helyrajzi szám

RIF-szappanok

Lokál

Már 1917-ben keringtek hírek, hogy az angol katonák szerint a németek emberi zsírból készítenek szappant.

„Mindent örökítsetek meg, szedjétek össze a filmeket, szedjétek össze a tanúkat, mert egyszer eljön majd a nap, amikor feláll valami rohadék, és azt mondja, hogy mindez meg sem történt” – mondta állítólag Eisenhower tábornok, amikor a szövetségesek felszabadították a koncentrációs táborokat. A nürnbergi perben bizonyítékként bemutatott filmek sokkolták az egész világot, a nézők olyasmivel szembesülhettek, amit elképzelni sem tudtak addig. A látottak nyomán tudatosult, hogy a gonoszság végtelen, és az ezzel kapcsolatos legképtelenebb állításokat sem lehet reflexből megcáfolni.

Ugyanez az állítás a II. világháborúban már a legkülönbözőbb helyeken került elő. Újságok írtak róla, politikusok hivatkoztak rá, ízléstelen viccek születtek, még a náci táborok személyzete is ezzel ijesztgette a foglyokat. Hitték is, nem is, de a háború után bemutatott filmek, a tanúvallomások nyomán megismert számtalan kínzás és bűncselekmény ismeretében a szappangyártást is kész tényként kezelte a világ közvéleménye. „A hamvakat műtrágyának használták, és néhány esetben megpróbálták az áldozatok testéből származó zsírt szappangyártásban hasznosítani” – állapították meg a nürnbergi per során, mivel a mai Lengyelország területén valóban voltak ilyen jellegű kísérletek. Mégis az terjedt el világszerte, hogy a szappanfőzés nagyüzemi keretek között zajlott – a táborokban megölt százezrek holttestét felhasználva. Ugyanakkor a racionalitás – érthető okokból – csődöt mondott. Senkinek nem jutott az eszébe, hogy a koncentrációs táborok működési mechanizmusa – a holttestek azonnali megsemmisítése – tökéletesen ellentmond a szappanfőzést megelőző bonyolult vegyipari eljárásoknak, pedig ebből könnyen ki lehetett volna következtetni, hogy az ipari méretű szappangyártás kivitelezhetetlen lett volna, tehát nem is létezett. Ez pedig a későbbiekben épp elég volt, és gyakran ma is elég ahhoz, hogy felálljon valami rohadék, és azt mondja, íme, a bizonyíték, hogy a holokausztot csak kitalálták.

Az 1940-es években az a három betű – RIF – is kellőképp meggyőzőnek tűnt, amelyeket a háború idején készített szappanokra írtak. A felirat valójában a Reichsstelle für industrielle Fettversorgung (birodalmi zsírelosztó központ) rövidítése volt, a többség mégis azt olvasta ki belőle, hogy Reines Juden-Fett – „tiszta zsidó zsír”. Így váltak a RIF-szappanok a dehumanizáció megtestesülésévé – függetlenül attól, hogy miből készültek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.