Bár mindhárom szervezet rászorulóknak oszt étel, működésükben, módszereikben igen nagy eltérések vannak. A Food Not Bombs csakis vegetáriánus és vegán ételeket készít, ennek az etikai mellett higiéniai okai vannak, ők ugyanis a piacokon gyűjtik a főzéshez az alapanyagokat, az olyan zöldségeket és gyümölcsöket, melyek még fogyasztásra alkalmas állapotban vannak, de az árusok kidobnák őket. Sokan azért mennek ételosztásukra, mert csak itt jutnak gyümölcshöz és zöldséghez. „Ezzel szemben mi egészségtelen ételeket főzünk” – jegyzi meg viccesen Dávid Imre a Heti Betevőtől, arra utalva, hogy náluk viszont az a vonzerő, hogy húsos ételeket, akár pörkölteket is osztanak. Ők a Klauzál téren működnek minden vasárnap délután. A kezdeményezés a Kisüzem konyhájából indult, de ma már több étteremmel együttműködnek, az ételek ott főnek, amit 100-150 embernek egy jól működő, sorszámos rendszerben osztanak ki. „Emellett mindig osztunk sütit, ami egyfajta brandünkké vált. Érkeznek felajánlások magánemberektől és pékségektől is.” A Budapest Bike Maffiának több projektje fut, ők nem csupán heti egyszer találkoznak a rászorulókkal. Kéthetente közösségi főzést tartanak a Szimplában, melynek eredményeképp 150-200 ételt visz ki a városba 3 csapat kerékpárokon vagy kargóbicikliken, sokszor gyümölcsökkel vagy tisztasági csomagokkal kiegészítve. Ők is gyűjtenek a piacon a rászoruló családoknak, vitaminkommandójuk hetente többször járja az utcákat, néhány étteremmel is kapcsolatban állnak, és onnan is visznek ki dobozokban olyan ételeket, melyek a nap végén kimaradtak, tavasztól őszig pedig az állatmenhelyekre is ellátogatnak, és megsétáltatják az ott lakó kutyákat.
| ||
A másik fontos különbség a csapatok között az ételhez való viszonyuk. Mivel a Food Not Bombs maga főz és „közösségük alapja az étel”, ezért náluk egyértelmű, hogy esznek is az ételből, viszont kizárólag csak a konyhában, ahol készül, mert „odakint” már feladatuk van, ott az osztásra, a rendre és a fegyelemre kell figyelniük. A Heti Betevőnél ez elképzelhetetlen. „Mi nem nyúlunk az ételhez, hogy mindent ki tudjunk osztani az utolsó falatig” – mondja Dávid, és hozzáteszi, bár ez egy elgondolkodtató kérdés, hiszen az embereknek nemcsak az a tál étel a fontos, hanem a közösség, a beszélgetések, a kártyázás, az, hogy ott együtt van sokféle helyzetben élő és társadalmi osztályból érkező ember, az együtt evés tehát fontos közösségszervező elem is lehet. Arról nem is beszélve, hogy hétről hétre ismerős arcok érkeznek, egy idő után megismerik egymás sorsát, és még az is előfordul, hogy egyéb dolgokban – például egy törött szemüveg helyett egy új beszerzésében – is segítenek az ételosztásra járó embereknek, vagy éppen megünnepelnek szülinapokat.
Az állandó csapatok mellett a szervezetek nagyon sok (állandó) önkéntessel dolgoznak, a feladatok skálája igen széles, az ételek begyűjtésétől, kiszállításától és kiosztásától kezdve a főzésen, mosogatáson és az emberekkel való kapcsolattartáson át egészen az olyan háttérmunkákig, mint a Facebook-oldalak kezelése, vagy az olyan grafikai, illetve bürokratikus feladatok ellátása, mely egy egyesület életével együtt jár. Az intézményesülés nagy kérdés, a Budapest Bike Maffia már több mint egy éve egyesületté vált, és úgy vélik, ahhoz, hogy fejlődni tudjanak, szükség lesz néhány fizetett pozíció meghirdetésére is. A Food Not Bombs ezzel szemben nem tudna egyesületként működni, sehol máshol a világon nem intézményesülnek ezek a mozgalmak, ők így tartják magukat hitelesnek. „Amíg tudjuk, csináljuk ebben a romantikus illegálban” – mondja Schwikker Zsófi. És ha már illegál, felmerül az ételosztáshoz szükséges engedélyek kérdése is. „Nekünk nincs semmiféle engedélyünk semmire, teljes illegálban nyomjuk” – jegyzi meg Havasi Zoltán a BB Maffiától. A Heti Betevő annyival van beljebb, hogy van a Klauzál térre minden vasárnapra egy területfoglalási engedélyük. „De ha minden szabályt betartanánk, nem is tudnánk működni. Ahogy a többi csapat sem” – mondja Pikó András, a beszélgetés moderátora, aki maga is a Heti Betevőnél tevékenykedik. A Food Not Bombs a Borároson oszt ételt, az ő megoldásuk egy ilyenkor szokásosan alkalmazott kiskapu. „Demonstrációként vagyunk bejelentve, tehát a rendőrség tudja, hogy ott vagyunk, de ennyi, más nincs” – meséli Márta Judit.
Ha az intézményesülést nem is támogatja mindenki, a sejtesedést abszolút pozitívumként értékelik. A Food Not Bombs a Boráros mellett Óbudán is igyekszik megszervezni egy ételosztást, Budapest mellett pedig jelen vannak Szombathelyen és Pécsett is; a Budapest Bike Maffia nemrég Debrecenben is elindult, érdeklődés van Hollandiából, Svájcból és még Dél-Koreából is. A Heti Betevő Makón és Székesfehérváron lelhető még fel, a hetekben beindul józsefvárosi sejtjük is, ahol nagycsaládosoknak főznek majd és osztják ki az ételt, ezúttal nem az utcán, hanem a beszélgetés helyszínén, a Gólyában.
„Az ételosztás mellett érzékenyítő programokat is csinálunk, ilyen volt a múltkor a százas buli, amikor is brazil dobosokat hívtam, akikkel ellátogattunk a Szabadság hídon élő Tónihoz, és mindenki bedobott a dobozkájába egy százast. Több mint 11 ezer forint gyűlt össze. Másnap Tóni elment fodrászhoz” – meséli Havasi. Az efféle programokat magukénak érzik a többiek is, elmondásuk szerint tevékenységük egyfajta „nevelő funkciót” is betölt – mely elsősorban a társadalomnak szól. Havasi szerint ugyanis igazán hosszú távon térül meg az, amit most csinálnak, amikor felnő majd egy olyan generáció, amelynek már természetes lesz a tudatos segítségnyújtás, vagy éppen az, hogy ne dobjanak a kukába ennyi ételt. „Az elmúlt 25 évben nem volt példa ilyen mozgalmakra. Most vannak, a gyümölcs a következő 25 évben fog beérni.”
| ||
De magukban az önkéntesekben is sok változást indítottak el a projektek. „Nekem voltak a szegénységről és a segítésről különböző romantikus képek a fejemben, amik aztán szépen leépültek. Egy idő után kisebb lesz benned a szánalom, és azt hiszem, akkor kezded el igazán jól csinálni” – meséli Pikó. „Sajnálattal ezt nem lehet csinálni, csak úgy, hogy van egy helyzet, amit meg akarunk oldani, segíteni akarunk, jól akarunk lakatni embereket. Nem angyalok vagyunk, a pátoszoskodással nem megyünk semmire. Az emberek nagy szarban vannak, segíteni kell nekik, például azzal, hogy rendes, meleg ételhez jussanak” – teszi hozzá Havasi. Ráadásul általános tapasztalat, hogy „sokszor olyanok is sorban állnak, akiket nem gondolnánk rászorulóknak”. Nyugdíjasok, nagycsaládosok is szép számmal érkeznek hétről hétre.
Abban is mindenki egyetértett, hogy a szociális háló nagyon hiányzik ma Magyarországon, másutt – például Hollandiában – nincs is szükség ilyen szervezetekre, megoldja az állam. De ahol szükség is van rájuk, támogatást kapnak. Ezzel szemben nálunk csupán megtűrik őket. „De tényleg, szerintetek miért hagynak békén bennünket?” – érkezik a kérdés Pikótól. „Vagy nem vesznek minket komolyan, vagy egyszerűen tudják, hogy nélkülünk még rosszabb lenne a helyzet, tulajdonképpen ezzel a szociális háló lyukait próbáljuk betömködni” – véli Dávid. És ezzel máris megéreztünk az este egyik legérdekesebb kérdéséhez, miszerint politizálnak-e a csapatok? A pártpolitikát mindenki egyértelműen elutasítja, hiszen „senki reklámmajma, kabalaállata nem leszünk, az éhezés nem politika, hanem állapot” – mondja Havasi, amit Dávid annyival egészít ki, hogy amit tesznek, maga a cselekedet, az mégis politizálás. „És ha valaki a közpolitika szintjén próbálná megoldani a kérdést és kikérné a véleményeteket, mit mondanátok?” – érkezik a több mint utópisztikus felvetés a moderátortól. Erre egyöntetűen mindenki igent mondana, attól függően persze, hogy ki kérné. „Ha Heller Ágnes kérné, neki biztos igent mondanánk” – zárja rövidre viccesen Dávid.
