helyrajzi szám

RIF-szappanok

Lokál

Már 1917-ben keringtek hírek, hogy az angol katonák szerint a németek emberi zsírból készítenek szappant.

„Mindent örökítsetek meg, szedjétek össze a filmeket, szedjétek össze a tanúkat, mert egyszer eljön majd a nap, amikor feláll valami rohadék, és azt mondja, hogy mindez meg sem történt” – mondta állítólag Eisenhower tábornok, amikor a szövetségesek felszabadították a koncentrációs táborokat. A nürnbergi perben bizonyítékként bemutatott filmek sokkolták az egész világot, a nézők olyasmivel szembesülhettek, amit elképzelni sem tudtak addig. A látottak nyomán tudatosult, hogy a gonoszság végtelen, és az ezzel kapcsolatos legképtelenebb állításokat sem lehet reflexből megcáfolni.

Ugyanez az állítás a II. világháborúban már a legkülönbözőbb helyeken került elő. Újságok írtak róla, politikusok hivatkoztak rá, ízléstelen viccek születtek, még a náci táborok személyzete is ezzel ijesztgette a foglyokat. Hitték is, nem is, de a háború után bemutatott filmek, a tanúvallomások nyomán megismert számtalan kínzás és bűncselekmény ismeretében a szappangyártást is kész tényként kezelte a világ közvéleménye. „A hamvakat műtrágyának használták, és néhány esetben megpróbálták az áldozatok testéből származó zsírt szappangyártásban hasznosítani” – állapították meg a nürnbergi per során, mivel a mai Lengyelország területén valóban voltak ilyen jellegű kísérletek. Mégis az terjedt el világszerte, hogy a szappanfőzés nagyüzemi keretek között zajlott – a táborokban megölt százezrek holttestét felhasználva. Ugyanakkor a racionalitás – érthető okokból – csődöt mondott. Senkinek nem jutott az eszébe, hogy a koncentrációs táborok működési mechanizmusa – a holttestek azonnali megsemmisítése – tökéletesen ellentmond a szappanfőzést megelőző bonyolult vegyipari eljárásoknak, pedig ebből könnyen ki lehetett volna következtetni, hogy az ipari méretű szappangyártás kivitelezhetetlen lett volna, tehát nem is létezett. Ez pedig a későbbiekben épp elég volt, és gyakran ma is elég ahhoz, hogy felálljon valami rohadék, és azt mondja, íme, a bizonyíték, hogy a holokausztot csak kitalálták.

Az 1940-es években az a három betű – RIF – is kellőképp meggyőzőnek tűnt, amelyeket a háború idején készített szappanokra írtak. A felirat valójában a Reichsstelle für industrielle Fettversorgung (birodalmi zsírelosztó központ) rövidítése volt, a többség mégis azt olvasta ki belőle, hogy Reines Juden-Fett – „tiszta zsidó zsír”. Így váltak a RIF-szappanok a dehumanizáció megtestesülésévé – függetlenül attól, hogy miből készültek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.