helyrajzi szám

RIF-szappanok

Lokál

Már 1917-ben keringtek hírek, hogy az angol katonák szerint a németek emberi zsírból készítenek szappant.

„Mindent örökítsetek meg, szedjétek össze a filmeket, szedjétek össze a tanúkat, mert egyszer eljön majd a nap, amikor feláll valami rohadék, és azt mondja, hogy mindez meg sem történt” – mondta állítólag Eisenhower tábornok, amikor a szövetségesek felszabadították a koncentrációs táborokat. A nürnbergi perben bizonyítékként bemutatott filmek sokkolták az egész világot, a nézők olyasmivel szembesülhettek, amit elképzelni sem tudtak addig. A látottak nyomán tudatosult, hogy a gonoszság végtelen, és az ezzel kapcsolatos legképtelenebb állításokat sem lehet reflexből megcáfolni.

Ugyanez az állítás a II. világháborúban már a legkülönbözőbb helyeken került elő. Újságok írtak róla, politikusok hivatkoztak rá, ízléstelen viccek születtek, még a náci táborok személyzete is ezzel ijesztgette a foglyokat. Hitték is, nem is, de a háború után bemutatott filmek, a tanúvallomások nyomán megismert számtalan kínzás és bűncselekmény ismeretében a szappangyártást is kész tényként kezelte a világ közvéleménye. „A hamvakat műtrágyának használták, és néhány esetben megpróbálták az áldozatok testéből származó zsírt szappangyártásban hasznosítani” – állapították meg a nürnbergi per során, mivel a mai Lengyelország területén valóban voltak ilyen jellegű kísérletek. Mégis az terjedt el világszerte, hogy a szappanfőzés nagyüzemi keretek között zajlott – a táborokban megölt százezrek holttestét felhasználva. Ugyanakkor a racionalitás – érthető okokból – csődöt mondott. Senkinek nem jutott az eszébe, hogy a koncentrációs táborok működési mechanizmusa – a holttestek azonnali megsemmisítése – tökéletesen ellentmond a szappanfőzést megelőző bonyolult vegyipari eljárásoknak, pedig ebből könnyen ki lehetett volna következtetni, hogy az ipari méretű szappangyártás kivitelezhetetlen lett volna, tehát nem is létezett. Ez pedig a későbbiekben épp elég volt, és gyakran ma is elég ahhoz, hogy felálljon valami rohadék, és azt mondja, íme, a bizonyíték, hogy a holokausztot csak kitalálták.

Az 1940-es években az a három betű – RIF – is kellőképp meggyőzőnek tűnt, amelyeket a háború idején készített szappanokra írtak. A felirat valójában a Reichsstelle für industrielle Fettversorgung (birodalmi zsírelosztó központ) rövidítése volt, a többség mégis azt olvasta ki belőle, hogy Reines Juden-Fett – „tiszta zsidó zsír”. Így váltak a RIF-szappanok a dehumanizáció megtestesülésévé – függetlenül attól, hogy miből készültek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.