Puzsér úgy kampányol ahogy tud: verbálisan rúg nagyot Tarlósba
puzser_top_story_lead.jpg

Puzsér úgy kampányol ahogy tud: verbálisan rúg nagyot Tarlósba

  • 2018. december 11.

Lokál

A gyalogló Puzsér szerint Tarlós egy cementtel és sóderrel mindig jól kitömött betonember.

Az immáron LMP támogatását is élvező főpolgármester-jelölt Puzsér most a Facebookon kampányol. Keddi bejegyzésében Tarlósnak megy neki, a főpolgármester ugyanis belelendült és olyanokat ígért, ami Puzsérnél is kiverte a biztosítékot.

„A cementtel és sóderrel mindig jól kitömött betonember két irányból támad. Egyrészt megpróbálja túllicitálni a Magyar Kétfarkú Kutya Pártot: két Duna-hidat, alagutakat, új villamosvonalakat és számtalan további fejlesztést ígér. Nem nehéz felismerni, hogy a főpolgármester szemérmetlenül hazudozik.“

Puzsér azt is sérelmezi, hogy az ő, sétáló Budapest programját is lenyúlta Tarlós, akinek víziója nincs, csak „ egy csapatnyi kígyónyelvű markentingese, akik elmagyarázták neki, hogy a budapestieknek igenis meg kell ígérni mindent, és annak a kétszeresét is. Nyilván azt várják, hogy a politikai licit logikáját követve én majd három hidat és két új metróvonalat ígérek.“

A humoristát azonban nem ilyen fából faragták, ő nem száll be az ígéret-licitbe!

„Tisztelem a választókat, és tisztelem a realitást, úgyhogy eszemben sincs beszállni a hazugságversenybe: világos prioritással és számonkérhető vállalásokkal hívom ki Tarlós Istvánt.

A főpolgármester ígéretdömpingje elmúlt nyolc évének kritikája is – a főpolgármester ennyi be nem tartott ígérettel akár szerényebb is lehetne. Tarlós István nem képes vállalni a maga felelősségét az e-jegyrendszer csődjében.“

Persze Puzsér azért - igazi úriemberhez méltón - elismeri Tarlós erényeit is.

„Tarlós egy jó szaki. Ha felújítanám a konyhámat, bátran kérnék tőle tanácsot a műszaki lehetőségekről – de soha nem bíznám rá a döntést semmiről, mert akkor csak egy ronda és méregdrága konyhát kapnék, amit egy csomó alkalmatlan fideszes Mekk mester gányolt össze.“

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.