helyrajzi szám

RIF-szappanok

Lokál

Már 1917-ben keringtek hírek, hogy az angol katonák szerint a németek emberi zsírból készítenek szappant.

„Mindent örökítsetek meg, szedjétek össze a filmeket, szedjétek össze a tanúkat, mert egyszer eljön majd a nap, amikor feláll valami rohadék, és azt mondja, hogy mindez meg sem történt” – mondta állítólag Eisenhower tábornok, amikor a szövetségesek felszabadították a koncentrációs táborokat. A nürnbergi perben bizonyítékként bemutatott filmek sokkolták az egész világot, a nézők olyasmivel szembesülhettek, amit elképzelni sem tudtak addig. A látottak nyomán tudatosult, hogy a gonoszság végtelen, és az ezzel kapcsolatos legképtelenebb állításokat sem lehet reflexből megcáfolni.

Ugyanez az állítás a II. világháborúban már a legkülönbözőbb helyeken került elő. Újságok írtak róla, politikusok hivatkoztak rá, ízléstelen viccek születtek, még a náci táborok személyzete is ezzel ijesztgette a foglyokat. Hitték is, nem is, de a háború után bemutatott filmek, a tanúvallomások nyomán megismert számtalan kínzás és bűncselekmény ismeretében a szappangyártást is kész tényként kezelte a világ közvéleménye. „A hamvakat műtrágyának használták, és néhány esetben megpróbálták az áldozatok testéből származó zsírt szappangyártásban hasznosítani” – állapították meg a nürnbergi per során, mivel a mai Lengyelország területén valóban voltak ilyen jellegű kísérletek. Mégis az terjedt el világszerte, hogy a szappanfőzés nagyüzemi keretek között zajlott – a táborokban megölt százezrek holttestét felhasználva. Ugyanakkor a racionalitás – érthető okokból – csődöt mondott. Senkinek nem jutott az eszébe, hogy a koncentrációs táborok működési mechanizmusa – a holttestek azonnali megsemmisítése – tökéletesen ellentmond a szappanfőzést megelőző bonyolult vegyipari eljárásoknak, pedig ebből könnyen ki lehetett volna következtetni, hogy az ipari méretű szappangyártás kivitelezhetetlen lett volna, tehát nem is létezett. Ez pedig a későbbiekben épp elég volt, és gyakran ma is elég ahhoz, hogy felálljon valami rohadék, és azt mondja, íme, a bizonyíték, hogy a holokausztot csak kitalálták.

Az 1940-es években az a három betű – RIF – is kellőképp meggyőzőnek tűnt, amelyeket a háború idején készített szappanokra írtak. A felirat valójában a Reichsstelle für industrielle Fettversorgung (birodalmi zsírelosztó központ) rövidítése volt, a többség mégis azt olvasta ki belőle, hogy Reines Juden-Fett – „tiszta zsidó zsír”. Így váltak a RIF-szappanok a dehumanizáció megtestesülésévé – függetlenül attól, hogy miből készültek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.