A Váci utca egy részét sétálóutcának nyilvánították, s külön kiemelték, hogy a belvárosi üzletek portáljait, felszereltségét „világvárosi színvonalra kell emelni”. Nyilvánvaló, hogy e tervvel elsősorban a valutával fizető turisták minél hosszabb idejű magyarországi tartózkodását célozták meg, az ekkor formálódó gulyáskommunizmus számláját – vagyis a nyugati hiteleket – ugyanis csak dollárral lehetett kiegyenlíteni. Ám hiába változott meg a Váci utca arculata, hiába épült fel a Hotel Duna Intercontinental, e reprezentativitás nagyon szűk területre korlátozódott.
A hetvenes évek elején ugyan számos honfitársunk tekintette a közértben kapható Coca-Colát és az Intercontinentalban tanyázó Elizabeth Taylort és Richard Burtont a nyugatosodás csalhatatlan jelének, mindez szemfényvesztés volt, menlevél Kádár Jánosnak. Budapest 20. századi történetében nem a sétálóutcává alakítás jelentette a „nyugatosodást”, hanem a belvárosinál lényegesen nagyobb léptékű városrendezés, amelynek az lehetett volna a mottója, hogy az autózásé a jövő.
A hatalom birtokosai a hatvanas évek elejétől gondolták azt, hogy a „jóléti szocializmus” majd az lesz, ha mindenki saját autóval jár. E téves felfogás onnan eredt, hogy Nyugaton az autó hétköznapi használati tárggyá vált, és a városi közlekedést is ehhez igazították. Budapest tragédiája, hogy a motorizációhoz való alkalmazkodás első műtárgyait épp akkor avatták fel, amikor Nyugaton felismerték, hogy a rendszer működésképtelen, a városon belüli autópályák kiépítése csak károkat okoz. Budapesten viszont épp ekkor követték el az „ősbűnt”: a Rákóczi útról eltakarították a villamosokat, és hatsávos úttestet alakítottak ki, de a sztrádajelleget erősítette a Rákóczi út felett átívelő, a Rottenbiller utcát a Mező Imre (ma Fiumei) úttal összekötő autós-felüljáró is, amelyet 1969 végén adtak át, végzetes tájsebet ejtve a Baross téren. Felismerték ezt a kortársak is, a felüljáró építését nagy sajtóviták előzték meg, azt a látszatot keltve, hogy bárki is beleszólhat abba, amit már rég eldöntöttek.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
