JÁTSZÓTÉR - Gyerekkor 2.0

Gyerekeink és az okostelefon: veszély vagy képességfejlesztő eszköz?

Online személyiség – Felnőni egy digitális világban

Lokál

A mai gyerekeket gyakran nevezik „digitális bennszülötteknek”. Életük szerves része a technológia, de ez nem jelenti azt, hogy ne kellene megtanítani őket az eszközök megfelelő használatára. Ezen múlik, hogy a kütyük képességfejlesztő segédeszközökké vagy veszélyes fegyverekké válnak-e a kezükben.

Míg a gyerekeknek a legtöbb iskolában a szünetek végén a táskába kell süllyeszteniük az okoseszközöket, Aknai Dóra Orsolya tabletekkel, robotméhecskékkel és tenyérben dédelgethető virtuális sárkányokkal érkezik a tanórákra. A fejlesztő gyógypedagógus régi tanítványai már tudják, mit rejt a gurulós bőrönd, de az új gyerekek mindig meglepődnek, milyen kincsek kerülnek elő Dóra csomagjából, ahogyan azon is, hogy saját telefonjukat vagy táblagépüket is használhatják az órákon. Persze a digitális eszközök csupán a hagyományos oktatás kiegészítői, az órák valójában nem a „számítógépezésről” szólnak: „A fejlesztő órákon nem az a cél, hogy a gyerek megtanulja az eszközök tökéletes használatát, vagy hogy mindenképpen tényanyagot sajátítson el, hanem az, hogy öröm legyen számára a tanulás. Ez lehetne a célja az egész oktatási folyamatnak” – mondja a gyógypedagógus. Míg a legtöbb magyar iskolában még az okostáblákat is csak vonakodva használják a pedagógusok, Aknai Dóra folyamatosan keresi az új applikációkat, saját pénzen vásárol robotokat a részképesség-zavaros gyerekek fejlesztéséhez, és otthon ő maga barkácsol „pályákat”, amelyeken a gyerekek a robotméhecskét irányíthatják. „Olyan gyerekeket tanítok és fejlesztek, akik készségeik terén valamilyen módon hátrányba kerültek a társaikhoz képest. Mivel a 21. században élünk, az iskolának és az oktatás szereplőinek is lépést kell tartaniuk a fejlődéssel, a technológia és az eszközök használata pedig egyénre szabott tanulási lehetőséget, sikerélményt, jobb megértést, könnyebb figyelemkoncentrációt nyújt.”

 

Gyerekkézbe mi való?

Arra a kérdésre, hogy az internet és a technológia mennyire „való” a gyerekeknek, lehetetlen egyértelmű választ adni, hiszen olyan online terekről beszélünk, amelyekben a hatéveseknek fejlesztett logikai játékok és a kötözős pornó kiválóan megférnek egymás mellett. Időről időre valamilyen kifejezetten gyerekeket fenyegető netes jelenség után hajlamosak vagyunk démonizálni és csípőből megtiltani még a számítógép bekapcsolását is. A közelmúltban épp ezt érte el Momo, a digitális rém, „aki” a WhatsApp nevű üzenetküldő alkalmazáson keresztül buzdította öngyilkosságra a fiatalokat – de 2018-ban naiv feltételezés lenne azt hinni, hogy száműzhetjük a gyerekek életéből az internetet. Hosszú távon ez egyébként sem lenne megoldás.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Ahhoz, hogy az egészen kicsi gyerekek biztonságosan és hasznosan (vagyis fejlesztő módon) használhassák a technológiát, elsősorban a szülőknek kell válogatniuk a különböző korosztályoknak fejlesztett szoftverek között. A Plukkido startupot Táncsics Judit pszichológus, Horváthné Pintér Orsolya szociálpedagógus és a tervezőgrafikus Nagy Balázs alapították, idén nyáron pedig ZsebManó névre keresztelt mobilalkalmazásukat is piacra dobták. Az ingyenesen letölthető applikációval a gyerekek fejlesztő célú, rövid meséket hallgathatnak, ezeket kimondottan utazásokhoz, várakozásokhoz, „unalmas helyzetekhez” találták ki az alkotók. A mesét a szülőnek kell felolvasnia – aki instrukciókat is kap az apptól –, aztán a gyereknek a valóságban kell „huszárvágtában” hazasétálnia, kitalálnia néhány újabb verssort a számoló vershez, vagy színeket gyűjteni a Manó zsírkréta-készletébe. 
Táncsics Judit szerint nincs konkrét korhatár, amitől kezdve bevezethetjük a gyerekeket a technológia használatába, inkább az a fontos, milyen céllal tesszük ezt. „Ha szórakoztatás céljából, akkor én személy szerint ezt az időpontot minél későbbre tenném, de a digitális eszközök hosszú távú hatásaira még csak következtetni tudunk” – magyarázza a szakértő. Szerinte az alkalmazásoknak az lehet a legnagyobb előnyük, hogy praktikusak és bárhol használhatók, bár azt elismeri, hogy ezek el is szigetelhetik a gyerekeket az őket körülvevő világtól. De nekik nem az a céljuk, hogy a képernyő elé szegezzék a gyerekeket. „Mindenki, aki gyerekeknek készít alkalmazást, szeretné megragadni a figyelmüket, és elérni a tartós használatot. De mi ezt nem azzal érjük el, hogy a gyerekeket képernyő elé ültetjük. A Plukkidónál a digitális technológia pusztán az összekötő kapocs a gyermek képzelete, viselkedése és az őt körülvevő valóság között. Az alkalmazás képernyőjét a szülő nézi, de ő is csak annyi ideig, amíg az ott megjelenő mesés feladatot felolvassa gyermekének. Utána a közös játéké a főszerep.” Hamarosan elérhető lesz ÚtraManó nevű új applikációjuk is, amelyet kimondottan a hosszú autóutakra találtak ki – ezt Magyarország összes autópályáján használhatják a gyerekek, hogy még többet megtudhassanak a kocsiablak túloldalán elsuhanó tájakról és épületekről.

Ha a gyerek már önállóan szörfözik a neten, érdemes olyan biztonságos keresőket használni, mint a Kiddle.co, a Wacky Safe vagy a Google Safe Search Kids programja. Ezek többnyire a szexuális tartalmaktól védik a gyerekeket, így a „szex” vagy a „pénisz” szavakra például semmilyen találatot nem dobnak ki. Érdekes, vagy még inkább aggasztó, hogy az erőszak megmutatásáról már megoszlanak az irányelvek: a Safe Search és a Wacky Safe bőven ad találatokat a „gyilkosság” szóra, amire a Kiddle oldalán hibaüzenet látható.

A tökéletes védelmet persze semmi nem garantálhatja. Tavaly a The New York Times írt részletes cikket azokról a hátborzongató videókról, amelyeket ismeretlen tettesek direkt úgy alkottak meg, hogy kicselezzék a kizárólag gyerekbarát tartalmakat kínáló YouTube Kids szűrőalgoritmusát. Ehhez ismert, népszerű rajzfilmekbe és gyerekdalokba csempésztek erőszakos jeleneteket, morbid módon eltorzított figurákat vagy vérfagyasztó hangeffekteket. Épp ezért a legbiztosabban úgy tudjuk felvértezni a gyerekeket az internet sötét bugyrai ellen, ha megtanítjuk őket a technológia tudatos, biztonságos használatára.

 

A gyerekek kokainja?

Vekerdy Tamás nemrégiben egy „angol tudományos közleményre” hivatkozva a kokainhoz hasonlította az okostelefonokat, már ami az addiktív potenciáljukat illeti. Rengeteg kutatás foglalkozik a közösségi média és az internet negatív pszichológiai hatásaival, ezek többnyire épp a fiatalokat fenyegetik, és bár a veszélyek valódiságát kár volna megkérdőjelezni, a „bezzeg a mi időnkben” felütésű sápítozásnak nincs túl sok értelme.

Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő, a Hintalovon Alapítvány kuratóriumi elnöke azt mondja, az okoseszközök már azelőtt hatással vannak a gyerekekre, hogy egyáltalán kézbe vennék azokat: „Ma már komoly kutatások vizsgálják, hogyan hat a csecsemőre, ha a háttérben szól a tévé, vagy ha az anya mobilozik szoptatás közben, ráadásul a szülői minta ezen a területen is hat. Ehhez képest az, hogy mikor lesz saját telefonja vagy laptopja a gyereknek, ha nem is részletkérdés, de nem olyan meghatározó. Mi egyébként az Amerikai Gyermekorvosok Szövetségének ajánlásait szoktuk alapul venni, ez a szervezet a kisgyermekkorra kifejezetten azt javasolja, hogy ne legyen a gyerek szobájában képernyővel rendelkező eszköz, és a családi étkezések, valamint a lefekvés időszaka szintén legyen képernyőmentes.” Ettől függetlenül ő is úgy gondolja, ma már nem kérdés, hogy azok a gyerekek, akiknek nincs jártasságuk a digitális eszközök kezelésében, hátrányba kerülnek a többiekhez képest. A felnőttek felelőssége, hogy megtanítsák erre a gyerekeket, de az oktatás sosem merülhet ki a technikai részletekben – az érzelmi felkészítés legalább ilyen fontos.

„Az online személyiségnek ugyan­úgy szüksége van a védelemre, mint az offline személyiségnek. Ez azt jelenti, hogy a tiltás és a démonizálás tévút, ahogyan a kockázatok figyelmen kívül hagyása is. A felelős felnőttmagatartás az oktatás, a felkészítés, az érzékenyítés, a folyamatos kommunikáció, a támogatás és a segítség biztosítása.”

Gyurkó Szilvia szerint a neten ma már a cyberbullying, a gyerekek saját magukra is veszélyes magatartásai jelentik a legnagyobb kockázatot. Az online tér biztosította arctalanság miatt előfordulhat, hogy a fiatalok meggondolatlanul posztolnak vagy netes bántalmazás áldozataivá válnak, de a kora gyermekkori pornófogyasztás is komoly probléma.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A megoldás viszont semmiképpen sem az, ha megpróbáljuk „elzárni” a gyerek elől az internetet, hiszen ez amúgy is lehetetlen vállalkozás lenne. Sokkal hasznosabb, ha a szülők és a gyerekek megbeszélik az online aktivitás szabályait, és a szülők folyamatosan kommunikálnak erről a gyerekekkel. A gyermekjogi szakértő szerint a nyílt korlátozás legfeljebb kisgyerekeknél működhet: nemzetközi ajánlások szerint 6 éves kor alatt napi 1 óránál többet ne töltsön képernyő előtt a gyerek (ebbe egyébként nem tartozik bele a kommunikációs célú eszközhasználat, mondjuk, egy Skype-beszélgetés a távol élő nagymamával).

A szülők szerepe tehát nagyon is fontos, de nem elég annyival elintézni a dolgot, hogy „állj már fel a gép mellől, és menj ki a szabadba!”. Tudatosan kell felkészíteni a gyerekeket a technológia használatára, megmutatni nekik a biztonsági beállításokat, felhívni a figyelmüket az esetleges veszélyekre.

Neked ajánljuk