Sokan voltak kevesen – Antifasiszta tüntetés a „becsület napja” ellen

Lokál

„Álljon meg a menet!” felszólítással antifasiszta tüntetést szerveztek szombat délelőtt Budapesten. Az akciót a neonáci „becsület napja” ellen hirdették meg.

„Mondd hangosan, mondd ki tisztán, nem akarunk több fasisztát" – zúgott a dobos csapat kíséretében demonstrálók kis csoportja Budán, a Dózsa György térről a Várba menet. Az antifasiszta tüntetésen számos szervezet (Antifasiszta Hálózat, Nácivadász Brigantyk, MADA Akciócsoport, Szövetségben Együtt Magyarországért Párt, Anonymous Operation Hungary, MEASZ, Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete, Híd a Demokráciáért Egyesület, Magyar Szolidaritás Mozgalom, Változást 2014, Hét Olajfa Egyesület, valamint több Facebook-csoport) vett részt. Az akciót nemcsak a „becsület napja” ellen szervezték, hanem a Szabadság térre tervezett megszállási emlékmű felállítása miatt is. (A körülzárt német és magyar csapatok 1945. február 11-én próbáltak meg kitörni a szovjet ostromgyűrűből, a hazai szélsőjobboldal erre emlékezik „becsület napjaként”.)



A körülbelül 150-200 fő minden előzetes információközlés nélkül – természetesen magas fokú rendőri készültség mellett – indult a Várba. A menet a Dísz téren át az Úri utcán keresztül vezetett a német nagykövetségig, ahol a folyamatosan kisebb csoportokkal kiegészült tüntetők – immár közel 300 fő – egy óriási, kézzel készített molinót feszítettek ki maguk elé, amelyen az állt: „A fasizmus háborút és nyomort jelent.” Időközben csatlakozott az akcióhoz a Magyarországi Nemzeti-Etnikai Kisebbségek Érdekvédelmi Egyesülete (ÉKE) is, amelynek képviselői rögtönzött beszédet tartottak, amelyben a rasszista, kirekesztő megnyilvánulások térnyerésére hívták fel a figyelmet – hasonló módon, mint egy héttel ezelőtt a Szabadság téren.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Az akció egyik szervezője, Garai-Édler Eszter lapunknak elmondta: a tüntetés célja a szélsőjobboldal vérlázító ünneplése elleni fellépés, illetve annak hangsúlyozása, hogy náci csoportok egy demokratikusnak mondott jogállamban szabadon és engedélyezve tarthatják meg a „becsület napját”.

A rendőrség egyébként valamennyi „becsület napi” demonstráció megtartását betiltotta, ám a bíróság végül engedélyezte a szélsőjobboldali szervezetek emlékező „tisztelgését”. A szervezők egyébként sokáig nem is közölték a megemlékezés helyszínét, a rendezvény előtt nem sokkal hozták nyilvánosságra szélsőjobboldali honlapokon, hogy a Clark Ádám térről indulnak a Várba.

Mialatt Krisztinavárost és a Vár területét – a Clark Ádám téri bombariadó miatt is – egyre nagyobb számban ellepték a nácik, addig az antifasiszta tüntetők a német nagykövetség előtt megtorpanva – némi „náci, takarodj!” skandálással és egy-egy beszédet tartva – várakoztak. Eközben a szemközti Kapisztrán téren gyülekezni kezdtek a szélsőségesek, az antifasiszták meghirdetett tüntetése lassan véget ért, sokan elindultak haza. Egy-egy ember konfrontálódott volna az „ünneplőkkel”, konkrét terv szerint akarták volna bekeríteni őket, de lelkes csatlakozók, valamint bármilyen támogatás híján ez elmaradt.

Az antifasiszta tüntetők egy kis csoportja hazafelé menet a Csinibaba című filmből is jól ismert Kicsit szomorkás a hangulatom máma kezdetű dalt hallgatta megafonjukkal kihangosítva, ami kétségkívül jól passzolt a kialakult szituációhoz.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.