helyrajzi szám

Rottenbiller utcai felüljáró

A Fővárosi Tanács 1965. március 17-én hagyta jóvá a belváros rendezési tervét, amelyben a környék reprezentatív jellegének hangsúlyozása főszerepet kapott.

A Váci utca egy részét sétálóutcának nyilvánították, s külön kiemelték, hogy a belvárosi üzletek portáljait, felszereltségét „világvárosi színvonalra kell emelni”. Nyilvánvaló, hogy e tervvel elsősorban a valutával fizető turisták minél hosszabb idejű magyarországi tartózkodását célozták meg, az ekkor formálódó gulyáskommunizmus számláját – vagyis a nyugati hiteleket – ugyanis csak dollárral lehetett kiegyenlíteni. Ám hiába változott meg a Váci utca arculata, hiába épült fel a Hotel Duna Intercontinental, e reprezentativitás nagyon szűk területre korlátozódott.

A hetvenes évek elején ugyan számos honfitársunk tekintette a közértben kapható Coca-Colát és az Intercontinentalban tanyázó Elizabeth Taylort és Richard Burtont a nyugatosodás csalhatatlan jelének, mindez szemfényvesztés volt, menlevél Kádár Jánosnak. Budapest 20. századi történetében nem a sétálóutcává alakítás jelentette a „nyugatosodást”, hanem a belvárosinál lényegesen nagyobb léptékű városrendezés, amelynek az lehetett volna a mottója, hogy az autózásé a jövő.

A hatalom birtokosai a hatvanas évek elejétől gondolták azt, hogy a „jóléti szocializmus” majd az lesz, ha mindenki saját autóval jár. E téves felfogás onnan eredt, hogy Nyugaton az autó hétköznapi használati tárggyá vált, és a városi közlekedést is ehhez igazították. Budapest tragédiája, hogy a motorizációhoz való alkalmazkodás első műtárgyait épp akkor avatták fel, amikor Nyugaton felismerték, hogy a rendszer működésképtelen, a városon belüli autópályák kiépítése csak károkat okoz. Budapesten viszont épp ekkor követték el az „ősbűnt”: a Rákóczi útról eltakarították a villamosokat, és hatsávos úttestet alakítottak ki, de a sztrádajelleget erősítette a Rákóczi út felett átívelő, a Rottenbiller utcát a Mező Imre (ma Fiumei) úttal összekötő autós-felüljáró is, amelyet 1969 végén adtak át, végzetes tájsebet ejtve a Baross téren. Felismerték ezt a kortársak is, a felüljáró építését nagy sajtóviták előzték meg, azt a látszatot keltve, hogy bárki is beleszólhat abba, amit már rég eldöntöttek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.