rés a présen

Nem csupán a fizikai tér

Nánay Fanni társalapító-szervező, PLACCC

  • rés a présen
  • 2021.06.09 20:55

Lokál

PLACCC Fesztivál

rés a présen: Függetlenként hogyan tudott mostanáig fennmaradni a 2008-ban elindított PLACCC Nemzetközi Művészeti Fesztivál?

Nánay Fanni: Ezen néha magam is meglepődöm. Volt úgy, hogy meg is szűnhetett volna. Például 2014-ben egyetlen hazai pályázatunk sem nyert – akkor a nemzetközi hálózat, amelynek tagjai vagyunk, az IN SITU támogatása segített ki a Creative Europe programon keresztül. Furcsa módon a koronavírus-járvány nem bizonyult akkora megrázkódtatásnak, mint amire számítottunk, hiszen egyébként is pénzügyi bizonytalanságban dolgozunk rendszerint, másrészt maguk a művészek rukkoltak elő rendkívül változatos és innovatív „Covid-biztos” formákkal, vagyis nekik köszönhetően valósulhatott meg mind a tavaly szeptemberi, mind a mostani PLACCC Dance fesztiválunk.

rap: Tulajdonképpen egy személyben vagy a fesztivál?

NF: Szerencsére nem. Erdődi Katival közösen alapítottuk és szerveztük a fesztivált 2008 és 2011 között, bár ő már elköltözött az országból, a kurátori és szakmai hozzájárulása a mai napig hatással maradt a PLACCC alapkoncepciójára. Pár éven keresztül a Barda Bea, Szemerey Samu és Kovács Andi alkotta kuratóriummal dolgoztam a programválogatáson, az elmúlt években pedig igyekszem erősíteni a részt vevő alkotókkal a „művész-kurátori” irányt. A szervezés és kommunikáció terén is évek óta számíthatok ugyanazokra a munkatársakra.

MaNcs

 
 
Fotó: Dusa Gábor

rap: A kezdeti elhatározásokhoz képest változott-e valami?

NF: A PLACCC-ot először „helyszínspecifikus színházi fesztiválként” határoztuk meg, aztán a következő évben váltottunk „helyszín­specifikus és köztéri művészeti fesztiválra”, mert rájöttünk, hogy sokkal szélesebben kell értelmezni a műfajt, amelynek a népszerűsítésébe belevágtunk. Ahogy a politikai helyzet itt komolyabbá vált, mi is radikalizálódtunk, egyre elkötelezettebb projektek jelentek meg a programban. Hangsúlyosabbá vált viszont maga az alkotási folyamat, illetve a külföldi meghívottak esetében az, hogy egy produkciót ne „csupán” az adott helyszínre, hanem egy tágabb helyi kontextusra adaptáljanak – gyakran helyi közreműködők bevonásával. Ami nem változott, hogy a helyszín nem csupán egy fizikai tér, hanem az alkotói koncepció elválaszthatatlan része, szervezőelv.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A bizonytalanság tudománya

  • Fekete Émi

Betlen Anna a nemváltoztatás és transzmozgalom kritikusaként minősítette a nemi egyedfejlődésről, az interszexualitásról, valamint a nemi átalakító kezelések egyes egészségügyi kérdéseiről szóló írásaimat. Bírálata szerint „nagyrészt fikciókra, tisztázatlan, átgondolatlan állításokra” alapoztam tételeimet. 

Az örök másodikok

  • Nagy István

Hiába számít Wales legsikeresebb együttesének a Manic Street Preachers, a top pozíció eddig csak egyszer, a This Is My Truth Tell Me Yoursszal jött össze nekik a brit albumlistán, és annak is már 23 éve.

Ismétlő órák

  • Bacsadi Zsófia

1921. szeptember 27-én született Jancsó Miklós, a magyar mozgóképkultúra sokat vitatott főalakja. Legfőbb ideje, hogy utánanyúljunk, amíg nem távolodik túl messzire.

Kosztümben

  • TPP

A Füst Milán-regény adaptálásával régi álmát valósítja meg a hosszú kihagyás után a filmezéshez a fesztiváldíjakkal elhalmozott, Oscar-jelölt Testről és lélekről című filmmel visszatért, ekként nagyobb s drágább tervek megvalósítására jobb eséllyel pályázó Enyedi Ildikó.

Álljunk meg egy szóra!

  • Novák Piroska

Husz Ágnes keramikusművész 1994 óta él és dolgozik Japánban. A Tomeishi-projekt, egy nemzetközi színtérre tervezett utazó kiállítás tavaly debütált Tokióban. A budapesti helyszínre érve az anyag már olyan friss és helyspecifikus darabokkal is bővült, amelyek a nyáron készültek Kecskeméten, a Nemzetközi Kerámia Stúdióban.

Szörnyeink

  • Rádai Andrea

Ritkán fordul elő, hogy epikus mű színházi adaptációja nem hagy hiány­érzetet maga után. A Káli holtak ilyen, sőt a feldolgozás bizonyos értelemben meg is haladja az alapjául szolgáló regényt, de legalábbis megoldásokat kínál a szöveg vélt vagy valós problémáira.

„Két évig pihentem”

  • Csáki Judit

Lassan negyven éve a Katona társulatának tagja. Most leg­újabb bemutatója, a Káli holtak kapcsán kérdeztük a hosszú szériákról, a pihenésről és a színház szerepéről.

„Remélem, vicces”

Humor, irónia, szokatlanság keveredik az alakjában. Kaposváron végzett, tagja volt Bodó Viktor társulatának, majd szabad­úszóként számos – főleg független – produkcióban dolgozott, amelyek közül talán A halál kilovagolt Perzsiából volt a legki­emelkedőbb. Útkeresésről, stand-upról, és az egykori SZFE-ről is beszélgettünk.

„Mintha egy démon”

  • Szentgyörgyi Rita

A római székhelyű NoGravity Company alapítója egyedülálló összművészeti előadásokat hoz létre saját fejlesztésű színházi gépek és koreográfiai technikák segítségével. A társulat a megújult Budapesti Őszi Fesztiválra, a Dante halálának 700. évfordulójára tervezett Infernóval érkezik, hogy háromdimenziós koreográfiával, repülő táncosokkal és káprázatos jelmezekkel repítsenek el minket a barokk kor illúziószínházába.