A Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség (MJKSZ) 2014 augusztusában felnőtt juhászképző tanfolyam indításáról írt alá megállapodást több egyetemmel. Hajduk Péter szövetségi ügyvezető akkor úgy nyilatkozott, hogy a képzés résztvevői korszerű ismereteket szerezhetnek az állattartás, a legelőgazdálkodás, a takarmányozás és a tartástechnológia kérdéseiről. Az indulás évében Debrecenben 21-en, Kaposváron 12-en vizsgáztak, és a kurzus Szegeden és Hódmezővásárhelyen is lezárult. A képzés ma már nem fut. Míg 2014-ben országosan közel százan jelentkeztek, egy évre rá már csak 60–70-en, a rákövetkezőn 20–30-an. Hajduk Péter szerint a klasszikus értelemben vett juhászat mostanra gyakorlatilag megszűnt, helyette juhtartó, juhtenyésztő családi gazdaságok működnek.
A soltszentimrei Gudmon Lászlóné a hetvenes években csöppent bele a juhászéletbe: a férje évtizedekig vándorjuhászként dolgozott. Tavasszal és nyáron pusztáról pusztára jártak a nyájukkal. Mivel nem volt saját földjük, ahol legeltethettek volna, másoktól kellett bérelniük. Volt, hogy sátorban, földkunyhóban aludtak, de ma már jóval kényelmesebben tudnak dolgozni. Kerítéses legeltetést folytatnak, azaz az állatok zárt területen legelnek; a gazdák saját földjükön dolgoznak és vannak a juhtartáshoz szükséges modern eszközeik is. Férje 2017-ben hunyt el, ma már két fiával és az ő családjukkal viszi a gazdaságot. Bár már „kezd kicsit fáradni”, továbbra is kiveszi a részét a munkából, ott van az 1200 juh etetésénél, a takarmányozásnál, a körmölésnél (az állatköröm lenőtt részének levágása).
Holló Mátyás apja is juhász volt, de ő sem az a „pitykegombos mellényben járó” mesealak. Az iskola mellett végig az apja mellett volt a családi gazdaságban, tőle leste el a szakmát. Ma már ő vezeti az ezer törzskönyveztetett juhot számláló tenyészetet.
A mindössze 28 éves törteli Minárovics Máté számára nehezebb volt az átállás. Nagyapja, Sebők Mihály – akit Hajduk Péter az elmúlt 50 év leghíresebb juhtenyésztőjének tart – 2018-ban hunyt el. Unokája szerint az utolsó pillanatig kézben tartotta a gazdaságot, mindenről ő döntött. Ma Minárovics a nagybátyával vezeti a tenyészetet, amely 1700–1800 juhot számlál, attól függően, hogy vannak-e bárányok. Az átállás utáni első pár hónapot görcsösen élte meg, mint mondja, „felnőtté kellett válnia”, egy rossz döntéssel ugyanis milliós károkat okozhatott volna. Ráadásul az alkalmazottai, két-három család megélhetéséért is felel.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
