Tankvezetés, dagonyázás

Prágát még nem sikerült beérnünk, de az elmúlt években a magyar főváros lett a külföldről érkező legénybúcsú-turisták egyik fő állomása. Utazási irodák segítik, partihostelek várják őket, még ha nem is mindenki örül az érkezésüknek.

„Fuck, fuck, fuck” – ismétli félhangosan néhány együtt vonuló, egyenpólóba öltözött férfi a Wesselényi utcán csütörtök éjszaka. „Skótok. Páran még olyan állapotban vannak, hogy talán tudtok velük beszélni. Most sztriptízbárba megyünk, oda viszont már nem jöhettek be” – mondja a huszonéves lány, a Skóciából érkezett férfiak kísérője.

A budapesti bulinegyedben vagyunk, a skót fiatalok azon turisták közé tartoznak, akik nálunk akarják megünnepelni, hogy barátjuknak bekötik a fejét. A budapesti buliturizmust látjuk a maga testi valójában, még ha az ilyen speciális turisták olyan sokan azért nincsenek, mint ahogy azt a hangerejük alapján gondolnánk. Pontos kimutatások nem készültek, de akárcsak mi, a Corvinus Egyetem munkatársai is lemerészkedtek az erzsébetvárosi bulinegyedbe; nem reprezentatív kutatásuk során a megkérdezetteknek 3,7 százaléka említette, hogy kifejezetten ilyen céllal érkezett fővárosunkba.

A belső-erzsébetvárosi bulinegyed

Fotó: Balogh Zoltán / MTI

 

Kívül tágasabb

Olt Gergely városszociológus, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának munkatársa szerint a legénybúcsú csak része egy nagyobb jelenségnek, amit alkoholturizmusnak hívnak. „A legénybúcsú-turizmust a beerbike-okhoz hasonlóan, önkéntelenül is összekapcsoljuk az alkoholturizmussal, és ez rossz imázst ad a bulinegyednek és Budapestnek is. Ráadásul itthon nem az van, mint például Ibizán vagy Thaiföldön, ahol szeparált üdülőtelepek, resortok várják a lerészegedni vágyó turistákat, nálunk mindez a nagyváros közepén zajlik, ahol emberek élnek, akik nem tudnak hová menni a jelenség elől” – mutat rá a szociológus, aki szerint a legénybúcsúzó vagy más néven stag partizó turistákat valójában a vendéglátósok legtöbbje egyáltalán nem kedveli. Nem véletlen, hogy egyre több kocsma és szórakozóhely írja ki a bejárata elé, hogy legénybúcsús turistákat nem fogadnak. „Jelentős bevételkiesést nem okoz, ha nem engedik be a stag partizókat, és az egyébként sem tesz jót a hely imázsának, ha nagy és hangos társaságok zavarják a többi vendéget” – mondja Olt Gergely. Egy belső-erzsébetvárosi szórakozóhely tulajdonosától megtudjuk, hogy ők évekig nem tiltották ki a legénybúcsús turistákat, de két éve léptek. „Nem lehet általánosítani, mert az egyszerű csoportokkal is gond van olykor, de előfordult, hogy a legénybúcsús, jelmezbe öltözött férfiak összeverekedtek egymással, rámásztak a vendégekre, vagy egyszerűen csak idehánytak. Ha kicsit elegánsabb helyet akarsz csinálni, akkor erre előbb-utóbb nemet kell mondani” – magyarázza Zoltán, aki szerint az a probléma, hogy Budapesten a bulinegyedben összpontosul minden. „Ha lenne például a kerületnek vagy a városnak olyan része, ami ugyanilyen hőfokon pörög, de nincs tele magánlakásokkal, akkor az kiváló hely lehetne a legénybúcsúsoknak, akik érthető módon nem arra vágynak, mint azok, akik csak lejönnek bulizni, inni egyet péntek este.”

Szücs Balázs, Erzsébetváros önkormányzati képviselője is hasonlóképpen látja a helyzetet. „Az egyik probléma, hogy nagyrészt az olcsó, itató turizmus célpontja a negyed, és erre építve valóban kialakultak azok a cégek, amelyek stag partikat és pub crawlokat szerveznek.” A Párbeszéd politikusa szerint, akik minőségi vendéglátást szeretnének folytatni a negyedben, szenvednek a bulituristáktól, „több helyen már kiírják, hogy stag és mar­riage partizókat nem fogadnak”. Szücs azt mondja, a legnagyobb gond, hogy a fővárosnak és a kerület vezetésének nincs koncepciója a negyedről, „úgy tűnik, mintha a problémákat nem is észlelnék, vagy legalábbis nem akarnák megoldani azokat”.

Középkori ebéd és sztriptíz

Ma Magyarországon körülbelül fél tucat cég szervez külföldi turistáknak legénybúcsúkat, elég csak beütni a keresőbe a „stag week­end/stag parties in Budapest” szavakat, gyorsan felugrik, kikhez érdemes fordulni, ha valaki a házasságkötés előtt Budapesten szeretne kirúgni a hámból. A nyolc éve működő Stag Heaven vezetője szerint öt-hat éve még az volt a jellemző, hogy a külföldi partnerirodák cserkészték be a turistákat, ma azonban már a honlapjukon keresztül jelentkeznek. Kuglics Linda megerősíti a közkeletű megállapítást, hogy sok a brit a Pestre érkező legénybúcsúzók között, bár, mint mondja, az ő vendégkörük elég vegyes: „Vannak cégek, amelyek kifejezetten a brit turistákra alakultak, mi azonban nem csak őket céloztuk meg. Sokan jönnek Hollandiából, Belgiumból, Franciaországból, és az utóbbi időben egyre többen a skandináv államokból is, vagy akár Európán kívülről.” A cég szolgáltatása a repülőjegyet kivéve szinte mindent tartalmaz: a legénybúcsús turistákat transzferrel viszik a reptérről a szállodába vagy az Airbnb-lakásba, ahonnan rögtön indulhat is a pub crawl, vagyis a kocsmatúra. Ilyenkor a turisták egyik kocsmából vonulnak a másikba, ameddig csak bírják. Bár Kuglics Linda szerint is vannak olyan helyek, ahová nem szívesen engedik be a legénybúcsúsokat, azért nem ez a jellemző: „Mi igyekszünk felhívni a figyelmet a szabályokra, jelezzük nekik, hogy az utcán ne hangoskodjanak, ne vetkőzzenek, mert akár pénzbüntetésre is számíthatnak. Indulás előtt pedig e-mailben küldjük nekik ki a szabályokat. Ebben többek között leírjuk, hogy ha valamilyen őrült jelmezt választanak, az lehetőleg inkább vicces legyen, mint obszcén, mert ez bosszanthatja a helyi lakókat, és a bejutást is megnehezítheti bizonyos szórakozóhelyekre.” A tapasztalatok szerint véres tamponnak öltözni vagy péniszjelmezbe bújni nem ajánlott.

 

A Budapestre érkező legénybúcsúcsoportok a kocsmatúra mellett temérdek program közül válogathatnak. A szervezőcégek kínálatában balatoni vitorlázás, sárban dagonyázás, tankvezetés, helikopterezés, hőlégballonozás, sztriptízzel egybekötött vacsora, középkori ebéd és quadtúra is szerepel. Tankot 45 euróért lehet vezetni, egy kocsmatúráért viszont mindössze 10 eurót kell fizetni fejenként, igaz, ebben egyetlen ital ára sincs benne. Kuglics Linda szerint fejenként 300 euróból már ki lehet hozni egy legénybúcsús hétvégét Budapesten.

Ám nemcsak szervezett programok állnak a legénybúcsúra érkezők rendelkezésére. A bulinegyedben az utóbbi években sorra jelentek meg a partihostelek: ezek olyan szálláshelyek, ahonnan az italozásért és a partiért ki sem kell mozdulni, mert mindez helyben van. Sokkal inkább tűnnek kollégiumnak, mint hostelnek, de a vendégek nem is a felújított fürdőszobáért jönnek. Nem véletlen, hogy az olyan ismert szórakozóhelyek, mint az Extra vagy a Morrison’s 2 is saját partihostelt hoztak létre. Ezekben 3–5 ezer forintba kerül egy többágyas szobában eltölthető éjszaka.

A svájci székhelyű Pissup Tours 2001 óta szervez külföldi legénybúcsúkat, képviselőjük arról mesélt a Narancsnak, hogy Budapestet a jó hangulata, olcsósága és könnyű elérhetősége teszi ideális desztinációvá, de Prágával még mindig nem versenyezhet. Kuglics Linda úgy látja, mostanság némi visszaesés tapasztalható a legénybúcsú-turisták számát tekintve: „Ebben több dolog is szerepet játszik, az egyik, hogy ma már Budapest sem olyan olcsó, mint korábban, így sokan inkább elmennek Prágába vagy Vilniusba, ahol hasonló lehetőségek várják őket.” A Pissup Tours munkatársa azt tapasztalja, hogy a budapestiek nem ellenségesek a legénybúcsús turistákkal, baj csak akkor akad, ha egy csoport szervezés nélkül érkezik ide, és nincs semmi, ami korlátozza őket. „Amikor megjönnek – teszi hozzá –, do’s and don’ts szabálykönyvet kapnak a munkatársainktól, ami tényleg szokott segíteni.” Ebben leírják, hogy a helyiek nyugalmát igyekezzenek ne zavarni, ne az utcán könnyítsenek magukon és a hiénataxisoktól is óvakodjanak.

Az Egyesült Királyság egyik vezető pénzváltó cége, a No. 1 Currency 2014-es felmérése azt vizsgálta, hol a legolcsóbb egy legénybúcsús hétvége egy brit turista számára. Akkor az derült ki, hogy Budapestet Pozsony, Barcelona, Dublin és Tallinn is előzi. A Pissup Tours munkatársa szerint, náluk azért a legnépszerűbb Prága, mert még mindig ismertebb az éjszakai élete, mint Budapesté, a német turis­táknak közelebb is van, mint a magyar főváros, és nem is drágább, mint Budapest.

Nem bújtatott prostitúció

A szervezőcégek fő szolgáltatása az idegenvezetés: a guide-ok akár a teljes itt-tartózkodásuk alatt kísérik a bulituristákat. A cégek honlapján gyakran választani is lehet közülük, de a gyakorlat szerint a legénybúcsúsok mellé női, a lánybúcsúsok mellé férfi guide-ok járnak. Anna, aki két évig vezetett legénybúcsús turistákat, rögtön leszögezi: szó sincs arról, hogy esetleg bújtatott prostitúció lenne ez a munka: „Azt is megkaphatják Budapesten, de mi tényleg az idegenvezetőjük vagyunk.” Anna a sok brit mellett találkozott olyan holland csoporttal is, amely javarészt hatvan felé közelítő férfiakból állt. „Az egyikük másodszor is megnősült, hát eljöttek Budapestre. Éjjel kettőkor úgy táncoltak egyetemista lányokkal, ahogy szerintem a fiatalok sem tudnának” – meséli Anna, aki vezetett már az Emírségekből érkező csoportot is, akik szerinte nagyon tisztelettudóak voltak, de mivel otthon csak kerülő úton juthatnak alkoholhoz, itt teljesen kirúgtak a hámból. De Annát a két év alatt soha nem érte egyetlen atrocitás sem: „Olyan volt, hogy részegen akarták megkérni a kezem vagy szerelmet vallottak, és egy-két smárolás is belefért, de többről soha nem volt szó.” Szerinte azonban van olyan helyzet, amikor ott kell hagyni a legénybúcsúsokat: „Az soha nem elvárás, hogy egész éjszaka kísérgesd őket, így amikor már olyan részegek lesznek, hogy kapualjakba vizelnek vagy nem akarnak csendben menni egyik kocsmából a másikba, akkor el kell búcsúzni.” Anna szerint a legtöbb, angolul beszélő guide egyetem mellett, keresetkiegészítésként vállalja ezt a munkát: „Erre a munkára szinte mindenhol 20 és 30 év közötti lányokat keresnek.”

„Olcsó, nincs messze, és hétvégente jobban pörög, mint Amszterdam” – összegzi budapesti legénybúcsús tapasztalatait a Rotterdamban élő Niek. A végzős egyetemista srác tavaly augusztusban jött hozzánk néhány barátjával, amikor egyikük esküvő előtt állt. „Nálunk egyre népszerűbb szokás, hogy ha legénybúcsú van, akkor nem maradunk otthon, inkább elmegyünk külföldre. Prágában egyszer már voltunk, Ibiza szerintem túl felkapott, messzebb viszont nem akartunk menni, így jött Budapest.” A programokat saját maguknak állították össze a szervezőiroda honlapján: napközben paintballozni mentek, estefelé beerbike-oztak, majd éjszaka bevették a bulinegyedet.

A bulinegyed dolgozóinak a legkevésbé sincs lesújtó képe a legénybúcsús turistákról. Ági ajándéktárgyakat árul a Szimplában; megfigyelése szerint a legénybúcsúsokat onnan lehet kiszúrni, hogy este nyolcra már teljesen kivannak, de hangerőben és hányási potenciálban nem érzékel különbséget a mezei bulizó és a legénybúcsú-résztvevő között. Az Akácfa utcai Instantban álldogáló Zoli éjszakánként kocsmatúrákat vezet a negyedben – ő sem panaszkodik a kliensekre. „A kocsmatúra után, ha kérik, általában sztriptízbárba viszem őket. A Király utcában is van egy, viszont az elég lehúzós, így inkább a Nagymező utcaiba megyek velük” – jegyzi meg, hozzátéve, hogy ha prostituáltakat akarnak a csoport tagjai, az sem akadály.