Esemény

Tér/Zene

  • Molnár Szabolcs
  • 2013. február 24.

Lokál

Gulyás Anna nem tánczenére táncolt, Szűcs Péter (klarinét) nem tánczenét játszott. Történt viszont valami más. A gesztusok, a testtartás, a lépések, a forgások (közönségesen: a tánc) plasztikus jelentéssé fordították át a felhangzó darabok ritmikáját, tempóját, dallamát. Mindezt annak ellenére is üdvözölni lehetett, hogy az átfordítások a kiválasztott művek - mint amilyen a tökéletesen absztrakt Dal Luciano Beriótól vagy a New York Counterpoint Steve Reichtől - értelmezésének körét valamelyest szűkebbre szabták.

Szerény veszteség a szakbarbárnak, tiszta nyereség a közönségnek. A Berio-darab előadásából igazi musiktheater lett, melyben színész volt a zenész és a táncos - valahogy úgy, ahogy ezt egykoron Mauricio Kagel elgondolta. Szerencsére idehaza is van néhány színházi műhely és rendező - a Krétakörtől a Szputnyikig, Zsótértól Mohácsiig -, amely és aki elgondolkodik rajta. A klarinét Szűcs kezében nemcsak hangszer, hanem bot vagy egy végtag meghosszabbítása is lehetett; a táncos pedig nem kizárólag a zenére, hanem a zenészre is reagált. Szűcs Steve Reich darabját egészen kiválóan tálalta, a táncos - érzésem szerint - sokat merített egy immár legendásnak mondható Reich-koreográfiából (legalábbis a kompozíció első tételében), melyet nem is oly rég a Trafóban láthattunk a Rosas társulattól. Gulyás sem a zene gesztusvilágát tette láthatóvá (ellentétben a Berio-darabbal), hanem a szerkezetét. Kedves Csanád Változó interferenciák című kompozíciójának ősbemutatójához egy harmadik megoldást választott, a zenéhez narratívát társított, mintha a zene eleve történetmesélős volna.

A koncert második fele hagyományos koncertté vált, feltéve, hogy Wettl Mátyás filmre írt munkája és az élő klarinétszóló együttese része a hagyománynak. A többiek - Solti Árpád, Mark Mellits és Wayne Siegel - darabjai e koncertrész hangulatfelelőseinek bizonyultak, a hangulatra pár napig még emlékezni fogok, a darabokra aligha.

FUGA, január 20.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.