rés a présen

Nem csupán a fizikai tér

Nánay Fanni társalapító-szervező, PLACCC

  • rés a présen
  • 2021. június 9.

Lokál

PLACCC Fesztivál

rés a présen: Függetlenként hogyan tudott mostanáig fennmaradni a 2008-ban elindított PLACCC Nemzetközi Művészeti Fesztivál?

Nánay Fanni: Ezen néha magam is meglepődöm. Volt úgy, hogy meg is szűnhetett volna. Például 2014-ben egyetlen hazai pályázatunk sem nyert – akkor a nemzetközi hálózat, amelynek tagjai vagyunk, az IN SITU támogatása segített ki a Creative Europe programon keresztül. Furcsa módon a koronavírus-járvány nem bizonyult akkora megrázkódtatásnak, mint amire számítottunk, hiszen egyébként is pénzügyi bizonytalanságban dolgozunk rendszerint, másrészt maguk a művészek rukkoltak elő rendkívül változatos és innovatív „Covid-biztos” formákkal, vagyis nekik köszönhetően valósulhatott meg mind a tavaly szeptemberi, mind a mostani PLACCC Dance fesztiválunk.

rap: Tulajdonképpen egy személyben vagy a fesztivál?

NF: Szerencsére nem. Erdődi Katival közösen alapítottuk és szerveztük a fesztivált 2008 és 2011 között, bár ő már elköltözött az országból, a kurátori és szakmai hozzájárulása a mai napig hatással maradt a PLACCC alapkoncepciójára. Pár éven keresztül a Barda Bea, Szemerey Samu és Kovács Andi alkotta kuratóriummal dolgoztam a programválogatáson, az elmúlt években pedig igyekszem erősíteni a részt vevő alkotókkal a „művész-kurátori” irányt. A szervezés és kommunikáció terén is évek óta számíthatok ugyanazokra a munkatársakra.

MaNcs

 
 
Fotó: Dusa Gábor

rap: A kezdeti elhatározásokhoz képest változott-e valami?

NF: A PLACCC-ot először „helyszínspecifikus színházi fesztiválként” határoztuk meg, aztán a következő évben váltottunk „helyszín­specifikus és köztéri művészeti fesztiválra”, mert rájöttünk, hogy sokkal szélesebben kell értelmezni a műfajt, amelynek a népszerűsítésébe belevágtunk. Ahogy a politikai helyzet itt komolyabbá vált, mi is radikalizálódtunk, egyre elkötelezettebb projektek jelentek meg a programban. Hangsúlyosabbá vált viszont maga az alkotási folyamat, illetve a külföldi meghívottak esetében az, hogy egy produkciót ne „csupán” az adott helyszínre, hanem egy tágabb helyi kontextusra adaptáljanak – gyakran helyi közreműködők bevonásával. Ami nem változott, hogy a helyszín nem csupán egy fizikai tér, hanem az alkotói koncepció elválaszthatatlan része, szervezőelv.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.