Olyan turizmusfejlesztésbe kezd a kormány, hogy még a budai vár vécéje is aranyból lesz

  • narancs.hu
  • 2017. december 30.

Lokál

Épül már a közép-európai Dubaj.

„A tervezést a megvalósítás időszaka követi a hazai turizmusfejlesztésben, miután elkészült az a stratégia, amely a következő tizenhárom évben zsinórmértékül szolgál minden ágazati szereplőnek” – ilyen hosszú és szép mondatok hangzanak el a Magyar Hírlap Guller Zoltán-interjújában.

Guller – aki a kormány által létrehozott Magyar Turisztikai Ügynökség vezérigazgatója – azt mondta, hogy a stratégia talán legfontosabb vállalása, hogy legkésőbb 2030-ra Magyarországot Közép-Európa vezető turisztikai térségévé emeljék. Szerinte évről évre folyamatosan nő a vendégéjszakák száma és a szálláshelybevétel, és 2017 végéig várhatóan megközelítik a harmincmillió vendégéjszakát éves szinten, ezzel jelentős lépést tesznek a 2030-as cél, az 50 millió felé. Míg tavaly a hazai turizmus a bruttó hazai termék (GDP) tíz százalékát adta, ezt 2030-ig tizenhat százalékra szeretnék növelni.

Guller Zoltán

Guller Zoltán

Fotó: MTI/Kallos Bea

Azt is mondta, hogy azon dolgoznak, hogy tovább emelkedjen a vendégéjszakák száma és a turisztikai ágazat árbevétele jövőre.

Majd elhangzik az interjú legjobb mondta:

„Rekordévet csak rekordév követhet” – jelenti ki Guller, aki jelentős eredményeket remél attól, hogy a vendéglátás áfája öt százalékra csökken januártól.

Felsorolta, hogy 2018-ban milyen fejlesztésekre lehet számítani: megújulnak a Tisza-tó és a Dunakanyar mentén található strandok, várhatóan átadják a sátoraljaújhelyi üveghidat, és korszerűsítenek több mint tíz, a Balaton mellett található kalandparkot. Fontos beruházások készülnek el Hévízen és Balatonfüreden, Füreden megújul a vitorláskikötő. Másfél milliárd forintos horgásztanya-fejlesztési program indul, emellett több mint száz magyar borászat kap turisztikai célú, szálláshelyek kialakítására szóló támogatást.

Ha ezek után nem ide akar majd jönni minden turista, akkor nincs több remény.

(MTI/Magyar Hírlap)

Címlapkép: Fortepan

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.