Rekviem egy olajfúró toronyért – és mindez egy szabadstrandon!

  • - legát -
  • 2015. augusztus 27.

Lokál

Megtörtént a csoda, a gigantikus Velence Korzó tavaly még üresen kongó, ún. szolgáltatóházának helyiségeit bérbe vették a vállalkozók. És nem csak ők!

Az egyik üzlethelyiségben helytörténeti gyűjtemény lapul, a másikban a rendőrség afféle felvilágosító irodája, vagyis a közszolgálatot sem hanyagolják. És e szellemben az épület „sétálóutcájában” (ahová fürdőruhában és mezítláb tilos a bemenet) még a nyár elején nyílt időszaki kiállítás Velence-Bencehegy – 50 éves a régi Vörösmarty-kilátó címmel. A hét végéig meg lehet nézni, utána már csak a völgyben nyíló kerti virágokat.

A kiállítás címszereplőjét ma már hiába keresnénk, a nyolcvanas években lebontották. Senki nem siratta, hiszen teljesen tájidegen valami, konkrétan egy leselejtezett olajfúró torony volt az a bizonyos kilátó: 1965 novemberében szállították a helyszínre és állították fel, igen mostoha körülmények között.

false

A kiállításon – tárgyi emlékek híján – korabeli újságcikkek, fotók és interjúk segítségével idézik fel az akkor hőstettnek mondott műveletet, ami egyúttal hagyományt teremtett, hiszen később a nagykanizsai csónakázótónál, illetve a Mátrában is felállítottak dísznek egy régi olajfúró tornyot. Persze Salacz Nóra, a kiállítás rendezője valószínűleg tisztában voltak azzal, hogy az egykori nevezetesség története (odavitték, felállították, felmásztak rá és nagyokat néztek, végül lebontották, mert életveszélyes volt) elég sovány, ezért mást is elővesz, a tragikus sorsú, ámde lassanként éledező velencei borászatot, de megismerhetjük a környéken addig soha nem látott olajfúró tornyok szerkezetét és működését. A legfőbb üzenet mégis az, hogy szeressük a monstrumot. „A mai szemlélődő könnyen leírja, hogy nem a tájba illett, de kérdezzünk meg bárki régi velencei lakost, mindenkinek lesz egy kedves története a kilátóval kapcsolatban. Az itt üdülőknek kedvenc kirándulóprogramja volt, és két egyesület is használta jelvényében a sziluettjét” – olvassuk, és egy kicsit tényleg meghatódunk ezen.

false

Ám úgy látszik, mégis hepiend lesz, bár a kiállításon nem nagyon találtuk nyomát. Annál inkább L. Simon László weboldalán, aki a júliusi megnyitó ünnepség szónokaként nemcsak az olajos emlékművet méltatta, de elmondta azt is, hogy a kiállítást „egy könyv megjelenése is követi majd. Ebben a kiadványban Salacz Nóra kutatási eredményeit, a Bence-hegyi kilátó ötletpályázatának kiemelkedő terveit, és az új kilátó építésének körülményeit ismerhetik meg az olvasók”. Ezek szerint lesz új kilátó, méghozzá – így L. Simon – „Kruppa Gábor és Merkel Tamás Kála virágra is emlékeztető, csigalépcsős kilátója épül majd meg. Kilátótervük arra a nyílt, titkos ötletpályázatára készült, amelyet a Magyar Építész Kamara az elmúlt huszonöt év legsikeresebb építészeti pályázatnak tart.” Azért jó, hogy nem Fekete György meg Melocco Miklós tartja annak.

Velence Korzó, aula, Velence, Tópart u. 47., nyitva augusztus 31-ig

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.