rés a présen

Nem csupán a fizikai tér

Nánay Fanni társalapító-szervező, PLACCC

  • rés a présen
  • 2021. június 9.

Lokál

PLACCC Fesztivál

rés a présen: Függetlenként hogyan tudott mostanáig fennmaradni a 2008-ban elindított PLACCC Nemzetközi Művészeti Fesztivál?

Nánay Fanni: Ezen néha magam is meglepődöm. Volt úgy, hogy meg is szűnhetett volna. Például 2014-ben egyetlen hazai pályázatunk sem nyert – akkor a nemzetközi hálózat, amelynek tagjai vagyunk, az IN SITU támogatása segített ki a Creative Europe programon keresztül. Furcsa módon a koronavírus-járvány nem bizonyult akkora megrázkódtatásnak, mint amire számítottunk, hiszen egyébként is pénzügyi bizonytalanságban dolgozunk rendszerint, másrészt maguk a művészek rukkoltak elő rendkívül változatos és innovatív „Covid-biztos” formákkal, vagyis nekik köszönhetően valósulhatott meg mind a tavaly szeptemberi, mind a mostani PLACCC Dance fesztiválunk.

rap: Tulajdonképpen egy személyben vagy a fesztivál?

NF: Szerencsére nem. Erdődi Katival közösen alapítottuk és szerveztük a fesztivált 2008 és 2011 között, bár ő már elköltözött az országból, a kurátori és szakmai hozzájárulása a mai napig hatással maradt a PLACCC alapkoncepciójára. Pár éven keresztül a Barda Bea, Szemerey Samu és Kovács Andi alkotta kuratóriummal dolgoztam a programválogatáson, az elmúlt években pedig igyekszem erősíteni a részt vevő alkotókkal a „művész-kurátori” irányt. A szervezés és kommunikáció terén is évek óta számíthatok ugyanazokra a munkatársakra.

MaNcs

 
 
Fotó: Dusa Gábor

rap: A kezdeti elhatározásokhoz képest változott-e valami?

NF: A PLACCC-ot először „helyszínspecifikus színházi fesztiválként” határoztuk meg, aztán a következő évben váltottunk „helyszín­specifikus és köztéri művészeti fesztiválra”, mert rájöttünk, hogy sokkal szélesebben kell értelmezni a műfajt, amelynek a népszerűsítésébe belevágtunk. Ahogy a politikai helyzet itt komolyabbá vált, mi is radikalizálódtunk, egyre elkötelezettebb projektek jelentek meg a programban. Hangsúlyosabbá vált viszont maga az alkotási folyamat, illetve a külföldi meghívottak esetében az, hogy egy produkciót ne „csupán” az adott helyszínre, hanem egy tágabb helyi kontextusra adaptáljanak – gyakran helyi közreműködők bevonásával. Ami nem változott, hogy a helyszín nem csupán egy fizikai tér, hanem az alkotói koncepció elválaszthatatlan része, szervezőelv.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.