Önköltségen felújított lakásból lakoltattak ki egy nőt Újpesten – Aktivisták élőlánccal tiltakoztak

  • narancs.hu
  • 2017. március 15.

Lokál

Egy történet az ünnep előestéjéről, csak hogy el ne feledjük, hol élünk.

Március 1-jén lejárt a kilakoltatási moratórium, és a kerületek hozzá is kezdtek a nehéz sorsú, problémákkal küzdő önkormányzati ingatlanok lakóinak kilakoltatásához.

F. E. az újpesti önkormányzat egyik kicsi, földszintes, penészes önkormányzati bérlakásában lakott tegnapig. A lakást 2015 végén egyéves szerződéssel és jelentős felújítási kötelezettséggel kapta meg. Ez a széles körben elterjedt gyakorlat azt jelenti, hogy az önkormányzatok úgy adják ki teljesen lerobbant állapotú lakásaikat, hogy a leendő bérlő vállalja a sokszor igen jelentős felújítási munkák elvégzését, aminek az értéke gyakran több százezer forint. F. E. mintegy félmillió forintot költött az ingatlanra. A felújítási kötelezettségnek viszont nem tudott maradéktalanul eleget tenni, mivel a fürdőszobára már nem maradt pénze. Ez tekinthető szerződésszegésnek, de figyelembe véve a lakásra fordított – lakbéren felüli – kiadásokat, nem tűnik méltányosnak az eljárás. F. E.-nek volt némi közüzemi tartozása is. De Magyarországon mintegy kétmillió emberrel előfordul, hogy pénzhiány miatt nem tudja időre befizetni a rezsit, a lakbért vagy a lakáshitel törlesztőrészletét. A lakásfenntartás költségei és a jövedelmek messze nincsenek arányban egymással, elég egy betegség vagy egy csonttörés, amikor az ember néhány hétig nem tud dolgozni – ahogy F. E. esetében is történt –, és máris megcsúszunk a számlákkal – áll A Város Mindenkié közleményében.

false

 

Fotó: Csoszó Gabriella/FreeDoc

F. E. mindent megtett azért, hogy tartozását rendezhesse, hogy Wintermantel Zsolt polgármester ne lakoltassa ki az otthonából. A kilakoltatást annak ellenére hajtották végre, hogy a bérlőnek az utolsó pillanatban sikerült adományokból összegyűjtenie az önkormányzat felé fennálló tartozásának teljes összegét, és megegyezést keresett az önkormányzattal.

false

 

Fotó: Csoszó Gabriella/FreeDoc

A kilakoltatás ellen az AVM aktivistái és szimpatizánsai élőlánccal tiltakoztak.

Az élőláncot alkotó aktivistákat egyesével eltávolították. Egyes aktivisták esetében a rendőrök nem kellő elővigyázatossággal, kifejezetten erőszakos módon jártak el, ezzel testi épségüket veszélyeztették. Emiatt az AVM egyik tagja épp az egyik budapesti kórház baleseti osztályán van – tudtuk meg az AVM-től.

false

 

Fotó: Csoszó Gabriella/FreeDoc

Az élőlánc eltávolítása és a lakás lezárása után az AVM aktivistái és F. E. átvonultak az önkormányzathoz, hogy beszélhessenek a polgármesterrel. Bár az önkormányzat honlapja szerint épp ügyfélfogadás volt, a hivatal alkalmazottai nem engedték be az aktivistákat, kulcsra zárták a bejárati ajtót.

Március 14-én F. E. nemcsak az otthonát és a felújításra költött megtakarítását vesztette el, de bizonytalanná vált jövedelemszerzési lehetősége is. F. E. 18 éve volt újpesti lakos, egyelőre az ország keleti felében élő rokonainál lakhatna, de továbbra is szívesen együttműködne  az önkormányzattal, hogy rendezhesse a helyzetét. Nem valószínű, hogy ez a nyitottság kölcsönös.

false

 

Fotó: Csoszó Gabriella/FreeDoc

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.