, amelyekben gyakran bedöglik vagy minimálisan üzemel a vezetőfülke fűtési rendszere. Emlékeztetőül: nyáron a járművek légkondicionálását nem tudták biztosítani néhány esetben. Szabó szerint mindennek nem csak anyagi okai is vannak.

false

A BKV kérdésünkre elismerte, hogy gondok vannak buszok fűtésével, hűtésével, azt azonban nem, hogy hibásan is kiengednének járműveket a forgalomba. "Előfordulhat, hogy a korosabb, 10-12 év feletti, magasabb futástelítettségű autóbuszaink gyakrabban hibásodnak meg az újabb, fiatalabb járműveinkhez képest, ugyanakkor forgalom-, és utasbiztonságnak nem megfelelő állapotú, hibás autóbuszt javítás nélkül társaságunk nem ad forgalomba. A járműflotta már említett sokfélesége miatt azok hűtési-fűtési teljesítménye is eltérő" – közölte a közlekedési vállalat.

Az utasoktól azt kérik, ha ilyet tapasztalnak jelezzék: "Amennyiben az utasok nem megfelelő utastéri hőmérsékletet tapasztalnak, úgy a járművezetőnek jelezhetik észrevételüket, aki a későbbiekben a karbantartói személyzetnek továbbítja a hibajelenséggel kapcsolatos információkat." Munkatársaik "kiemelt erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a forgalomba adott járművek maradéktalanul megfeleljenek a jogszabályi követelményeknek." Mindezen felül minden járműnek évente szigorú hatósági műszaki vizsgát kell teljesíteniük.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.