Úgy tűnik, lehetnek japán nézők a tokiói olimpia versenyein

  • narancs.hu
  • 2021. május 23.

Lokál

Lehet, hogy sorsolni fogják őket.

A tokiói olimpia és paralimpia szervezői hajlanak rá, hogy helyi nézők lehessenek a nyári ötkarikás versenyek helyszínein, és ezt állítólag támogatja a japán kormány is.

A japán fővárosban április vége óta rendkívüli állapot van érvényben a koronavírus-járvány negyedik hulláma miatt. A szervezők a tervek szerint júniusban döntenek a nézőszámról, figyelembe véve a fertőzési helyzetet és egyéb tényezőket, de a Kyodo japán hírügynökség legfrissebb értesülései szerint valószínűleg az utolsó pillanatig fenntartják a zárt kapus rendezés lehetőségét, arra az esetre, ha a járványhelyzet tovább romlik.

A nézők beengedése mellett szól, hogy a profi baseball- és labdarúgó-bajnokság szurkolók jelenlétében zajlik, az olimpiai teszteseményeken némelyikén is voltak nézők, és jelentősebb problémák egyik alkalommal sem voltak. Aggodalomra ad okot azonban, hogy a nézők engedélyezése növeli a gyalogosforgalmat a helyszíneken kívül, ezért további óvintézkedésekre lenne szükség.

Az ötkarikás játékok előkészítésében jelentős szerepet játszó, ám neve elhallgatását kérő tisztségviselő elárulta, a szervezők között már nem arról folyik a vita, hogy legyenek-e nézők, vagy sem, hanem arról, hogy hány embert engedhetnek be az egyes helyszínekre.

Amennyiben korlátozni akarják a nézőszámot, akkor sorsolásra lesz szükség a belépőjegyek tulajdonosai között.

A koronavírus-járvány miatt tavalyról idén nyárra halasztották az olimpiát és a paralimpiát, előbbit július 23-tól augusztus 8-ig, utóbbit augusztus 24. és szeptember 5. között tervezik lebonyolítani. A szervezők március 20-án úgy döntöttek, hogy külföldi szurkolók nélkül rendezik meg a játékokat. (MTI)

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.