Tétényi Éva: Én mindig „esztergomi” maradok

  • Kozár Alexandra
  • 2014. október 18.

Lokál

2010-ben a Jobbiktól az MSZP-ig mindenki mögé állt, majd négy év ellenszél után idén a pártok magára hagyták. Egy hete alig három százalékkal vesztett fideszes ellenfelével szemben. Esztergom volt független polgármesterével beszélgettünk.

magyarnarancs.hu: Gratulált fideszes kihívójának, Romanek Etelkának?

Tétényi Éva: Természetesen, ez volt az első. Már hétfőn kiköltöztem az irodámból, leadtam a kulcsokat az aljegyzőnek, és gratuláltam a kihívómnak, hogy elnyerte a pozíciót. Esztergomban polgármesternek lenni most sem lesz könnyű – annak ellenére, hogy az utódom kétharmados fideszes képviselő-testülettel dolgozhat –, mert ismerem a Meggyes Tamás-féle hagyatékot, és azokat a problémákat, amelyek azóta is megvannak: a mélygarázsügyet, a Fürdő Szálló rendezését, az adósságrendezés egyes elemeit. Viszont az új polgármester nem örököl akkora adósságot, mint én, és másfél milliárd forint van a kasszában, amit fejlesztésre lehet fordítani. Én több mint egymilliárdos kifizetetlen számlaállománnyal és 25 milliárdnyi adóssággal vettem át a város irányítását. Az elmúlt években ezért küzdöttünk a polgárokkal együtt, hogy végre tiszta lappal futhassunk neki az ötéves ciklusnak.

Tétényi Éva

 

magyarnarancs.hu: Az eredmény miatt önt sok kritika érte, például hogy miért nem épített csapatot maga köré.

TÉ: Kell annál nagyobb csapat, mint hogy ötezer ember támogat? Annak pedig, hogy a segítőimből nem sikerült csapatot kiállítani, két oka van. Az egyik, hogy sokan nem vállalták már a jelöltséget sem mellettem, a másik pedig, hogy a régi támogatóim közül többen is erős kritikával illettek, és külön indultak a mandátumokért.

magyarnarancs.hu: Végül is mindössze 346 szavazaton múlott a győzelme.

TÉ: Három százalék volt a különbség. Ráadásul a Jobbik most óvást nyújtott be egy választási körzetben, mert kiderült, hogy láncszavazással szavaztak, sőt egy Fidesz–KDNP-jelölt maga is szállította csoportosan az embereket a szavazóhelyiségbe. Az ügyet most vizsgálják.

magyarnarancs.hu: Akkor akár fordulhat is a kocka, ha a kérdéses választókörzetet újraszavaztatják?

TÉ: Nem tudom, hogy az erős fideszes hatalom miatt eljut-e egyáltalán a megismételt választásig az óvás. Én mindenesetre elfogadtam a választás eredményét. Vallom, hogy csak Esztergom számít, és a tudatos városlakók véleményét nagyon szép eredménynek tartom. 2010-ben nyolcezren szavaztak rám úgy, hogy minden ellenzéki párt felsorakozott mögöttem, de nem ismertek – most pedig egy párt sem állt be mögém, mégis ötezren kiálltak mellettem, mert ismertek.

magyarnarancs.hu: Ha az a 346 ember önre szavaz, vállalta volna az új ciklust úgy, hogy tíz fideszes képviselő ül a képviselő-testületben?

TÉ: Mivel az új fideszes képviselők nem ugyanazok, mint akik az elmúlt négy évben megkeserítették a város életét és lehetetlenné tették a munkámat, fél évre mindenképp vállaltam volna a feladatot. Azonban ha a hat hónap alatt az derül ki, hogy nem megy a közös munka, akkor a város érdekében kértem volna új polgármester-választást.

magyarnarancs.hu: Hogyan köszönt el a munkatársaitól?

TÉ: A képviselő-testület tagjainak zarándokútlevelet vettem – mivel a kampány alatt az ellenjelölt „El Camino”-járásától volt hangos a helyi média –, hogy a magyar zarándokúton is gyalogolhassanak. Ennek ellenére volt, aki kezet sem fogott velem, és olyan is, aki később visszaadta. A köztisztviselők pedig tovább folytatják a köz szolgálatát, tőlük ezért külön nem búcsúztam el, ezzel sem kívántam megnehezíteni sem az ő, sem pedig az utánam jövő polgármester életét.

magyarnarancs.hu: Magát a kampányt hogyan értékeli?

TÉ: Mindent megtettek a lejáratásomért. Ez szinte már az első alakuló ülésen elkezdődött 2010-ben, amikor nem adtak alpolgármestert a narancsszínű oldalról, később sehonnan, majd minden forrást elvontak a közterületi feladatok elvégzésétől, és éveken keresztül nem történhetett semmi látványos fejlesztés. Közvetlen a választás előtt megrendeztük a polgármesterjelöltek nyílt vitáját, amin nem jelent meg a mostani polgármester, de a zárt körű tévévitára sem jött el. A nyilvánosra azért nem, mert zárt körűt kért, de végül azt is lemondta. De hát ezzel csak hozta a „csakafidesz”-es szokásrendet. Ami viszont számomra is meghökkentő volt és elfogadhatatlan, hogy az utolsó három napban a budapesti Fidelitas olyan szórólapot nyomtatott ki, hogy már a helyi Fidesz-aktivisták sem akarták kihordani: 18-as karikával ellátva a fotómmal és azzal a szöveggel, hogy 32 millió forint fizetést vettem fel, 12 milliót kaptam Meggyes Tamástól, és 8 millióért építettem WC-t magamnak arany WC-kefével. Természetesen a tételes cáfolatra már nem volt lehetőségem. Ezt a szintet már én sem gondoltam volna. Miközben a helyi Fidesz hírlevelet szerkesztett jelöltjük kampánykörútjáról, melynek tartalma a bulvársajtó szintjét idézte. Érdekes, hogyan tudnak a választók egy olyan embert támogatni, akinek a programjáról csak annyit tudnak, hogy majd a kormány megold mindent, ha kormánypárti lesz a polgármester. Ezt maga Orbán Viktor a villámlátogatásával meg is erősítette az utolsó napon. Sokan azok közül, akik talán engem támogattak, el sem mentek szavazni, mert moziműsorként nézték a történéseket. De arra is jó volt a négy év, hogy az emberek rájöjjenek, nem lehet a tévéből nézni a saját életüket, tenni is kell érte.

magyarnarancs.hu: Mekkora szerepe volt annak, hogy a kormánypárt nőt indított nő ellenében?

TÉ: Taktikailag jelentős, mivel hasonló korú nőt választottak, aki tősgyökeres esztergomi, vallásos, van kormányzati múltja, tapasztalata, és látszólag ugyanazt képviseli, mint én, az összefogást és a békét Esztergomért. A mellette indított öt jelölt pedig tovább osztotta az ellenszavazatokat.

magyarnarancs.hu: A végjátékban kabinetfőnökét a nyílt utcán leköpte egy fideszes szimpatizáns, amikor kérdőre vonta, amiért szabálytalanságok sorát követte el parkolás közben.

TÉ: Igen, ezt föl is vette videóra. A helyi viszonyokat jól tükrözi, hogy milyen indulatok szabadultak el. A városban most csend honol, várakozó állásponton van mindenki. Ha végigmegyek az utcán, fiatalok, idősek fejezik ki együttérzésüket, még olyan is akad, aki elsírja magát. Sokan kiálltak mellettem az elmúlt években, segítették a munkámat, önkéntesként vettek részt a város életében. Ők csalódottak, és én is sajnálom, hogy így történt, mert számomra minden körülmények között Esztergom volt az első.

magyarnarancs.hu: Hány évet ad még a Fidesz-érának?

TÉ: 2016-ra nehezebb gazdasági problémákat jósolok, ami komoly összezuhanást okozhat. De ha azt vesszük, hogy mikorra sajátítanak el az emberek egy másik, nem elsősorban pártérdekek alapján működő, környezettudatos és civil szerveződésen alapuló közpolitikát, akkor azt mondom, hogy amikorra a mostani óvódások felnőnek.

magyarnarancs.hu: Nemrég nyitotta meg saját kiállítását portrékból, grafikákból Párkányban.

TÉ: Mindig is szerettem rajzolni. A portrérajzolás tizenkét évvel ezelőtt köszöntött be az életembe, amikor egy bokaficam miatt ágyhoz voltam láncolva. Az viszont beszédes, hogy a választások előtt az esztergomi galéria már nem vállalta a kiállításom megrendezését, és még csak nem is egy az egyben közölte velem, hanem azt mondta, most Jankovics Marcell kiállításának kell helyet adni. Szóval már a művészetbe is beszivárog a politika, és ez már a vég. A párkányiak viszont szívesen láttak, ezért azt kell, hogy mondjam, örülök, hogy Szlovákia Európában van.

magyarnarancs.hu: Mit fog most csinálni?

TÉ: Ez a kérdésfeltevés korai. Kaptam szakmai, európai uniós projektekkel kapcsolatos megkeresést, de egyelőre le kell tisztulniuk a dolgoknak, illetve annak, hogy akarok-e valamit kezdeni ezzel a sok felhalmozott közéleti tapasztalattal, még akkor is, ha ezek között rengeteg a negatív. Egyik pártnak se kívánok a tagja lenni, még akkor se, ha a párthoz tartozás egyértelmű előnyökkel jár. Azt nem tartom kizártnak, hogy olyan új, civil formáció létrehozásában veszek majd részt, ami még nem létezik. Sajnos az életemben már annyi tragédia történt, hogy megtanultam nem ragaszkodni semmihez, sem dolgokhoz, sem személyekhez, mert ha valami elmúlik, jön helyette valami más. Persze ehhez el kell engedni a régit, csak így kezdődhet el valami új, de én mindig „esztergomi” maradok.

Figyelmébe ajánljuk

A hatalom lába

A hetvenes években a brazíliai Recifét groteszk városi legenda tartotta lázban. Eszerint egy önálló életre kelt „szőrös láb” (perna cabeluda) terrorizálta a város lakosságát.

Akarsz-e?

Ha mindenki ennyire elviselhetetlen, mi értelme szaporodni? – ez valószínűleg csak nekem jutott eszembe, amikor elsötétült a kép, a filmkészítők nem hatoltak ilyen mélységekbe. Ellenkezőleg, valamiféle pozitív végkicsengést is ragasztottak a sztorihoz az utolsó két-három percben, de erről majd később.

Innen nézve

  • Pálos György

A szerző második regényének kiemelten fontos szereplője egy ház Brassó belvárosában, eredetileg a Sfântul Ioan (a szocialista diktatúra éveiben Majakovszkij) utcában, nem messze a nevezetes Aro szállodától.

A kék ég felettünk

Jobb hangversenyt elképzelni sem tudtunk volna Kurtág György 100. születésnapján: a koncert nemcsak muzsikusokat, hanem mindenféle jelességeket és a széles közönséget is a Müpába vonzotta, megközelíthetővé tette Kurtág György életművét, miközben miniatűröket és nagyobb műveket, a pianínótól a nagyzenekarig mindent felsorakoztatott. Meg egy világsztárt.

Bársonyos halálvágy

A Kurtág György 100. születésnapjára szervezett fesztivál zenetörténeti esemény. Száz évet megért, sőt azon túl is alkotó világhírű zeneszerzőre nem akad sok példa: a tengerentúlról a 2012-ben bekövetkezett haláláig aktívan komponáló, mások mellett Eötvös Péter által is nagyra becsült Elliott Carter nevét tudjuk felidézni egyedüliként, Európából pedig Kurtág Györgyét, akit a százegyedik esztendejébe lépve a Die Stechardin című új operájának bemutatásával ünnepeltek.

Szlava Ukraini!

Négy éve tart a háború Ukrajnában. Pontosabban a teljes körű katonai invázió tart négy éve, mert a háború már 2014-ben elkezdődött. Csak az akkor senkit sem érdekelt Ukrajna határain kívül. Valójában ez a háború sem érdekel már szinte senkit. Alig szerepel a vezető hírek között.

Rész és egész

  • Molnár T. Eszter

A mű és a befogadó viszonya mindig aktív, különösen igaz ez a performatív művészetekre, ahol a mű a befogadóval egy térben születik meg, lehetőséget teremtve az azonnali interakciókra is. De milyen színház az, amelyik a tervezhető nevetésen vagy megrendülésen túl is számít a közönség aktivitására? Mitől közösségi és mitől részvételi? Hogyan működik a beavató, illetve hogyan az osztályteremszínház?

A láthatatlan színész

Elsősorban rendezőként ismerjük Porogi Dorkát, ő rendezte egyebek közt az Antigonét a Radnóti Színházban, vagy az Elfriede Jelinek művéből készült Árnyékot a Trafóban. Jóval többet rendez azonban a határon túl, erdélyi magyar színházakban, talán azért is, mert a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végezte a rendező szakot.

Szerelmi csalódás

A Pelsőczy Réka – Perczel Enikő alkotópáros (előbbi rendezőként, utóbbi dramaturgként jegyzi a produkciót) az első jelenetben jelzi, hogy a tavaly 250 éve született Jane Austen legismertebb regényének új adaptációjával valamiképpen a mára is szeretnének reflektálni. Ennek jegyében a mű kerettörténetet kapott a „színház a színházban” technikával.