Politikus névrokona helyett hívogatnak egy szegvári férfit

  • narancs.hu
  • 2023. március 23.

Lokál

Letegezik, Zolikámnak szólítják. Egy ideje próbál segíteni a problémák megoldásában, ahogy tud.

A szegvári Purgel Zoltánt először négy éve egy kedvesen beszélő idős hölgy hívta mobiltelefonon. Letegezte, Zolikámnak szólította. Az iránt éreklődött, vajon az előző napon miért nem ürítették a szemétszállítók a sárga kukákat. Ő azt mondta, nem hétfőn, hanem szerdán szokták elvinni a szelektív hulladékot. A hölgy más menetrendet tudott – aztán, ahogy utcanevet is mondott, és Purgel Zoltán megmondta, Szegváron (Csongrád-Csanád megyében) ilyen utca nincs, kiderült: a hölgy Tatán (Komárom-Esztergom megyében) lakik, és úgy gondolta, Tata alpolgármesterének, Purgel Zoltánnak (Fidesz–KDNP) a számát hívta. 

Azóta havonta egyszer valaki mindig felhívja a szegvári férfit különböző tatai közérdekű bejelentésekkel, kérésekkel. Ez azért történhet meg, mert – utánanézett – a Purgel Zoltán nevet beírva a keresőbe őt adja ki először a Google.

Egy ideig elmagyarázta, hogy nem ő az, akit keresnek, hanem a 2019-ben mandátumot szerzett tatai politikus, de aztán előfordult, hogy ismerősök között volt, amikor ilyen hívást kapott, és miután jót szórakozott mindenki, az egyik jelenlévő megkérdezte, miért magyarázkodik mindig, miért nem próbál inkább segíteni

„Ma már ha Tatáról felhív valaki, már nem forszírozom az alpolgármester dolgot, hanem tényleg próbálok segíteni” – írja Purgel Zoltán a Szegvár Online oldalon. 

Úthibák, kóbor állatok, hulladékszállítási problémák, társasházi ügyek, az iparűzési adó és szomszédokkal kapcsolatos panaszok miatt hívják a leggyakrabban. Kigyűjtötte a tatai közüzemi szolgáltatók telefonszámait, hogy mindenkit a megfelelő helyre tudjon irányítani a panasszal. 

„Amikor már végképp nem tudok segíteni, azt szoktam válaszolni, hogy pár napon belül megoldjuk a dolgot, ha nem, akkor hívjon újra. Még sohasem hívtak fel újból, tehát maguktól mindig megoldódtak a dolgok” – írja a szegvári férfi.

Azóta felvette a kapcsolatot tatai névrokonával, aki – nyilvánvalóan viccből – felajánlotta neki, hogy utal honoráriumot. Azt is megbeszélték, hogy megeshet, nem csak névrokonok, mert a tatai Purgel Zoltán családja szintén Csongrád-Csanád megyéből, Mórahalomról származik.

 

 

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.