Péntek este a Mammutban: Tüll az Óperencián

szerző
Miklósi Gábor
publikálva
2005/2. (01. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

"Meghívsz egy italra?" - kérdezi az egyikük, miközben némi jóindulattal akár kacérnak is nevezhetõ pillantással végigmér, majd a barátnõjével mellém telepednek a bárszékekre, és villámgyorsan rendelnek két koktélt. Próbálok integetni a pincérnek, ne írja a számlámhoz - a lányok kacarásznak a fölös igyekezeten. Húszévesnek saccolom õket, keveset fedõ ruhácskájuk ránézésre többet ér, mint a teljes ruhatáram. "Gyere át a Dokkba, ott most nagyobb a pörgés, aztán késõbb talán visszajövünk!" - vetik oda nem sokkal késõbb, búcsúzóul, és tova-libbennek.

Elõször akkor ötlött fel, hogy tanulmányozni kellene a minden ízében döbbenetes bel-budai konzumkomplexum gyomrában zajló éjszakai életet, amikor egy hideg estén a moziból kifelé jövet ledöntött egy 15 centis tûsarkú antilopbõr csizmácskát, hálós harisnyát, mályvaszínû latexsortot és vakító hófehér topot viselõ, vörös hajú démon nyolcméteres illatcsóvája. Késõbb további ismerõsök számoltak be sokkoló élményekrõl, ám a végsõ döntés akkor született meg, amikor (szintén egy éjszakai mozi után) a férfivécé egyik, nem záródó fülkéjében egy pillanatra három, igen jól szituáltnak tûnõ fiatal intim együttlétének lehet-tem röpke ideig a szemtanúja, a szomszédos szeparéban pedig egy szintén elegáns fiú próbált feltápászkodni a saját hányásából - mindhiába.

A félreesõ folyosókon zajló kokainmámoros orgiákig terjedõ felfokozott elvárásaimhoz képest a Mammutban elég konvencionális keretek közt zajlik az éjszakai élet. Az üzletek zárva, a forgatag a multiplex mozik, a játékterem, a gyorséttermek, kávézók, egzotikusnak gondolt vendéglõcskék, üvegfalú cukrászdák, de fõleg a koktélbárok és a három diszkó határolta emeleti térrészben örvénylik. Talán csak az tûnik különlegesnek, hogy senkin sincs kabát, ezért a drága partiruhákat nem csak a diszkók belterjes közönsége, a folyosók egyszerû népe is megcsodálhatja. Miközben az utcán nagyon hideg van, itt mintha tavasz lenne: izompólós barna fiúk és mélyen dekoltált, szintén barna lányok, maffio-tikus aurájú kopasz férfiak és doromboló plázacicák különbözõ összetételû csoportjai vonulnak a fûtött placcokon, egymás pillantásainak kereszttüzében: (a maga módján) mindenki jól öltözött, parfümszagú és magabiztos, amitõl az egész estében van valami tökéletesen életszerûtlen. Az érzést pedig csak erõsítik a levegõtlen üveg-márvány épület valódi, mégis virtuális hangulatú belsõ terei.

A Mammutnak pont az lehet a szexepilje, hogy viszonylag nagy területet lehet birtokba venni anélkül, hogy ki kellene menni a hidegbe. A diszkótulajdonosok célja a bevásárlóközpont elegánsnak szánt butikjaihoz hasonlóan a plázafílinggel kombinált

luxusérzet megcsillantása,

ami azonban a tömeg miatt nem igazán sikerül. A negyedik emeleti Cuba Librében például éjfélkor a pultnál már moccanni sem lehet: a közönség javarészt az öltönyt-nyakkendõt vagy kosztümöt csak pár órája levetett és a gõzt ennek megfelelõ harsánysággal kieresztõ juppikból áll, akik bár a parkett felé kacsintgatnak, mégis inkább poharaikba kapaszkodnak. Mivel a hely egy csöppet sem szórakoztató, továbbá mióta csak megérkeztem, a sarokból egy három playmate-szerû lány által körbebúgott, nagydarab, kopasz férfi egyfolytában szúrós szemmel méreget, a távozás mellett döntök.

A szintén a negyediken lévõ Kaméleon már izgalmasabb: salsa-est van, a közönség heterogénebb. A többség mozgásán látszik, hogy elsõsorban a latin zenéért jöttek, csakhogy négy-öt, erõsen illuminált, 25 körüli fickó módszeresen valamennyi, kicsit is csinos lányt megpróbálja lekérni vagy legalább megszólítani, ám miután az egyik ügyesen táncoló lány végre beadja a derekát, a nagydarab, addig elég agresszívan nyomuló srác képtelen felvenni a ritmust, dõlés közben magával rántja a földre, és leönti az italával.

De a krém két emelettel lejjebb, a bevezetõben említett Dokk Caféban gyülekezik, ahol az exkluzivitás érzetét már a beléptetõ mágneskapu és a mellette álló rigorózus kapusok biztosítják. A bejárat elõtt hosszú sor, de aki akar, a helyszínen megvásárolható VIP-kártyával mindenféle tortúra nélkül bejuthat. A jelek szerint a Dokk az a hely, ahol a tehetõs budai fiatalok randiznak. A Dior-, Gucci-és egyéb, hihetetlen haute couture költeményben pompázó tinilány és huszonéves divatdáma nagy-világi aurája

sajátos fényt kap

a sok tetkós-piercinges férfi közt. Ma este az a nagyon ápolt, nagyon merészen kifestett, félig átlátszó tüllruhát viselõ, mélybarna lány látszik a legnagyobb sztárnak, aki méregdrágának tûnõ neszesszerét kecsesen a vállára vetve, kékes koktélját szopogatva fürdik a hódoló pillantásokban, miközben egy másik lánnyal beszélget.

Az egyik bokszban alkalmi ismerõseimre bukkanok a Cuba Librébõl: épp három fiúval incselkednek, amikor egyikük kiszúr, és vidáman integetni kezd. Kiderül, hogy az érettebbnek tûnõ Vera csak 17, és barátnõje, Adrienn sincs még 18 - ehhez képest az alkoholhoz jutásuk elé a pultosok itt sem sok akadályt gördítenek. Nincsenek régóta itt, néhány lenti butik kirakatát vették szemügyre, ami szintén az éjszakai mammutozás egyik közkedvelt alternatív örömforrása. Mindketten gimnazisták, hét végén, mint mondják, szinte mindig itt vannak, és egy itteni estére általában tíz-tízezer forint zsebpénzt kapnak. Adrienn kocsijával járnak, de mivel most szervizben van, taxival jöttek. Amikor a lányok visszaindulnak táncolni a Cubába, három sráccal kezdek beszélgetni, akik eddig elég illedelmesen hallgattak.

Egyikük sem olyan jól szituált, mint Veráék, akiket már régebb óta ismernek. Most is õket próbálták befûzni egy házibulira, de szerintük a lányok a vastagabb csávókra buknak. Laci 24 éves, "közepes" fehérarany nyaklánca van, mobiltelefonokkal üzletel. Szerinte jobb kocsival több esélye lenne, de nem esik kétségbe: Adrienn meglesz így is. Amikor megkérdezem, hogy miért akar járni egy csak a pénzre hajtó nõvel, kiröhög: "Járni? Hülye vagy? Jó testük van, fõleg az Adrinak, ennyi." A liftben ismét Veráékkal találkozom. Lacinak volt igaza: a lányok két 30 körüli pasival vannak összegabalyodva. Rám mosolyognak, majd a garázsban eltûnnek egy nagyobb terep-járóban.

Miklósi Gábor

szerző
Miklósi Gábor
publikálva
2005/2. (01. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Kormányzati manőverek
Mi lesz a Corvinusszal?
Interjú a Libri vezetőivel
Halmos Ádám és Sárközy Bence a könyvkiadásról
Interjúk
Rév István, Baki Péter, Ligeti Gyuri
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs