Ne legyen fogoly a saját otthonában! Élvezzen ki minden percet!

  • narancs.hu
  • 2020. április 2.

Lokál

És egy barátja minden csütörtökön meg is látogatja.

Odakünn a helyzet olyan, amilyen – de még ez sem lehet elégséges ok arra, hogy ne éljünk teljességre törekvő életet, melyhez az ismeretszerzés és a színvonalas szórakozás is hozzátartozik. A Magyar Narancs heti nyomtatott kiadása az idevágó lehetőségeket a legteljesebb természetességgel biztosítja.

Címlapsztorinkban például arról nyilatkozik Ascher Tamás, hogy mennyire jellemző az erőszak a magyar színházi életben. Megalázzák-e a színinövendékeket az egyetemen? S mit lát mindebből a néző? Ascher a Vígszínházban történtekről is elmondja a véleményét.

Politikai nagyinterjúnkban Andor László közgazdász, volt EU-biztos az unió válságkezelési törekvéseiről beszél, s nem veszti el a reményt.

E heti lapszámunk legdrámaibb fejezetében a szegények, a hátrányos helyzetűek járvánnyal szembeni esélyeit vizsgáljuk. Mindent beleadó, ám kellő felszereltséggel, anyagi lehetőségekkel alig rendelkező szervezetek, lelakott, korszerűtlen infrastruktúra várja, hogy rosszabbra forduljanak a dolgok.

false

Ugyan a járványhelyzet elfed sok mindent, de amellett mégsem mehettünk el szó nélkül, hogy most van az első szabad választások 30. évfordulója. Mink András kiváló esszében mutat rá az akkor történtek máig ható következményeire. S ha már a múlt: az első magyar metró meg épp ötven éve indult el: nemzetközi hírű szakértőnk, Legát Tibor ült fel rá megint.

Bemutatjuk, hogy Magyarország kormánya hogyan – immár a látszatokra sem ügyelve – szabotálja el a strasbourgi bíróság ítéleteit, s beszámolunk a járvány dacára is megtartani tervezett lengyelországi elnökválasztás előkészületeinek már-már tragikomikus fordulatairól.

De most sem csak járványból és politikából áll az élet, szórakozás, kultúra, móka és kacagás is van a lapban. Megtanítjuk például kenyeret sütni, gondolta volna? Megrajzoltuk Rudolf Péter újdonsült színigazgató pályaképét, interjúban meséljük el a hollandiai gyerekvonatok szívszorító történetét, s nem hallgatjuk el Grecsó Krisztián új kötetének erényeit és gyengéit sem. Továbbá, film, színház és Zsuzsika. Tánczenei híradó!

Ne feledjék, csütörtök van! Vegyenek Magyar Narancsot!

Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.