Ki terel ma juhokat?

Pusztába kiáltott szó

Lokál

Ma már nincsenek pitykegombos juhászok, és juhászkutyákat is alig találni. A fiatalok számára nem vonzó a szakma – azok maradnak, akik ebbe nőttek bele.

A Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség (MJKSZ) 2014 augusztusában felnőtt juhászképző tanfolyam indításáról írt alá megállapodást több egyetemmel. Hajduk Péter szövetségi ügyvezető akkor úgy nyilatkozott, hogy a képzés résztvevői korszerű ismereteket szerezhetnek az állattartás, a legelőgazdálkodás, a takarmányozás és a tartástechnológia kérdéseiről. Az indulás évében Debrecenben 21-en, Kaposváron 12-en vizsgáztak, és a kurzus Szegeden és Hódmezővásárhelyen is lezárult. A képzés ma már nem fut. Míg 2014-ben országosan közel százan jelentkeztek, egy évre rá már csak 60–70-en, a rákövetkezőn 20–30-an. Hajduk Péter szerint a klasszikus értelemben vett juhászat mostanra gyakorlatilag megszűnt, helyette juhtartó, juhtenyésztő családi gazdaságok működnek.

A soltszentimrei Gudmon Lászlóné a hetvenes években csöppent bele a juhászéletbe: a férje évtizedekig vándorjuhászként dolgozott. Tavasszal és nyáron pusztáról pusztára jártak a nyájukkal. Mivel nem volt saját földjük, ahol legeltethettek volna, másoktól kellett bérelniük. Volt, hogy sátorban, földkunyhóban aludtak, de ma már jóval kényelmesebben tudnak dolgozni. Kerítéses legeltetést folytatnak, azaz az állatok zárt területen legelnek; a gazdák saját földjükön dolgoznak és vannak a juhtartáshoz szükséges modern eszközeik is. Férje 2017-ben hunyt el, ma már két fiával és az ő családjukkal viszi a gazdaságot. Bár már „kezd kicsit fáradni”, továbbra is kiveszi a részét a munkából, ott van az 1200 juh etetésénél, a takarmányozásnál, a körmölésnél (az állatköröm lenőtt részének levágása).

Holló Mátyás apja is juhász volt, de ő sem az a „pitykegombos mellényben járó” mesealak. Az iskola mellett végig az apja mellett volt a családi gazdaságban, tőle leste el a szakmát. Ma már ő vezeti az ezer törzskönyveztetett juhot számláló tenyészetet.

A mindössze 28 éves törteli Minárovics Máté számára nehezebb volt az átállás. Nagyapja, Sebők Mihály – akit Hajduk Péter az elmúlt 50 év leghíresebb juhtenyésztőjének tart – 2018-ban hunyt el. Unokája szerint az utolsó pillanatig kézben tartotta a gazdaságot, mindenről ő döntött. Ma Minárovics a nagybátyával vezeti a tenyészetet, amely 1700–1800 juhot számlál, attól függően, hogy vannak-e bárányok. Az átállás utáni első pár hónapot görcsösen élte meg, mint mondja, „felnőtté kellett válnia”, egy rossz döntéssel ugyanis milliós károkat okozhatott volna. Ráadásul az alkalmazottai, két-három család megélhetéséért is felel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.