"Merre laknak Obamáék?" - kérdezünk a kocsi ablakából kihajolva egy szurtos kisfiút, amikor a hepehupás vörös földút az ugandai határ közelében háromfelé ágazik. Balra kell továbbhajtani, és ahogy a bérelt autó alja egy bukkanónál huszadszor ütődik a talajhoz, sofőrünk újra felsóhajt, hogy terepjáróval kellett volna vendégségbe jönni. Az Obamák ősi földjén járunk, a Fehér Háztól fényévekre. Nyang'oma Kogelo, ahol az elnök kenyai édesapja világra jött, a Viktória-tónál, az Egyenlítő közelében, Nairobitól vagy ötszáz kilométerre északkeletre található. Kicsit álmosnak tűnő kenyai falu felé közelítünk, ahol Amerika első emberének luo törzsbéli felmenői évszázadok óta lábasjószággal foglalkoztak. Ez az a hely, ahová fiatalemberként a későbbi elnök saját beszámolója szerint hosszú belső bolyongás és egy sokórás buszút után megérkezett, hogy kezdjen valamit apja emlékével, afrikai gyökereivel, és ráncba szedje saját kavargó identitását.
A főutcán jobbra egy frissen meszelt vendéglátóegység nyújtózkodik, ami az elnökválasztás idején a világsajtó riporterei révén gyönyörű forgalmat bonyolított. Kenya 2008 őszén önfeledten ünnepelt, és ma is roppant büszke fiára. Nemsokára szembejön az Obama szenátor általános iskola, ami nincs messze az Obama szenátor gimnáziumtól. A földet mindkét esetben még az idősebb Barack Obama engedte át a közösségnek, és a sulik az ő nevét viselték 2006-ig. Az iskolák nevét azóta viszont nem pontosították, mintha a helyiek nem mernék igazán elhinni, mi történt velük és földijükkel. Pedig a hatóságok rögtön ékes bizonyítékát adták, hogy Kogelóban valami mindörökre megváltozott: a háromezer lelkes település földműveseinek legnagyobb meglepetésére a választási győzelem után gyorsan bevezették az áramot, és még egy rendőrőrsöt is felállítottak. Kis ideig úgy tűnt, hogy igazi turisztikai robbanásra lehet számítani: ingatlanosok, befektetők szimatoltak és fizettek készpénzzel földért, házért, bármiért. A nehezen megközelíthető faluban azonban a jelek szerint a hype lecsengett, Kogelo legalábbis nem tűnik zarándokhelynek. Bár szó van egy múzeumról és szállodáról is, lényegében az egyetlen "intézmény", amely rendszeresen sok látogatót fogad, maga Sarah Onyango Obama, az elnök nagypapájának második felesége. Barack és Sarah nem vér szerinti rokonok, de a Fehér ház ura számára a majd kilencvenéves asszony "a" kenyai nagymama - akinek huszonévesen segített hazacipelni a zöldséget a piacról, és aki mellett sok mindent megtudott magáról, illetve apjáról. Még ha csak tolmáccsal tudnak is szót érteni.
Sarah nagyi szeret beszélgetni, és szívesen fogad látogatókat, de előre be kell hozzá jelentkezni. A házat és a kertet ma már magas drótkerítés veszi körül, a kapunál biztonsági őr posztol. Az amerikai elnök házastársára és fiatalkorú gyermekeire a titkosszolgálatok vigyáznak, de a védelem nem jár a testvéreknek és a többi rokonnak, pláne Afrika közepén. Nem volt még elnök az USA történetében, akinek ilyen népes családja élt volna külföldön, ami eleinte aggasztotta az amerikai hatóságokat. Különösen, hogy biztonságuk és az elnök zsarolhatósága a nem éppen a megbízhatóságáról ismert kenyai rendőrség kezében nyugszik, és itt amerikai érdekeltségek többször váltak már terrortámadás célpontjává. A helyi erők mindenesetre nem tűnnek idegesnek: belépéskor önbevallásos alapon vizsgálják, hogy van-e nálunk lőfegyver. Nairobiban egy jobb boltban is van fémdetektoros kapu, és koncerteken géppisztollyal kísérik ki a rendetlenkedőket; itt a közeg még pisztolyt sem tart magánál. Arra viszont halálosan komolyan ügyelnek, hogy ne videózzunk, és eleinte a fényképezést is letiltják - ezt később Sarah nagyi személyesen oldja fel. Meglepetésünkre a merchandise olyan szerény, mintha egy szabolcsi református fatemplomban járnánk: Obama-lázról szó sincs, az apró szuvenírespulton szerény, de érdekes népi iparművészeti kínálatból lehet válogatni, a legérdekesebb áru kétségkívül egy meglepően szőrös és sajtszagú pénztárca.
Kenyában nagyon sok a szegény, mi pedig titkon arra számítunk, hogy a kertben több tucat dőzsölő Obama családtagot tudunk majd lencsevégre kapni. Csalódnunk kell: a kétszobás, bádogtetős kis ház néhány lakója biztos nem szűkölködik, de kívülről a luxusnak nyomát se látni. Nem messze az épülettől találjuk Obama apjának és nagyapjának sírhelyét. "Ha egy férfi nem fejezi be a házát még életében, akkor mellé temetik" - magyarázza Sarah nagyi. Férje, Huszein nagypapa gyógynövényekkel foglalkozó tekintélyes muszlim férfi volt; haladó felfogású ember, aki a település lakói közül elsőként cserélte el kecskéinek bőrét nadrágokra. Brit egyenruhában harcolta végig a második világháborút, ahonnan hóna alatt egy gramofonnal és egy fehér nő fényképével érkezett haza, akit bevallása szerint Burmában vett nőül. Obama nagyi nem féltékeny típus, szerinte az asszony egyszerűen gyönyörű, így a portré ma is ott lóg a ház falán. Huszein 1975-ben, százöt évesen halt meg; idősebb korában a kereszténységgel kacérkodott, és mindvégig tisztelte az angolok által képviselt modernizáció bizonyos elemeit, noha antikoloniális agitáció vádjával tömlöcbe csukták. Fia, a kis Barack édesapja kevésbé dicső életpályát loholt végig. Az intelligens, sármos, de könnyelmű közgazdász 1959-ben már házasemberként érkezett a hawaii egyetemre, ahol két év múlva feleségül vett egy tizennyolc éves fehér diáklányt, Ann Dunhamet. Obama szenior gyorsan nemzett egy elnököt, majd angolosan távozott; a pár 1964-ben vált el, amikor fiuk hároméves volt. A későbbi elnök huszonévesen avval szembesült, hogy apja nem az a hős, akit magának elképzelt. Amikor a férfi a turbulens közállapotok miatt elvesztette kormányzati tanácsadói állását, egyre jobban lecsúszott, és végül megkeseredett, részeges ember lett. Fél tucat gyermek apja volt, akiket nem tudott eltartani, és a feleségét bántalmazta. Végül harmadik nagyobb autóbalesetében, 1982-ben halt meg.
Ez a régmúlt, Sarah nagyi ma derűs kiegyensúlyozottsággal üldögél az árnyat adó gyümölcsfák alatt, ahol vendégeit fogadni szokta. Útitársaink, a kenyai tanulmányúton részt vevő három magyar parlamenti képviselő sorra kezet ráz a mosolygós asszonnyal. Félkörben foglalunk helyet, és kis ideig csak hunyorgunk, csendben élvezzük a langyos szelet és a csendet. Üljünk közelebb, és kicsit beszélgessünk - int Obama nagymamája. Kaufer Virág (LMP) arról érdeklődik, hogy Sarah nagyinak hány unokája van, és ravaszul megkérdi, melyik a kedvence. "Nagyon-nagyon sok unokám van, meg se tudom számolni" - érkezik a diplomatikus válasz. A két jó svádájú és lendületes kormánypárti politikus, Gruber Attila (Fidesz Magyar Polgári Szövetség) és Firtl Mátyás (KDNP) ezúttal nem aktivizálódik: talán a hosszú zötykölődés bágyasztotta el őket, vagy csak nem jut eszükbe, miként mondják angolul, hogy Nemzeti Együttműködés Rendszere. A Narancs tudósítója úgy érzi, itt a nagy lehetőség.
*
Sarah Onyango Obama: Kérem, nézze el nekem, de tolmáccsal kell beszélgetnünk. Nem jártam iskolába, így angolul se beszélek. Igazán sajnálom.
Magyar Narancs: Hát, ha jó volt így a kisunokájának, talán nekünk is megfelel. Ön annak idején ott állt a Capitolium lépcsőjén, amikor Barack Obamát beiktatták. Mégis, milyen érzés volt mellette lenni?
SOO: Persze nagyon büszke voltam, de közben valami borzasztó hideg volt. Ez egy kicsit rossz volt. Tulajdonképpen majd megfagytam, nekem elhiheti. Egyszer egyébként voltam már az Egyesült Államokban. Igaz, az legalább huszonöt éve volt, amikor a fiú egyetemre ment. Persze hogy elmentem, az embernek látnia kell, hol, milyen körülmények között tanul az unokája.
MN: Itthonról szurkolt egész Kenyával együtt, amikor a demokrata jelölt megnyerte a választást. Mik voltak az első gondolatai, amikor kiderült, hogy közeli családtagja fogja vezetni a világ legerősebb országát?
SOO: Az, hogy ez egész bizonyosan Isten ajándéka a világnak, így mutatja ki a szeretetét irántunk. Önmagában az ember ekkora csodára nem képes. Még az unokám se.
MN: Mennyire változott meg az élete, amióta Obama fontos ember lett?
SOO: Nagyon egyszerű életet éltem előtte is és azóta is, nincsen igazán nagy változás. Jó, most sokkal többet beszélgetek, mint régen. Ezt szeretem. Kérdeznék valamit én is: mit esznek maguk Magyarországon?
MN: Hát főleg húst hússal, de van egy ételünk, a puliszka, amelyik nagyon hasonlít az egyik kenyai nemzeti eledelre... (Sarah néni elraktározza az információt, majd jelzi, hogy lépjünk tovább.) Azért ma őrök vigyáznak a házra, meg itt ez a magas kerítés is. Maga egyébként tart a terroristáktól? Hogy mondjuk elrabolják vagy ilyesmi.
SOO: Nem, nem félek egy cseppet sem. Már épp eleget éltem, másrészt elég buta lenne, aki rajtam keresztül akar bármi rosszat tenni neki vagy a világnak. Ez nem túl valószínű.
(Ebben a pillanatban hatalmas koppanás hallatszik a közeli fészer felől, hogy aztán valami vagy valaki furcsa zajt adva leguruljon a földre. A tudósító idegesen felpattan, és a hangforrás irányát, illetve menedéket keres, de kisvártatva rájön, hogy nem a dzsihadisták játszották ki az őrök éberségét, hanem egy hatalmas, érett gyümölcs landolt a bádogtetőn. Sarah nagyi remekül mulat.)
MN: Ma már dédnagymama; milyen gyakran látja az elnök gyerekeit?
SOO: Ritkán, nagyon ritkán. Szerencsére elhozták őket ide még az elnökválasztási kampány előtt.
MN: Ha az elnök valami olyat csinál, ami nagyon nem tetszik önnek, megmondja a véleményét?
SOO: Ha csalódást okoz a nagymamájának, azt nem fogom eltitkolni előle. Már amikor politikus lett, elmondtam neki a gondolataimat arról, hogy szerintem milyen szellemben kell az emberekért dolgoznia, ha jót akar nekik és magának is. Szeretet, egységre törekvés és könyörület nélkül nem lehet egy népet vezetni, Isten a megmondhatója. Ha ő nem ilyen ember lenne, nem is választották volna meg.
MN: Az itthoni politika érdekli? Ott volt például az augusztusi, új alkotmányról szóló népszavazáson? (A kenyaiak nyáron nagy többséggel mondtak igent az ország új alkotmányára, amely sok egyéb mellett elvben demokratikusabbá teszi a politikai intézményrendszert, és fokozottabban érvényesíti az emberi jogokat - L. B.)
SOO: Persze hogy elmentem, már miért ne mentem volna el? Járni még csak tudok! Ez nagyon fontos dolog.
MN: Hagyjuk egy kicsit a politikát, és beszéljünk egy másik nagyon fontos dologról! Hosszú élete során sikerült megfejtenie, hogy mitől működik jól egy házasság?
SOO: Szeretet és szerelem. (Nevet.) Tudom, tudom, hogy nem ilyen egyszerű. Ezért azt tanácsolom mindenkinek, hogy annyit legyen együtt a párjával, amennyit csak tud; ne hagyja, hogy a munka vagy valami más miatt ne legyenek közös élményeik. És őszinteség. Állandóan őszintének kell lenni. Ha pedig gyerekeik lesznek, azt nem szabad könnyelműen venni. Úgy kell nevelni azt a gyereket, hogy bármi lehet belőle. Mint ahogy látja is: tényleg bármi lehet belőle... Maga házas? Még nem? Hmm. Van rengeteg unokám és dédunokám, az egyiket akár el is vehetné.
(A cikk nem jöhetett volna létre a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány támogatása nélkül. Obamáék meglátogatása nem a tanulmányút része volt.)
