A Deák tér és az Örs vezér közötti szakaszt 1970. április 2-án adták át ünnepélyes keretek között, mégsem az átadó közönsége számított elsőnek, ugyanis az utolsó két hétben, a próbafutásokat már nem üres szerelvényekkel tették meg. Lehetett tesztutasnak jelentkezni, sőt a Hazafias Népfront „napi négyszázas turnusokban” nyugdíjasokat is metróztatott. A mintegy 15 ezer utas tapasztalatait, véleményét állítólag felhasználták a munka finisében (konkrétumokat nem közöltek), de például azzal, hogy túl magasan vannak a kapaszkodók már nem tudtak mit kezdeni. A tapasztalatok alapján a próbautasok számára a biztonsági sáv elhagyása jelentette a legfőbb gondot – nem tudták megállni az alagútba bámulást, hogy jön-e a vonat –, a mozgólépcsőzés pedig a legnagyobb élményt. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a próbautakat lebonyolító Fővárosi Közlekedésbiztonsági Tanács tájékoztató filmet készített, amit a mozikban vetítettek, és másfél millió példányban nyomtatta ki az Indul a metró című brosúrát, valóban úgy tűnik, hogy 1970 márciusában sikerült az utastájékoztatást csúcsra járatni. Jellemző, hogy a témában a legnagyobb vitát Boldizsár Iván glosszája kavarta. A szerzőnek a metró elnevezéssel volt baja, pontosabban azt jegyezte meg, hogy „metró” és „földalatti” nem ugyanazt jelenti, mire a Népszabadság összes jól értesült munkáslevelezője küldte el melegebb éghajlatra, hogy bezzeg Párizsban és Moszkvában nincs baj a „metróval”.
A széleskörű „felvilágosító munkának” köszönhetően a metró birtokbavétele viszonylag zökkenőmentesen történt. A legnagyobb gondot a fotocellás beléptető kapuk okozták. Ezek kizárólag egyforintossal működtek – aki nem dobta be a pénzt, annak két összecsapódó kar állta útját –, ráadásul nemcsak azok okoztak fennakadást, akik csalni próbáltak; az sem ment, hogy több pénzérme bedobásával több utas zöld utat kapjon, mindenkinek egyenként kellett az érmét bedobálni. De csalni így is lehetett: a bérleteket egy metróalkalmazott ellenőrizte szemrevételezéssel, így a tömeggel sodródva néha elegendő volt a puszta tenyér felmutatása, különösen az első napokban.
| ||
A metró iránt kezdetben akkora érdeklődés mutatkozott, hogy a lejutást hosszú sorbanállás előzte meg, és az ekkor még csak három kocsiból álló szerelvényeket egész nap csúcsforgalmi menetrend szerint kellett járatni.
Az 50 éves metró átadásának további részleteiről, az ünneprontó szovjet pártfőtitkárról, Rákosi Mátyás álmairól és egyéb érdekességekről aktuális lapszámunkban olvashat. A lapot keresse az újságárusoknál, élelmiszerboltokban, mindenhol, ahol eddig is megtalálta. De az a legjobb, ha előfizet! Vagy vásárolja meg a Narancsot online!
