rés a présen

Nem csupán a fizikai tér

Nánay Fanni társalapító-szervező, PLACCC

  • rés a présen
  • 2021. június 9.

Lokál

PLACCC Fesztivál

rés a présen: Függetlenként hogyan tudott mostanáig fennmaradni a 2008-ban elindított PLACCC Nemzetközi Művészeti Fesztivál?

Nánay Fanni: Ezen néha magam is meglepődöm. Volt úgy, hogy meg is szűnhetett volna. Például 2014-ben egyetlen hazai pályázatunk sem nyert – akkor a nemzetközi hálózat, amelynek tagjai vagyunk, az IN SITU támogatása segített ki a Creative Europe programon keresztül. Furcsa módon a koronavírus-járvány nem bizonyult akkora megrázkódtatásnak, mint amire számítottunk, hiszen egyébként is pénzügyi bizonytalanságban dolgozunk rendszerint, másrészt maguk a művészek rukkoltak elő rendkívül változatos és innovatív „Covid-biztos” formákkal, vagyis nekik köszönhetően valósulhatott meg mind a tavaly szeptemberi, mind a mostani PLACCC Dance fesztiválunk.

rap: Tulajdonképpen egy személyben vagy a fesztivál?

NF: Szerencsére nem. Erdődi Katival közösen alapítottuk és szerveztük a fesztivált 2008 és 2011 között, bár ő már elköltözött az országból, a kurátori és szakmai hozzájárulása a mai napig hatással maradt a PLACCC alapkoncepciójára. Pár éven keresztül a Barda Bea, Szemerey Samu és Kovács Andi alkotta kuratóriummal dolgoztam a programválogatáson, az elmúlt években pedig igyekszem erősíteni a részt vevő alkotókkal a „művész-kurátori” irányt. A szervezés és kommunikáció terén is évek óta számíthatok ugyanazokra a munkatársakra.

MaNcs

 
 
Fotó: Dusa Gábor

rap: A kezdeti elhatározásokhoz képest változott-e valami?

NF: A PLACCC-ot először „helyszínspecifikus színházi fesztiválként” határoztuk meg, aztán a következő évben váltottunk „helyszín­specifikus és köztéri művészeti fesztiválra”, mert rájöttünk, hogy sokkal szélesebben kell értelmezni a műfajt, amelynek a népszerűsítésébe belevágtunk. Ahogy a politikai helyzet itt komolyabbá vált, mi is radikalizálódtunk, egyre elkötelezettebb projektek jelentek meg a programban. Hangsúlyosabbá vált viszont maga az alkotási folyamat, illetve a külföldi meghívottak esetében az, hogy egy produkciót ne „csupán” az adott helyszínre, hanem egy tágabb helyi kontextusra adaptáljanak – gyakran helyi közreműködők bevonásával. Ami nem változott, hogy a helyszín nem csupán egy fizikai tér, hanem az alkotói koncepció elválaszthatatlan része, szervezőelv.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.