rés a présen

Nem csupán a fizikai tér

Nánay Fanni társalapító-szervező, PLACCC

  • rés a présen
  • 2021. június 9.

Lokál

PLACCC Fesztivál

rés a présen: Függetlenként hogyan tudott mostanáig fennmaradni a 2008-ban elindított PLACCC Nemzetközi Művészeti Fesztivál?

Nánay Fanni: Ezen néha magam is meglepődöm. Volt úgy, hogy meg is szűnhetett volna. Például 2014-ben egyetlen hazai pályázatunk sem nyert – akkor a nemzetközi hálózat, amelynek tagjai vagyunk, az IN SITU támogatása segített ki a Creative Europe programon keresztül. Furcsa módon a koronavírus-járvány nem bizonyult akkora megrázkódtatásnak, mint amire számítottunk, hiszen egyébként is pénzügyi bizonytalanságban dolgozunk rendszerint, másrészt maguk a művészek rukkoltak elő rendkívül változatos és innovatív „Covid-biztos” formákkal, vagyis nekik köszönhetően valósulhatott meg mind a tavaly szeptemberi, mind a mostani PLACCC Dance fesztiválunk.

rap: Tulajdonképpen egy személyben vagy a fesztivál?

NF: Szerencsére nem. Erdődi Katival közösen alapítottuk és szerveztük a fesztivált 2008 és 2011 között, bár ő már elköltözött az országból, a kurátori és szakmai hozzájárulása a mai napig hatással maradt a PLACCC alapkoncepciójára. Pár éven keresztül a Barda Bea, Szemerey Samu és Kovács Andi alkotta kuratóriummal dolgoztam a programválogatáson, az elmúlt években pedig igyekszem erősíteni a részt vevő alkotókkal a „művész-kurátori” irányt. A szervezés és kommunikáció terén is évek óta számíthatok ugyanazokra a munkatársakra.

MaNcs

 
 
Fotó: Dusa Gábor

rap: A kezdeti elhatározásokhoz képest változott-e valami?

NF: A PLACCC-ot először „helyszínspecifikus színházi fesztiválként” határoztuk meg, aztán a következő évben váltottunk „helyszín­specifikus és köztéri művészeti fesztiválra”, mert rájöttünk, hogy sokkal szélesebben kell értelmezni a műfajt, amelynek a népszerűsítésébe belevágtunk. Ahogy a politikai helyzet itt komolyabbá vált, mi is radikalizálódtunk, egyre elkötelezettebb projektek jelentek meg a programban. Hangsúlyosabbá vált viszont maga az alkotási folyamat, illetve a külföldi meghívottak esetében az, hogy egy produkciót ne „csupán” az adott helyszínre, hanem egy tágabb helyi kontextusra adaptáljanak – gyakran helyi közreműködők bevonásával. Ami nem változott, hogy a helyszín nem csupán egy fizikai tér, hanem az alkotói koncepció elválaszthatatlan része, szervezőelv.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.