Magyar Narancs: Ön kapta a 2018-as év Pro Bono Ügyvédje díjat.
Kalota Ágnes: Valójában a díj az Utcajogászt illeti. De nagyon örülök annak, hogy végre észrevette valaki, milyen munkát végzünk nyolc éve. Egyértelműen mögénk állt az ügyvédtársadalom, és azt gondolja, hogy jogállami szempontból sincs rendben a nincstelenek üldözése. A 2009-ben létrejött A Város Mindenkié (AVM) csoportnak köszönhető, hogy vagyunk, mert kellett jogi segítség a hajléktalan emberek ügyeihez.
Az AVM ötlete volt, hogy legyen egy olyan jogsegélyszolgálat önkéntes jogászokkal, amely nem egy hivatalban van, hanem kint a közterületen. 2010 óta a mai napig úgy néz ki az ügyfélfogadásunk, hogy minden pénteken délután 3 és 5 óra között a Blaha Lujza téren vagyunk egy kempingasztallal és pár székkel. Így nem kell sehova bemenni a hajléktalan embereknek, hanem mi megyünk hozzájuk, és ez működik.
MN: Milyen problémákkal kezdték el felkeresni a szolgálatot a rászorulók?
KÁ: Az AVM azt gondolta, hogy köztéri jogsértésekkel kell majd foglalkoznunk, pedig akkor még nem volt ez az inkriminált jogszabály sem. A hajléktalan emberek vegzálása 2010-ben kezdődött, úgy, hogy az építési törvényt módosították. Meghatározták, mi a közterület rendeltetésszerű használata. Szoborállítás, rendezvényszervezés, pihenés, felsorolták, hogy mit lehet a közterületen csinálni, és minden másra közigazgatási bírságot lehetett kiszabni.
| ||
Aztán ezt eltörölték, de akkor a jogellenes igazoltatás lett a téma, és azt gondolta az AVM, hogy majd ezzel lesz a legtöbb dolgunk. Persze emiatt is jöttek, de meglepetésünkre teljesen általános dolgokkal – tartozások, lakásproblémák – kerestek fel a legtöbben minket, ami független attól, hogy hajléktalan-e az ember vagy nem. Van, aki a szemetelésért, koldulásért kiszabott büntetés miatt jön, vagy az ellátórendszerrel, a szállókkal kapcsolatos vélt, illetve valós problémák miatt. Egyre több lett a kilakoltatással kapcsolatos panasz, ami nem a közterületeken élők problémája, hanem azoké, akik még lakásban laknak, de lehet, hogy hamarosan az utcára kerülnek. A legtöbb esetünk mára a fenyegetett lakhatással, bérletidíj-tartozással, bérleti szerződés felmondásával kapcsolatos.
MN: Az Utcajogász hol húzza meg a határt abban, hogy kinek ad ingyenes jogi segítséget?
KÁ: Van olyan ügyfelünk, aki még nem hajléktalan, de nagyon szegény. De ez a munkatársak egyéni döntése. Én ott húzom meg a határt, ha nem hajléktalan az ügyfél és nem szegény. A munka vagy a tanulás mellett mindenki egységnyi időt tud az Utcajogászra fordítani. Mi a szabadidőnkben nem moziba megyünk, hanem a Blahára, és nem vehetjük el ezt az időnket a valóban rászorulóktól nem releváns ügyek miatt.
MN: Hogy éli meg, hogy tulajdonképpen az állam feladatát végzi társadalmi munkában?
KÁ: Ez a része felháborító, az pedig szomorúsággal tölt el, amikor látom, milyen körülmények között élnek emberek. De azért is próbálunk tenni, hogy ne civileknek kelljen végezni az állam feladatait. A mostani szabálysértési ügyekben alkotmánybírósági beadványt is írtunk, tájékoztatót küldtünk az ügyvédeknek, szociális szakembereknek. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy miért jogszerűtlenek ezek az eljárások és miért Alaptörvény-ellenesek. Rendszerszinten szeretnénk változtatni a dolgokon. Egyelőre kevés az Utcajogászban az az ügyvéd, aki képviseletet tud vállalni, emiatt a bíróság előtt stratégiai pereket próbálunk vinni.
| ||
MN: Mit lehet elérni egy stratégiai per megnyerésével?
KÁ: Sok közérdekűadat-igénylési perünk van. Az AVM kikéri az üres lakások listáját az önkormányzatoktól, és van, amelyik nem adja ki. Ha egy ilyen pert megnyerünk, jövőre már nehezebb lesz azt mondaniuk, hogy nem adják. Vagy amikor egy kilakoltatás megakadályozása miatt élőláncot alkotnak az aktivisták és elviszi őket a rendőrség, megesik, hogy jogszerűtlenül járnak el, például indokolatlanul megbilincselik őket. Ilyenkor is pert indítunk, és szép lassan megnyeregetjük a rendőrséggel szemben. Egy AVM-es aktivista hölgyet nem értesítettek arról, hogy kérheti a visszakerülését a közfoglalkoztatásba, ahonnan kizárták egy időre.
Meg se hozták a határozatot, nem foglalkoztak vele, aztán mi bementünk és három nap alatt megkapta azt a papírt, amit fél éve postán kellett volna kiküldeni neki. Egy eljárási hiba miatt tehát anyagi kár érte, és bár nem túl nagy összegről volt szó, ő éhezett. Sose fog kiderülni, hogy pusztán adminisztrációs hiba volt-e, de megkárosították. Kértünk neki sérelemdíjat, ami minimálisan kompenzálja azt az időszakot. Stratégiai szempontból pedig kértük annak közzétételét is a kormányhivatal honlapján, hogy megsértették a hajléktalan emberek tisztességes eljáráshoz való jogát. Kötelezte őket a bíróság, de persze fellebbeztek.
| ||
MN: Nagy visszhangot kapott a közelmúltban az az eset, amikor az életvitelszerű közterületi tartózkodás miatt őrizetbe vett hajléktalan nő ügyét a bíróság távmeghallgatás útján tárgyalta. Ez az Utcajogász eddigi legdöbbenetesebb esete lehetett…
KÁ: A közterületen való életvitelszerű tartózkodás szabálysértés büntetésén úgy szigorítottak, hogy kötelező az illetőt őrizetbe venni, nincs mérlegelés. Viszont van ilyenkor egy időkeret: 72 órán belül meg kell tartani az első bírósági tárgyalást, vagy el kell engedni az őrizetest. Ez minden előállításra vonatkozik és ez nem sok idő. Ha az indoklás logikáját nézem, arra számíthattak, hogy bevisznek egy csomó embert és 72 órán belül dönteni tudnak a sorsukról, ezért kell a távmeghallgatás. Ám ez akkor lenne logikus, ha a 23 kerület 23 kapitányságán lennének fogdán az emberek és a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz kellene ezekről a helyekről betárcsázni. Ehhez képest ez a hajléktalan nő a Gyorskocsi utcában volt fogdán, ahol három szobával arrébb volt a tárgyalás és ezért lett ilyen borzasztóan abszurd az egész.
Ez a stratégiai ügy egyébként jól alakult, mert első fokon figyelmeztetést kapott az ügyfelünk, de fellebbeztünk és másodfokon felmentették. A szabálysértési törvény módosításával kapcsolatos beadványunk viszont parkol az Alkotmánybíróságon. Még nem állapították meg az alkotmányellenességét, pedig ez stratégiai szempontból meg sokkal fontosabb lenne. Az a célunk, hogy ezt a jogszabályt lőjék ki. Szerintem januárban lesz ebből valami.
MN: Hogyan osztják el a feladatokat az Utcajogász csapatán belül?
KÁ: Vállalás alapon. Vannak dolgok, amiket el kell végezni és azokra jelentkezünk: ki, hogy ér rá, mihez ért jobban, mi érdekli. Segítünk egymásnak, de mindenki maga csinálja azt, amit elvállal. Az alkotmánybírósági beadvány nagy falat volt, 20–25 oldal, azt közösen csináltuk. Lehetett jelentkezni, hogy ki melyik részt dolgozza ki.
MN: Milyen érzés nap mint nap azokkal a kollégákkal találkozni, akik úgymond a jogszerűtlenség oldalán állnak?
KÁ: Van, aki azt is szívvel-lélekkel csinálja, de sokszor ők biztosítanak bennünket arról, hogy jól csináljuk, amit csinálunk.
MN: A rendőrök hogyan viszonyulnak az új feladataikhoz?
KÁ: Szerintem utálják, hogy bűnözők helyett szegény embereket kell üldözniük, de ők parancsot teljesítenek, nincs mozgásterük. Az említett hajléktalan nő tárgyalásán a bíró hozzáállásával több bajom volt, mint a rendőrökével.
MN: A lakosságnak egy jó része ugyancsak nem szeretné közterületen látni a hajléktalanokat. Nekik mit lehet mondani?
KÁ: Azt, hogy ez oké, de azt te se gondolod, hogy börtönbe kellene zárni őket. Ha kicsit hidegebb van, már bárki átérezheti, hogy senkinek nem célja direkt az utcán élés.
| ||
MN: Mi az a belátható cél, amit el tudnak érni a stratégiai perekkel? Mennyire tűnik meggyőzhetőnek a rendszer arról, hogy hosszú távon a társadalomnak is jobban megéri a szociális bérlakásprogram, mint a hajléktalanság kriminalizálása?
KÁ: Most nem alkalmas erre a politikai környezet. A közterületi büntetés, a hajléktalanüldözés nincs rendben, és úgy tűnik, hogy erre rájöttek, mert elég erős társadalmi ellenállást váltott ki. Alább is hagyott az intézkedési kedv, jön a karácsony. Ugyanakkor fura állapot, hogy mivel már benne van a szabálysértési törvényben, meg kéne büntetniük az utcán élőket.
Tipikus Fidesz-stratégia: bármikor előhúzhatják a büntetést, de mondhatják azt is, hogy lám, apuci nem bántja szegény hajléktalanokat. Ugyanakkor a hosszabb távú stratégiákban, mint a szociális bérlakások ügye, semmi nem mozdul. Pedig az sokkal olcsóbb lenne, mint megbüntetni a hajléktalan embert, aki soha nem fogja tudni kifizetni a büntetését, de a zárkában tartásának, a rendőrök, a bíró, a jogászok munkájának, az elszállításának, a visszaszállításának, a cuccai megőrzésének mind költségei vannak.
MN: Ez nagyon irracionális, de nem lehet, hogy valami nagyobb stratégiában nyer értelmet ez az egész?
KÁ: Ennek a kormánynak két alapvető célja biztos van: szavazatokat szerezni, meg pénzt a haveroknak. Ezekhez a hajléktalan emberek feleslegesek számukra, a kriminalizációval viszont talán nyerhetnek néhány rendpárti szavazót. Azt elérték például, hogy a forgalmas belvárosi tereken most kevesebb a hajléktalan ember. Máshová húzódtak, ami nagyon veszélyes, főleg a hideg közeledtével, hiszen az utcai szolgálatok nem találják meg őket, nem tudnak segíteni, ha veszélybe kerülnek. Ha pedig következetesen végrehajtanák ezt a jogszabályt, akkor akár az is benne van, hogy a hajléktalan embereket sokáig börtönben lehet tartani – innentől pedig jobb ebbe nem belegondolni.
