Ők is csak boldogok akarnak lenni – Karneváli hangulat Down-szindrómásokkal

Lokál

Volt tánc, zene, játék, sok-sok mosolygós gyerek és felnőtt. Az I. Nemzetközi Kromoszóma Karneválon arra hívták fel a figyelmet, hogy a Down-szindrómás emberek is majdnem olyanok, mint bárki más.

Igazi bulihangulat volt ma délelőtt Budapesten, amikor a Down Egyesület szervezésében – a március 21-i világnap apropóján – kicsik és nagyok együtt sétáltak az Akváriumtól a Vörösmarty térig, majd vissza. Mazsorettcsapat és katonazenekar gondoskodott a zenés „aláfestésről”, de a transzparensekkel vagy beöltözve vonuló gyerekek és szüleik és rendesen odatették magukat. Csak úgy ámultak a Váci utca környékén császkáló turisták.

false

 

Fotó: Draskovics Ádám

A figyelemfelkeltő séta után, a buli második felvonásán az Akváriumban különböző klassz programokon vehettek részt a gyerekek, közben az Intim Torna Illegál, a Ladánybene 27 és a Nemadomfel együttes dobta fel a hangulatot.

false

 

Fotó: Draskovics Ádám

A Down-szindróma veleszületett kromoszómaeltérés, ami a 21. kromoszómapár „hibás” osztódásának következtében jön létre, enyhe vagy középsúlyos értelmi fogyatékossággal párosulhat, és különböző testi rendellenességgel társulhat. Lehet, hogy ezek az emberek különböznek társaiktól, de az ilyen alkalmak során mindig kiderül, hogy nem is annyira.

false

 

Fotó: Draskovics Ádám

„Most csináltunk először Kromoszóma Karnevált, a lényeg az, hogy utcára vittük a Down-szindrómát. Megmutattuk magunkat. Persze nemcsak a Down-világnapon fontos ez, egyébként is, hogy beszéljünk ezekről az emberekről és megmutassuk az értékeiket” – nyilatkozott a Narancsnak Kisari Károly, a Down Egyesület elnöke.

Stohl András volt a buli konferansziéja

Stohl András volt a buli konferansziéja

Fotó: Draskovics Ádám

„Az átlagembereknek is egyre több információja van a Down-szindrómáról, de kevésszer találkoznak vele a gyakorlatban, ritkán kerülnek olyan interakcióba, hogy fogyatékkal élő emberrel kellene valamilyen együttes tevékenységet folytatniuk. Ez az információhiány okozhat némi távolságtartást a két fél között, azért is szervezünk ilyen programokat. Rengeteg tévhit él a Down-szindrómával kapcsolatban, sokszor úgy gondolnak ezekre az emberekre, mint akik magatehetetlenek, önellátásra abszolút alkalmatlanok, miközben ez nem így van. Épp az ellenkezőjét szeretnénk megmutatni, hogy ugyanúgy tudnak írni, olvasni, örülni. Boldogok akarnak lenni és képesek is boldogok lenni. Ugyanúgy mint bárki más.”

false

 

Fotó: Draskovics Ádám

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.