Ők is csak boldogok akarnak lenni – Karneváli hangulat Down-szindrómásokkal

Lokál

Volt tánc, zene, játék, sok-sok mosolygós gyerek és felnőtt. Az I. Nemzetközi Kromoszóma Karneválon arra hívták fel a figyelmet, hogy a Down-szindrómás emberek is majdnem olyanok, mint bárki más.

Igazi bulihangulat volt ma délelőtt Budapesten, amikor a Down Egyesület szervezésében – a március 21-i világnap apropóján – kicsik és nagyok együtt sétáltak az Akváriumtól a Vörösmarty térig, majd vissza. Mazsorettcsapat és katonazenekar gondoskodott a zenés „aláfestésről”, de a transzparensekkel vagy beöltözve vonuló gyerekek és szüleik és rendesen odatették magukat. Csak úgy ámultak a Váci utca környékén császkáló turisták.

false

 

Fotó: Draskovics Ádám

A figyelemfelkeltő séta után, a buli második felvonásán az Akváriumban különböző klassz programokon vehettek részt a gyerekek, közben az Intim Torna Illegál, a Ladánybene 27 és a Nemadomfel együttes dobta fel a hangulatot.

false

 

Fotó: Draskovics Ádám

A Down-szindróma veleszületett kromoszómaeltérés, ami a 21. kromoszómapár „hibás” osztódásának következtében jön létre, enyhe vagy középsúlyos értelmi fogyatékossággal párosulhat, és különböző testi rendellenességgel társulhat. Lehet, hogy ezek az emberek különböznek társaiktól, de az ilyen alkalmak során mindig kiderül, hogy nem is annyira.

false

 

Fotó: Draskovics Ádám

„Most csináltunk először Kromoszóma Karnevált, a lényeg az, hogy utcára vittük a Down-szindrómát. Megmutattuk magunkat. Persze nemcsak a Down-világnapon fontos ez, egyébként is, hogy beszéljünk ezekről az emberekről és megmutassuk az értékeiket” – nyilatkozott a Narancsnak Kisari Károly, a Down Egyesület elnöke.

Stohl András volt a buli konferansziéja

Stohl András volt a buli konferansziéja

Fotó: Draskovics Ádám

„Az átlagembereknek is egyre több információja van a Down-szindrómáról, de kevésszer találkoznak vele a gyakorlatban, ritkán kerülnek olyan interakcióba, hogy fogyatékkal élő emberrel kellene valamilyen együttes tevékenységet folytatniuk. Ez az információhiány okozhat némi távolságtartást a két fél között, azért is szervezünk ilyen programokat. Rengeteg tévhit él a Down-szindrómával kapcsolatban, sokszor úgy gondolnak ezekre az emberekre, mint akik magatehetetlenek, önellátásra abszolút alkalmatlanok, miközben ez nem így van. Épp az ellenkezőjét szeretnénk megmutatni, hogy ugyanúgy tudnak írni, olvasni, örülni. Boldogok akarnak lenni és képesek is boldogok lenni. Ugyanúgy mint bárki más.”

false

 

Fotó: Draskovics Ádám

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.